Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-372

18 Az országgyűlés képviselőházának 372. ülése 1939 február 24-^én, pénteken. Felhangzott itt a vád az előadó úr szájából is. hogy a múltban rengeteg pénzt hoztak be külföldről az ország közgazdasági életének fellendítésére. Hát ez igaz, csak azt nem tudom, hogy mi ebben a bűn. Mennyire örülnénk, ha ez a bűn megismétlődnék! Annakidején ipart teremtettek. Más is teremthetett volna, derék, hozzáértő keresztény kezek mellett, mert azok is teremtettek ipart. Teremtettek ezek is ipart és hála Istennek, hogy teremtettek, pedig gyáriparra nem volt szükségünk, mert abban az időiben Ausztria ellátott bennünket minden ipari jóval. Nagy kockázat volt abban az időben iparvállalatokat alapítani és a vámmentesen ide bejövő osztrák árucikkekkel a versenyt felvenni. De kérdem, ha a derék keresztény vállalkozások mellett ezek ,a zsidók nem csináltak volna meg ezeket a nagy vállalkozásokat, nem hoztak volna be pénzt a magyar dzsentri- es földbirtokososztály javára is, — mert hiszen ezekkel a pénzekkel lehetett kifizetniök nagy adósságaikat, adósságaikat átváltoztatni könynyen törleszthető zálogleveles kölcsönökre — ha nem alapítottak volna itt vállalatokat, akkor 1918-ban, mikor elszakadtunk Ausztriatói, mi lett volna itt a helyzet, ha nem lett volna iparunk? Ezért sem értem, hogy a túlsó oldalról jóhiszemű emberek is felállnak ^azzal, hogy a zsidóbevándorlás így és úgy kivándorlásra szorított másfélmillió magyart. Hát ez sem igaz, mert kivándorlásra szorították ezeket a testvéreinket mostoha agrárviszonyaink és szerencse, hogy voltak ezek a vállalkozások a fellendült gyáriparban, mert ezzel munkaalkalmak teremtődtek. Ha ezek nem lettek volna, akkor még egy millióval több magyar vándorolt volna ki. Egyébként a kivándorlás kérdésében érdekes az a statisztikai adat, hogy 1870 óta a zsidó kivándorlás nagyobb, mint amekkora a bevándorlás volt, el nem tekintve attól, hogy létszámuk fogy statisztikailag is. hiszen számuk jelentős tizedszázalékkal esett vissza, különösen az alsóbb korban, a, kisgyermek korban lévők számában. A zsidóság arányszáma jelenleg 5'1 százalék, de ezekben az alsóbb korosztályokban talán csak 2"2 százalék, Hát természetes úton is teljesedhet a szívük vágya, hogy itt megszabaduljanak a dolgozó, segítő kezektől. Természetes úton is hekövetkezhetik ez. (Fábián Béla: Vissza fogják kívánni őket!) Már az első zsidótörvénynél felhoztam néhány példát. így felhoztam például, hogy 1837-ben egy Fischer Mór nevű zsidónak eszébe jutott Herenden porcellángyárat csinálni. Másnak is eszébe juthatott volna, de ő csinálta meg és azóta világmárkává vált ez a herendi porcellán. Hát bűn volt aï, hogy ezt megcsinálta? Ha nem csinálta volna meg, mit lehetne most elvenni? Herenden a gyárban láttam néhány évvel ezelőtt az egyik helyiségben egy díszoklevelet, amely a gyár kitűnő gyártmányairól szól, aranydíjat ajándékoz a gyárnak kitűnő produktumaiért 1843-ban. aláírva egy Kossuth Lajos nevű ember, mint ipar-védegyleti igaizlgató. Az önök sorában is ült itt néhai Szurday Róbert, akinek elődje 117 esztendővel ezelőtt alapította azt a textilüzemet, amely a inai magy újpesti iizemméi vált. Ha ezek az alapítások mind nem történtek volna meg, nem tudóan, mit lehetne akkor elvenni. Örüljünk, hogy itt voltak, alapítottak, gyarapították és alkottak. Ezért nem gyűlölet, nem üldözés, nem emhertelenség jár, hanem elismerés, még a nagy vállalatokkal szemben is, de különösen logikátlan, érthetetlen, embertelen, hogy akármilyen igaztalanul haragusznak is ezekre a nagyvállalatokra, miért haragusznak és miért viszik rá ennek ódiumát a kisemberek tömegeire (Váz&onyi János: A nincstelenekre!) és a nincstelenekre is? Éppen Krúdy Ferenc t. képviselőtársam említette, mert ilyen érvekkel dolgoznak, hogy ha a szegény Uharin Pál újpesti asztalosmester, (Krúdy Ferenc: Nem szegény!) akinek háza van, kölcsönért folyamodik, nem kap, ellenben a nincstelen Weisz Mór kap. Nos hát, próbálja meg akár az egyik, akár a másik, egyik sem fog kapni kölesönt» (Fábián Béla: Prólbálja meg az altruista Ibianknál!) Legfeljebb kisipari kölcsönt lehet kapni s talán mégis koncedálja a t. képviselőtársam, (Krúdy Ferenc: Semmit sem koncedálok!) hogy nem a Weisz Mórok, hanem az Uharin Pálok fognak inkább kapni. (Krúdy Ferenc: A Weisz Mórok vannak fölényben az egész vonalon!) Nem akarom azt mondani a képviselőtársamnak, hogy ön ilyen átlátszó, olcsó, primitív, nem Önmagához méltó demagógiával akarja jobb ügyhöz méltó módon ezt az ügyet szolgálni. De magyar érdek-e egyáltalán az, hogy a magyar anyanyelven beszélő zsidóságot kiszakítsuk, kitaszítsuk a nemzet testéből? (Fábián Béla: Sopronban már megjelentek a németek 1300-an!) A bizottsági üléseken a túloldal t. tagjai részéről is nem egynek ajkáról hallottuk, hogy a zsidótörvény az ország lakosságának körülbelül a 12%-át, 1,200.000 emlbert, ,érint azon. a réven,, hogy keresztényeket is' zsidóiknak nyilvánít és azon a réven, Ihogy ezeknek kiterjedt roikonságuk van. Hát nagyrészben már testileg is, de lelkileg 'is 1,200.000 embert taszítunk ki a magyar közösségből. (Fábián Béla: Nem baj; jönnek a né metek!) Mi tízmilliónyi nemzet vagyunk. Ha ezt az 1,200.000 embert lekaszaboljuk, már csak 8,8O0.0OO-en vagyunk, azonban ebből is magúiknak vindikálnak az idegenek legalább 1,800.000 emlbert. (Vázsonyi János: Lásd Sopront!) így a végén nem. tudom, hogy marad-e 70% magyarság. Ha 70%; magyarság marad itt ezen a földön, ez kifelé rosszul hat, mert ez egy neim'zetisé'gi állam képét mutatja kifelé és talán megint jogcímül szolgálhat arra, hogy idegen államok beleszóljanak a mi belső ügyeinkbe. Hiába beszélnek önök, akkor még ez a szám sem állja meg a helyét, még ennél is kedvezőtlenebb lesz a helyzet a külföld felfogásában, tükrében, mert hiába beszélnek önök arról, hogy csak 700.00(0 a német, (Fel' kiáltások jobbfelöl: 400.000) — Baseh, Imrédy barátja is 700.000-ről ibeszél és még a jobbhiszemű Kussbach is 6—700.000 németről és 6—700.000 szlovákról beszél — odakint még ezen is túlmennek, mert azok, akiknek ez érdekük odakint, névelemzési alapon dolgoznak és névelemzési alapon talán két és félmilliót a magukénak tartanak. így lassankint itt a magyarságnak arányszáma lesüllyed 60— 70%-ra. Érdekünk ez nekünk? Érdekünk-e honvédelmi szempontból is, amikor körülbelül százezer jó katonának törjük össze a testét és lelkét, amely százezer katona, ha az idők súlya jön, sokat jelentene ennek az országnak védőképessége tekintetében! Szabad-e tehát alkotmányunk és józan eszünk szerint is és