Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-380

288 Az országgyűlés képviselőházának 38t zsidók pénzén megválasztatják magukat képviselőkké egyesek és ha már a pártkasszák zsidó pénzzel születnek, (Rassay Károly: Mi van a 2 millióval? Ne legyünk olyan könnyeimnek! Két millió mégis csak két millió! — Egy hang a jobboldalon: Keressék! — Rassay Károly: Én keressem? A kormány keresse!) ha már mindent megtettek a zsidók, akkor — engedelmet kérek — ezek után még sem lehet azt kívánni tőlük, hogy ha elvettük a gramofonjukról az utolsó gramofonlemezt, akkor az utolsó maceszüket tegyék be lemez gyanánt és azon az Ave Mariát játsszák! (Zaj. — vitéz Tóth András: Mégegyszer mondd el, nem hallottuk!) Igazán nem lehet többet kívánni tőlük. Azt kérdezem, — és szabad-e kérdeznem — hogy miféle magyar érdek, miféle nemzeti érdek és miféle keresztény érdek az, ha ebben az országban több mint százezer embert bélyegzünk jött-mentté? Miért kell csavargóvá' ítélni nagy tömegeket és miért kell ezeket az embereket a munkátlanság országútjára hajtani? A magyar falu ezt a javaslatot nem kérte, annak áldásait nem is élvezi, ha csak meg nem valósítjuk a szociáldemokrata párt oldaláról az imént elhangzott azt az indítványt, hogy az újonnan alkalmazottak 50%-a a falusi ifjúság sorából kerüljön ki. (Zaj.) Figyelmeztetjük tehát a városoknak szélsőséges, nyilashajlamú népét, hogy aztán a kenyerétől megfosztott, állásából kitaszított zsidóságot ne küldjék a jó öreg mamának, a magyar falunak a nyakára, mert nem mi hoztuk és nem mi kívántuk ezt a törvényjavaslatot; (Zaj a baloldalon.) maradjanak tehát csak a városokban, a városok nyilasnépe gondoskodjék róluk, tartsák el őket, nekünk van elég eltartani valónk, ott vannak a mi cigányaink, akikből a város keveset tart el, a magyar falura pedig óriási terhet jelentenek. (Folytonos zaj.) Ez a pusztítás a magyar nemzetet végzetesen gyengíti, A gondnak és aggodalomnak e miatt a javaslat miatt ott kell élni minden őszinte magyar ember lelkében, minden keresztény lélekben, mert senki sem tudhatja, hogy mit hoz a jövő. A magyar sorsközösségben élő zsidóság: magyar iskolában járt, magyar tanároktól és tanítóktól tanulta a magyar történelmet, ha tehát én egyszerűen hazafiatlannak bélyegezem őket, akkor ezzel megbélyegzem a magyar kultúra minden apostolát és vádat emelek ellenük, mert magyar iskolából hazafíatlan embereknek nem szabad kikerülniök. Minden művelt társadalom rétegekre oszlik, csak a primitív Őstársadalmak egyrétűek, nem kell tehát megijedni, t. Ház, attól, ha a magyar társadalomban is vannak rétegek és rétegeződések. Ha ez a javaslat törvénnyé válik, akikor nagy dolgok történhetnek itt. — ne adja Isten, hogy úgy legyen. (Rassay Károly: Nem kell elfogadni!) Talán lesz néhány nagyvállalat, amely meg fogja úszni a katasztrófát, de a keresztény kisvállalatokat is veszély fenyegeti. Keresztény ügynököt például nem lehet találni. Nekem csak egy kis vállalatom, egy £is hetilapom van, amelyet három-négy ember vezet és ehhez a hetilaphoz mind a mai napig nem találtam alkalmas keresztény ügynököt, hiába hirdettem. Azt is mondottam már a bizottságban, hogy a keresztény ügynöknek nem 30%-ot adok, mint a zsidó ügynöknek, hanem 50%-kal jutalmazom a munkáját. Füssy képviselőtársam volt szíves az én felhívásomra küldeni hozzám két-három ügynöknek jelentkező urat, akiket nagyon szívesen fogadtam, '. ülése IV39 március 10-én, pénteken. kioktattam őket, de közülük csak az egyik tért vissza azzal, hogy üzletet ugyan nem tudott csinálni, de az előleget sem tudja visszaadni. (Derültség.) Amikor tehát a keresztény vállalatokat ennyire sújtja ez a törvényjavaslat, akkor nagy bajok lesznek emiatt, (vitéz Kenyeres János: Nem kell megszavazni!) Van nagyon sok része, amelyet helyeslek. (vitéz Kenyeres János: Nem kell feliratkozni mellette!) Hát arról az oldalról még sohasem nyújtottak be módosító indítványt? A miniszter úr és az előadó úr is módosítanak, csak nekem nem szabad módosítanom? Engedelmet kérek, szőröstől-bőröstől még sem nyelem le a macskát. (Derültség.) Ha már el is fogadok valamit belőle, akkor legalább ízletesen feltálalva fogadom el. Könnyű lesz azoknak a keresztény lapoknak, amelyek eddig is zsidó ügynökökkel dolgoztak, mert azok a múlt évi április elsejei létszám szerint bejelentették, hogy hány zsidó alkalmazottjuk van és egyelőre még tarthatnak annyit, amennyi volt, de mit csináljak én, akinek nem volt zsidó ügynököm; honnan vegyek én, amikor a törvény nekem már nem engedi meg. hogy zsidó ügynököt alkalmazzak? Gondoljuk meg, mi lenne itt, ha a zsidóság amiatt a nagy lelki megrendülés miatt, amely érthető ez után a törvényjavaslat után, likvidálni kezdené vállalatait és vagyonát: a föld ára nagyon leszállna, mert a magyar földbirtok 4—5%-a azonnal potom áron kerülne piacra; ez talán nem is volna baj, mert kis magyar emberek vennék meg. De mi lesz a házbirtokkal Budapesten, ahol annyi a zsidó házbirtokos, ha ezek mind el akarják adni a házukat? Minthogy a keresztényeknek nincsen pénzük arra, hogy ezeket a házakat megvegyék, a házak értéke majd annyira leszáll, hogy a keresztény háztulajdonosok is óriási nagy veszteséget lesznek kénytelenek elszenvedni. Ne higyje senki sem, hogy az ingatlanok ilyen értékvesztesége nem egyúttal a nemzeti vagyon értékvesztesége is, már pedig ez után az intézkedés után a nemzeti vagyonnak tekintélyes százaléka fog elpusztulni. Hátha még a gyárakra, az iparvállalatokra gondolok, amelyek közül sok máris gazdát akar cserélni, mert sokan gondolnak arra, hogy itthagyják ezt az országot, amelyben dolgoztak és amikor azután már elérnék azt, hogy munkájuk gyümölcsét lássák, nem lehetnek urak saját üzletükben es nem vezethetik azt az üzletet úgy,^ hogy annak rentabilitását továbbra is biztosítva láthassák. Éppen ezért én a zsidóság köréből az olvan emiberekkel szemben kivételt tennék, akik bármilyen címen kiemelkedtek közülünk, példát mutattak nekünk magyaroknak is arra, hogyan és miképpen kell belemarkolni a magyar életbe. Ha egyes kiváló zsidók érdemei, még ha olyan nagyjelentősiégűek is, nem szólhatnak az öiszszesség mellett, akkor egyesek bűneit sem kellene az égés zzsidóságra rátukmálni. Hány olyan zsidó polgártársunk van, hogy meg mernénk esküdni arra, hogy tagja vagy vezetője a sárkány-mozgalomnak, olyan jó magya ros kinézésű. (Mozgás a jobboldalon ) A sárkányos mozgalom vezetői lehetnének olyan jó magyaros kinézésűek. (Rassay Károly: Mind állatokról nevezzük el mozgalmainkat?) Azt hinné az ember, hogy az ősük sem volt zsidó. Hány olyan zsidó polgártársunk van, aki szellemben és jellemlben egyaránt magyar, hány olyan van, aki a közgazdasági, társadalmi