Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-379

Az országgyűlés képviselőházának 379. részt nem olyanok voltaik, akik, ha a gyakorlatba átvisszük és reájuk alkalmazzuk a fajvédő teóriákat, száz százalékig megfeleltek volna az Árpád apánktól való magyar leszármazás követelményének. (Fábián Béla: Mások ették meg a gesztenyét!) Történt akkor is őrségváltás, de az őrségváltáskor az új porciókba nem a százszázalékos magyarok ültek be. Ma is őrségváltásról beszélnek ezzel a zsidó javaslattal kapcsolatban. Abból azután, hogy az őrségváltás a gyakorlatban hogyan fest, egy kis Ízelítőt, egy kis előételt kaptunk a múltkor és bátor voltam egy interpellációmban illusztrálni, hogy már most, még a zsidójavaslat tönvényeirőre való emelkedése előtt is hogyan fest 'az őrségváltás. Akkor elmondtam, hogy egy állami irányítás alatt álló hivatalból törzsökös magyarfajú, akármilyen szempontból teljesen kifogástalan, azonkívül érdemes munkát végzett, nagyobbrészt hadviselt, családos magyarokat kitettek az utcára, felmondtak nekik és olyan uraikat alkalmaztak a helyükbe, akik egyénileg valamennyien bizonyára kitűnő magyar emberek, — nem vonom kétségbe — de amilyen származásúakból kizárólag összeállítani azt a tisztviselői kart, talán mégsem illett volna annak a kormányzatnak, amely fajvédő alapon álló törvényjavaslattal jön ide a Ház elé. Akkor a kereskedelmi miniszter úr elsiklott e felett a kérdés felett, mondván, hogy azok is magyarok, amit én sohasem vontam kétségbe. Továbbmegyek, t. Ház! Jómagam nem vagyok híve a fajbiológiai kutatásnak, nem vagyok Ihíve a fajbiológia alapján összeállított kritériumoknak annak megítélésében, hogy ki a jó magyar, ki a teljes jogú, teljes értékű magyar és ki nem az. Természetesen a nemzet gerincét, a nemzet alapját én is a valóban ősi magyar származású tömegekben látom, elsősorban azokban a paraszttömegekben, amelyek ma falun, az annyira hirdetett népi politika nagyobb dicsőségére, az átlagos emberi életstandardon jóval aluli életszínvonalon élnek és, amelyek a nagyhangon hirdetett népi javaslatok idejében egy kicsit furcsa kérdéseket tehetnének fel az igen t. különböző kormányoknak, például hogy milyen sorsdöntő és az ő életükre valóban kiható lépést tettek a magyar néptömegek sorsának javítására. Látom a nemzet gerincét a magyar középosztályban, látom a nemzet gerincét azokban, akik vagy valóban magyar származásúak, vagy úgy elmagyarosodtak, annyira asszimilálódtak, hogy érzésükben, nyelvükben, egész habitusukban nem különböztethetők meg az úgynevezett fajmagyaroktól. Itt azonban már nem vagyok hajlandó különbséget tenni aszerint, hogy Németországban, vagy valamikor az ótestamentum idején Palesztinában ringott-e őseik bölcsője. Mondom, én teljes értékű magyarnak ismerek el mindenkit, aki szívével, lelkével, érzéseivel és cselekedeteivel bebizonyította, hogy magyar. T. Ház! Nagyon divatos most a túlsó oldalon az idegenvérű és a magyar nemzettől idegen magyar arisztokráciáról beszélni. Én csak azt szeretném, ha a nemzet többi társa dalmi rétegében és a középosztály rétegeiben is olyan nagy százalékban volnának a valódi, igazi magyar nemzeti érzéstől áthatott és a hazáért valóban mindent feláldozni hajlandó emberek, mint éppen ebben a szélsőjobboldali ülése 1939 március 9-én, csütörtökön. 265 gondolat jegyében most gyakran lepocskondiázott rétegben. Én még azt is elismerem a nemzet teljesértékű tagjának, aki nyelvében esetleg nem is asszimilálódott magyarrá, aki a maga idegen anyanyelvét beszéli. Ebiben a tekintetben tökéletesen igaza volt Vozáry Aladár képviselőtársunknak, hogy mi nem folytathatunk erőszakos asszimilációs politikát, nekünk elég az, hogy a különböző nyelvű nemzetiségek alkalmazkodjanak a magyar állami gondolathoz, a magyar nemzeti gondolathoz. Annyival is inkább hangsúlyoznom kell ezt, mert éppen most, a nagy kísértéseknek és a magyarságtól való elidegenítés kísérletének kitett hazai németség^ nagy többsége bizonyítja, hogy igenis németül beszélnek, amint évszázadok óta ezt a nyelvet beszélik, de magyarul éreznek és hűek maradnak a magyar állami és nemzeti gondolatihoz. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Rupert Rezső: A svábság túlnyomó része ilyen!) Túlnyomó része, hála Istennek! Képviselőtársaim között is vannak ilyenek. (Rupert Rezső: Megvetik a Basch—Imrédyféle irányzatot! — Zaj) De el kell várnunk azoktól, akik ennék az államnak védelme alatt boldogulni akarnak, hogy illeszkedjenek bele szervesen a magyar nemzet életébe, tekintsék és vallják magukat magyaroknak, r engedelmeskedjenek a magyar törvényeknek és egyedül csak az itteni törvényes hatóságoknak, (Ügy van! balfelől.) ne tekintsék magukra nézve kötelezőnek külföldi államok vezéreinek parancsait, (Zaj a baloldalon. — Felkiáltások balfelől: Ez az! — Rassay Károly: Hűségesküt tesznek!) ne tekintsék kötelezőnek akár nacionalista, akár internacionalista külföldi hatalmak - parancsait. Ez az egyetlen kikötés. De aki ennek nem felel meg, az kizárandó a magyar nemzet testéből; legyen akár keresztény, akár zsidó, akármilyen anyanyelvű is, hagyja el az országot! (Rassay Károly: Jogi személyiséget élveznek! — Zaj a baloldalon.) Visszatérve az őrségváltásra, ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, ennek olyan őrségváltás lesz a következménye, amelynél attól kell tartani, hogy már nemcsak egyes magyar állampolgárok helyébe fognak más magyar állampolgárok bevágódni, (Derültség a baloldalon.) — ez a zsidótörvény óta divatos szólásmód — hanem nagyon kell tartani attól, hogy nem magyar állampolgárok is be fognak vonulni olyan helyekre, ahol eddig magyar állampolgárok ültek. (Propper Sándor: És a leváltott őrséget agyonütik!) Ügy van. Attól kell tartani, hogy nem magyar tőke fog olyan érdekeltségekbe bevonulni, ahol eddig magyar tőke volt. Ez kellemetlen igazság, de hogy ennek kimondása mennyire indokolt, bizonyítja Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának egyhangúlag elfogadott és a kormányhoz intézett felirata, — ez a törvényhatósági bizottság jobboldali többséggel rendelkezik — amelyben azt kéri, (Bródy Ernő: Halljuk! Halljuk!) azt követeli, hogy a zsidótörvény folytán megüresedett, vagy a jövőben megüresedő állásokat csak magyar állampolgárokkal lehessen betölteni. (Propper Sándor: Jönnek a poroszok úgy, mint Ausztriában történt!) A túloldalon ülő egyik képviselőtársam ugyanilyen módosítást nyújtott be az előttünk fekvő javaslathoz. A magam részéről természetesen