Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-372
Az országgyűlés képviselőházának 372. ülése 1939 február 2^-én, pénteken. 19 nemzetközi okokból is a magyar létszámnak apasztására törekedni? Szabad-e, t. Képviselőház, aj régen megadott alkotmányos jogokat, a szerzett jogokat, amelyeket a mi dicső, nagy elődeink adtak a zsidóságnak és adott ez a magyar nép akkor, amikor az ő szíve a helyén vert, szintén elvenni? Mert még ezeket is el akarják venni. Szabad-e megsérteni azt az évszázados angol elvet, amely a szerzett jogok tekintetében fennáll, hogy »nulla vestigia retrorsum«? Az önök miniszterelnöke szerint sem szabad és pedig azért nem, mert beleütközik azokba a döntvényekbe, amelyeket a magyar nép lelkülete egykor hozott. Tiszteletlenség a múlt törvényhozásával szemben, azzal a törvényhozással szemben, amely törvényhozásnak munkáját és iramát annakidején igaz magyar nagyságok vezették, olyanok, akikhez ebben a törpe korban mégcsak megközelítően hasonlók sincsenek. ' ! ! ! ! Nézzük, gazdaságilag mit jelent. Közzétették a bizottsági vitát, tehát nem kell diszkrétnek ü.enni. Önök akarták. Ott a bizottsági tagok közül egyesek drámai képet festettek arról, hogy milyen szörnyű gazdasági következmények állnak be napról-napra ennek a törvényjavaslatnak elővonsz olásá val kapcsolatban. Feltárták, hogy milyen bojkott indult meg a magyar áruk ellen a külföldön. Feltárták a veszélyt, amely bekövetkezik abból, hogy itt a vállalatok üldözésével ezeknek a vállalatoknak eszmei és minden anyagi értéke le fog morzsolódni. Rámutattak arra, hogy a magyar ipari papírok az 1928/29-es értéknek egyharmadára süllyedtek le. Rámutattak arra, hogy ha a törvény folytán most likvidálni lesznek kénytelenek ezek a vállalatok, ez az érték úgyszólván semmivé válik, a papírok összevásárolhatok lesznek a tőzsdén, idegen kezekbe kerülnek, azok az idegen kezek pedig azt tesznek a magyar vagyonnal és jövedelemmel, amit akarnak. Attól lehet félni, hogy a legtöbb gyárat leállítják azért, hogy külföldről behozandó áruiknak versenyét itt megszüntessék. (Vázsonyi János: Erről van szó, erre megy minden!) Ügy látszik, hogy erre megy minden. El akarják az ország iparát teljesen adni, le akarják rombolni, mert hiszen kívülről az az elv, hogy nincs szüksége Magyarországnak iparra. »Ellátjuk mi ipari termékekkel, Magyarország szorítkozzék pusztán csak az agrártevékenységre.« (Ellenntondások jobbfelől ) Igenis, ezt a követelményt állítják fel velünk szemben. Ez a tendencia nyilvánul meg velünk szemben. Méltóztassék megnézni azt a beavatkozást, amely gazdasági életünkben már megkezdődött és amely a céghivatalban is regisztrálódott. Azok a következmények, amelyekre a miniszterelnök úr is célzott, hogy miattuk majd jajgatni kell, egészen bizonyos, hogy ennek a törvényjavaslatnak hatása alatt meg fognak érni. Be fog következni az, amit Deák Ferenc 1840 január 20-án a kerületi gyűlésben mondott és amitől óvott. Azt mondotta (olvassa): r »A vallásosságnak és erkölcsiségnek megrázkódtatása, a polgárok nyugalmának megzavarása és a törvények szentségének veszélyeztetése, amelyet n státus némán el nem nézhet. Minden politikai súlyosabb hiba századokon keresztül és gyakran századok múlva bosszulja meg magát, iszonyú következéseivel. Ilyen politikai hibának tartom én azt, hogy a polgári törvényhozás a vallások között polgári különböztetéseket tegyen... A vallást tekintve két súlyos csapás sújthatja a polgári társaságot, egyik a fanatizmus, a másik a vallástalanság. A fanatizmus borzasztóan hibás felfogása a vallás szelíd lelkének és tiszta tanításának, mert a szeretetet gyilkolja meg. Jaj azon nemzetnek, melynél a nép tömegét vagy a hatalmasok szívét fanatizmus foglalta el, dúlva van ott a nemzet boldogsága, gyűlölség a jelszó és az üldözőknek léptein vérnyomok támadnak. A vallástalanság pedig megfosztja a polgári társaságot a törvények szentségének titkos, de legbiztosabb őrétől: a lelkiismeret intő szavától.« Abban az órában, amikor különvéleményemet benyújtottam és amelyben ezt mondottam, igenis, az üldözöttek lába nyomán már vér folyt, imiert 'akikor történt a gyalázatos merénylet, .a 'bomibatáimadás a templomaiból kijövő szerencsétlen zsidó hívők ellen. Magyar életösztönünkkel is tiltakoznunk kell e javaslat ellen, mert honvédelmi érdekeinket is sérti, sérti a nemzetnek lovagias, katonai felfogását is akkor, amikor különösen a tűzharcosok ellen fordul azzal, hogy most már nem elégszik meg a tűzharcossággal, amely mégis csak próbája volt az asszimilációnak, ami mégis csak nagyszerű kötelességteljesítés volt, hanem még ehhez egyebeket is követel. r Tetézi a javaslat a hibáit azzal, hogy már egészen a vagyonelkobzás útjára lép. (Ellenmondások sobbfelől.) Hát mit akar a gyógyszertári jogokkal, mit akar a kis apró trafikokkal és másokkal, amiket egészen szegény embereknek adtak? Mit akar végredeményben az ingatlanbirtokokkal is? Azon a címen, hogy a tulajdont ingónak nézi... — mondja a java,slat. Ezt valószínűleg úgy akarja érteni, hogy az ingatlant ingónak nézi, mert hiszen a tulajdont lehet nézni ingónak és ingatlannak és az ingót a keresztény sem tudja másnak nézni, mint ingónak és ezen a címen a zsidóság ingatlanszerzési jogát is elkobozza. Teszi ezt a magyar nép kárára is, mert ezzel megszűnik a kereslet, ami lenyomja a föld árát. De ez egyúttal irgalmatlan igazságtalanságot is jelent, ez a magántulajdon szentségének megtámadása azáltal 1 , hoigy a zsidó vagyont, a zsidó ingatlant korlátlanul engedi kisajátítani. T. Képviselőház! Vegyenek el a zsidótól is, a kereszténytől is mindent, a magyar földmíves nép felsegítésére, emellett beszélünk itt én és társaim is, mióta 1920 óta ebben a parlamentben benn vagyok. Csak egyet követelünk: mindenkitől arányosan, a vagyonához képest, mert különben beszennyezzük ezt a mozgalmat akkor, ha csak egyesek ellen támadunk. A magántulajdon szent és a magántulajdonnak ezt a szentségét csak akkor lehet érinteni, ha ez az érintés minden jogalanyra egyformán vonatkozik. Ebben az esetben ne legyen határa az áldozatnak, ebben az esetben mindenki odaáll ebben a Házban a mellé a javaslat mellé, amely a magyar népnek mentől több földet akar juttatni, amely javaslat végre meg akarja oldani azt a legfontosabb problémát, amelynek a megoldásával a dolgokat már kezdeni kellett volna, amelynek megoldásával már evek óta elkéstünk, hogy tudniillik 2 milho proletárt a bizonytalanság helyzetéből a mindennapi kenyér biztonsági helyzetébe helyezzünk. Az a hiba ismétlődik meg ebben a javaslat3*
