Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-379

Az országgyűlés képviselőházának 379. miniszterének és a jelenlegi miniszterelnök úr­nak munkája által elért sikerek közepette is bukásra érett kormányzat, mint utolsó szal­maszálhoz nyúlt hozzá. Mint ahogy ilyen kö­rülmények között a zsidókérdés tipikus szal­maszál szokott lenni. Azt mondják ilyenkor, hogy gyerünk gyorsan egy olyan úgynevezett reformmal, amely semmit sem old meg, nem viszi a nemzet ügyét előre, sőt sok vonatko­zásban ártalmas is és zűrzavart csinál, de hízeleg a nagyrészt felülről irányított agitá­ció által felébresztett alantasabb tömegszen­vedélyeknek és ezáltal eltereli a figyelmet az elégedetlenséget valóban okozó kérdésekről és megadja azt a lehetőséget a kormánynak, hogy úgy viselkedjék, ut aliquid fecisse videa­tur. Ez a kérdés eltereli a figyelmet a való­ban komoly problémákról, melyeknek megol­dására a kormány érzi a saját gyengeségének és tehetetlenségének teljes súlyát és e célból előszed egy mesterségesen felfújt és a felülről irányított demagógiával újra homloktérben álló kérdéssé tett kérdést. Ez. a tipikus fegyvere és a tipikus kormány­zati eszköze egy olyan kormányzatnak, amely érzi, hogy maga zsákutcába jutott, érzi a saját maga akcióképtelenségét a komoly reformok terén: elterelni a figyelmet, csakhogy ne lássa a nemzet, hogy hol vannak igazi létkérdései, csakhogy valahogy számon ne kérje <a kor­mánytól, hogy mikor nyúl már ezekhez a ko­moly kérdésekhez, csak higyje azt, hogy min­den további haladásnak gátlója az a körül­mény, hogy az ország összlakosságának alig hat százalékát kitevő zsidóság itt van; elte­relni a figyelmet nemcsak a megoldatlan pro­blémákról, amelyeknek megoldásához nem mer­nek, mert nem tudnak hozzányúlni, hanem el­terelni a figyelmet látszatveszedelmek falra­festésével azokról a valódi veszedelmekről, amelyek még soha nagyobb mértékben nem fenyegették a magyarság nemzeti létét és füg­getlenségét és mondjuk ki, a magyar fajnak sokat emlegetett történelmi jogon elfoglalt helyét, mint ma. Nem akarok abba a hibába esni, hogy a magam és mások által számtalanszor elmon­dott és megílrt aggodalmakat megismételjem itt. Képviselőtársaim tudni fogják, hogy mire célzok akkor, amikor megállapítom, hogy a zsidókérdésnek egyéb kérdéseik elé való helye­zése és a zsidó veszedelem falrafestett mumusa mögött a zsidók állítólagos világhatalmánál sokkal hatalmasabb és földrajzilag is sokkal közelebbről fenyegető idegen hatalmi törekvé­sek is meghúzódnak, illetőleg ezek a hatalmi törekvések ezzel az eszközzel is önmagukról akarják — és úgylátszik nálunk időnként si­keresen akarják — a veszélyeztetett zónában élő kis nemzetek figyelmét elterelni. f T. Ház! A modern haditechnikában nagy szerepe van a szárazföldi, a vízi és a légi had­erőknél egyformán az úgynevezett Versehleie­rungnak, az elfátyolozásnak. (Ügy van! Üay van! a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Na­gyon jó!) Mi. akik a fronton voltunk, még a világháborúból emlékezünk arra, hogyan ipar­kodtunk mindig fontos hadállásokat főképpen a nehéz tüzérségi ütegeket mindenféle bokrok­kal, cserjékkel, gályákkal elmaszkírozni az ellenség elől, ma pedig a modern haditechnika mai állása mellett látjuk, hogy főképpen a modern hadirepülőgépekkel és hadihajókkal kapcsolatban milyen szerepe van annak a bi­zonyos mesterséges ködcsináló szerkezetnek, KÉPVISELŐHÁZI N;.PLÖ XXII. ülése 1939 március 9-én, csütörtökön. 261 amely mesterséges ködöt termelve ki magából lehetővé teszi, hogy a légi és vízi flottaegysé­gek e mögött a mesterséges köd mögött észre­vétlenül vonuljanak fel és így mérjék várat­lanul az ellenségre a döntő csapást. Azoknak számára, akiknek érdekük, hogy a magyar nemzet elől el legyen fátyolozva a veszély, hogy a magyar nemzet ne lássa meg, honnan fenyegetik az igazi veszedelmek, ilyen mesterséges ködfejlesztő készülék az egész zsi­dókérdésnek mesterséges és ai mai fontosságá­nál nagyobbra való felfújása. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) — Rassay Károly: Az agyakban fejlesztik a ködöt!) Merem állítani, hogy a zsidókérdésnek ilyen beállítása, a zsi­dókérdésnek minden magyar ember elé főprob­lémaként való odatolása csak azoknak az ér­dekében áll, akiknek Jbörekvéseit gátolj a, akiknek törekvéseinek útjában áll egy független, egy­séges, nemzeti érzéstől áthatott magyarság, egy olyan magyarság, amelyben van valódi nem­zeti öntudat, amelyben van valódi gazdasági erő, amely tisztában van történelmi szerepével és tisztában van azzal, hogy neki ^igenis ha­talmi pozíciót kell itt a Dunavölgyében elfog­lalnia ahhoz, hogy egyáltalában lelhessen. Amely ennek folytán vigyáz arra, hogy az őt illető hatalmi és gazdasági pozícióba mások ne üljenek bele. Hadd gondoljon a magyar nemzet csak erre az egyetlen egy kérdésre, a zsidókérdésre, mondják azok, akiknek kelle­metlen volna a nemzeti öntudatnak igazi fel­ébredése; hadd lásson csak saját polgártársai­nak 6 iszázalékában veszedelmet. Ez. a legjobb mesterséges köd, amely mögött észrevétlenül felvonulhatnak az idegen hatalmi propaganda és az idegen hatalmi török vések tankjai és re­pülői. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Basoh úrék!) Ez az elv itt: vakulj magyar, amíg rá nem ébredsz, (hogy mialatt sikerült kiirtanod vagy kitolnod pozí­cióiból honfitársaid csekély százalékát, az alatt hazád Kulturboden és Lebensraum lett, magad pedig, magyar, talán csak ugyanolyan bizonyos százalékig érvényesülni tudó és csak bizonyos százalékig a gazdasági és közéletbe beengedett alacsonyabibrendű népcsoport lettél, mint amilyenné azelőtt tetted magad honfitár­said hizonyos százalékát. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Ezt a veszedelmet világosan átlátták más nemzetek, amelyek a mienkhez bizonyos fokig hasonló helyzetben vannak, olyan • nemzetek, amelyek mögött nem állanak régi politi­kai tradíciók, amely népekről tehát in­kább lehetne elképzelni, hogy talán köny­nyebben dőlnek be /bizonyos tetszetős pro­pagandának. Ott is érvényesült ez az irány­zat, ott is érvényesült bizonyos fokig ez a külföldi támogatással folyó külföldi propa­ganda és ezek az országok hatalmas külföldi országok példájának (bizonyos erkölcsi nyo­mása alatt állottak. (Ügy van! a szélsőbalol­dalon.) Ott is a zsidókérdéssel akarták megin­dítani azt a belső gleichschaltolási folyamatot, amely a belső gleichsclhaltolással egyidejűleg a külső védekezés lehet Őségét' és a külső ellen­állóképességét is gyengítik a nemzetnek. De ezeknek a velünk szomszédos nemzeteknek fe­lelős vezetői meglátták, — jobban látták meg, mint a mieink — hogy hol rejlik az igazi ve­40 ,

Next

/
Thumbnails
Contents