Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-372
20 Az országgyűlés képviselőházának 372 ban, amely hiba sok századunk történelmének tragikus vonása és amelyet Dessewffy József Kazinczyhoz 1820 augusztus 20-án írt levelében ilyenképpen formuláz (olvassa): »Meg kell döbbenni mind szerencsétlenségünkön, mind gyávaságunkon. Mind az ég, mind a föld és népünk dolgos keze mindent elkövettek értünk, valamint azok, akik minket századok óta igazgatnak, mindent elkövetnek ellenünk.« (Buchinger Manó: így van ez ma is!) Ma is" így van. Isten keze, az Ëg, a magyar nép dolgos keze mindent megtesz értünk, itt mindenkinek megvan az életfeltétele, az életlehetősége, (Vázsonyi János: Ha hagyják!) itt nincs másról saó, csak hagyják, engedjék iaz eftmbért dolgozni. Solha jobb létnek nem örvendhettünk, hiszen ma Imlindenlből több van, mindemből ^ szebb van és a kartelek és: egye-. bek letörésével, amely ellen mimcsen senkinek seimi kifogása, (Vázsonyi János: Sőt!) itt nagy jóllétet lehet teremteni. Nemi kell elszívm; a nemzet vérét, erejét azaal,, hogy koncentrációk alakulnak, egykezek alakulnak, azzal, hogy itt a meesérizmus gazdasági rendje lép a szabad gazdálkodás helyébe(Mozgás. — Egy hang jobbfelől: Ilyen is van? — Vázsonyi János: Csak az van!) és akkor ebben az országban mindenkinek megvan a boldogulási lehetősége. Mert egyébként mit cselekszenek önök? Tönkreteszik az egész magyar ipart, az egész kereskedelmet, a vállalkozási lehetőségeket és akkor azután az a szegény keresztény ifjúság hiába jelentkezik azzal, hogy állást akar, hiába jelentkezik az is, aki átképezte magát, aki iparos és kereskedő akar lenni, nem lesz alkalom rá, hogy ipiaroskodjiék, hogy kereskedj'ék, mertjmin dent 'felfalnak a nagy keresztény nemzeti konóentrációk, a Hangyák, a Futurák, a Baták és a Mecsérféle egykezek. Megszűnik annak a lehetősége, hogy a keresztények kisiparossá, kiskereskedővé fejlődhessenek. Leginkább a keresztény ifjúságot lehet sajnálni. Most érkezett volna el számára az Eldorádó, minthogy a numerus clausus miatt nincsen, más utánpótlás. Ma a természet irendje ' szerint mások kiirtása nélkül is ők jönnének sorra és önök tönkreteszik a gazdasági életet, hogy azután ne legyen helyük. (Ellenmondások jobbfelől.) Mert az mégis szörnyű dolog, hogy nincsen utánpótlás, hogy az előbbi zsidótörvény hatásaképpen azt jelenti a kormánybiztos, hogy talán 5—6 ezren jelentkeztek átképzésre, tehát annak a 70—80 ezer embernek a helyébe, akit ennek a törvényjavaslatnak az alapián proskribáltak, nincsen utánpótlás, csak akkor, ha idegeneket hoznak be. (Fábián Béla: Sopronba már behozták őket!) Ez egy-' szerűen csak rombolás magáért a rombolásért, a legszörnyűbb támadás, kézemelés ennek a nemzetnek az életére. (Fábián Béla: Idegen érdekből!) T. Képviselőház! Befejezem a beszedemet. Befejezésül csak azt ajánlom megszívlelésre a kormánynak is, a t. túloldalnak is. amire a hercegprímás figyelmeztet bennünket, hogv felelősséggel tartozunk a rossz törvények meghozásáért és azt ajánlom figyelmükbe, amit Lamartine mond minden helyes politika ismérveként: »Hagyjuk meg aiz emberek szívét, minden elveik köziül a legbiztosabbat és a legosal!hatatlianalb!ba,t.« Ez a törvényjavaslat pedig az emberek szívét is ki akarja venni, az emberek szívét is meg akarja rontani, pe j dig hiába: egyszer ennek a magyar népnek . ülése 1939 február 2^én, pénteken. nemcsak az esze ébred fel, — mert az már útban van — hanem felébred a szíve is és igen hamar bekövetkezik, hogy azok, akik felé a miniszterelnök úr fordult azzal, hogy azután ne jöjjenek hozzá jajgatni, csakugyan jajgatni kezdenek. Az elmondottak folytán a javaslatot nem fogadom el. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. ~ A szónokot üdvözlik.) Elnök: T. Képviselőház! Rupert Rezső képviselő úr beszéde során — mint azt a gyorsírói feljegyzésekből megállapítottam — a keresztény sajtóval kapcsolatban és arravonatkozólag (Rupert Rezső: Egy részére vonatkozólag!) olyan kifejezéseket használt, amelyek a házszabályok szerint meg nem engedhetők. Ezért ot a házszabályok 193. §-a értelmében utólag rendreutasítom. (Rupert Rezső: Szabadna felszólalnom félreértett szavaim helyreigazítása céljából?) Milyen címen kér a képviselő úr szót? (Rupert Rezső: Félreértett szavaim megmagyarázása címén!) A szót a képviselő úrnak megadom. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Tisztelettel veszem tudomásul az elnöki rendreutasítást. Lehetséges, hogy elkövettem azt, amiről a gyorsírói jegyzetek tanúskodnak, lehet, hogy beszédemnek az a része úgy szólt, de egy hosszú beszéd keretében (Egy hang a jobboldalon: Sok zagyvaságot lehet mondani! — Derültség.) ilyen véletlen tévedés megtörténhetett. Én azt akartam mondani, hogy a magát kereszténynek nevező sajtónak az a része, amely idegen eszméket portál, amely az alkotmány ellen, a parlamentarizmus ellen tör, amely a parancsuralmak kultuszát akarja itt terjeszteni, az követ el szerinteni hazaárulást. Nem a keresztény sajtóról beszéltem, hanem csak a magát kereszténynek nevező sajtónak arról a bizonyos részéről. (Buchinger Manó: Például az előadó úr lapja! — Zaj.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Vásárhelyi Sándor jegyző: Krúdy Ferenc! Krúdy Ferenc: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Tisztelettel engedelmet kérek, hogy eltérhessek az általános parlamenti szokástól és előttem felszólalt t. képviselőtársam beszédével ne foglalkozzam, hanem visszatérjek a plenáris ülést előkészítő bizottsági ülés anyagára azért, mert ott komoly munka folyt. A komoly munka során a javaslat ellen felhozott aggályok főként két irányban csoportosíthatók. Egyik részük azt mondta, hogy ez a javaslat a magyar alkotmányosság jogegyenlŐségi alapjait támadja meg, a másik részük pedig azt mondta, hogy a javaslat gazdasági krízist fog maga után vonni, minek eredményeképpen társadalmi kirobbanások lesznek. Méltóztassanak megengedni nekem, hogy az utóbbival foglalkozzam, azért, mert ez megvilágítja a probléma szellemi és politikai vonatkozásait is. En megfordítom a tételt és^ azt állítom, hogy a zsidókérdés megoldatlansága oka főként a mai gazdasági nyomorúságnak és mindaddig, ameddig ez a kérdés más vele kapcsolatos nagyfontosságú gazdasági kérdésekkel együtt meg nem oldódik, nincs kilátás arra, hogy meginduljunk a gazdasági boldogulás útján, de egyúttal nincs kilátás a társadalmi meghasonlás orvoslására sem, nincs pedig azért, mert ez a mai magyar kapitalizmus egyoldalúan a zsidó érdekek szerint fejlődvén ki, konstrukeiomális hibákkal van tele, amely konstrukcionális hibák elferdítik a magyar
