Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-379

258 Az országgyűlés képviselőházának 879. ülése, 19S9 március 9-en, csütörtökön. alatt magyarnak maradt zsidóvallású ügyvéd és orvos semmiesetre sem kerülhet rosszabb helyzetbe, mint HZ H budapesti, vagy vidéki orvos és t

ügyvéd, akit esetleg még nem próbáltunk ki a magyarság szempontjából úgy, mint ahogyan kipróbáltuk ezeket az embereket, akik érdemesek arra, hogy felvétessenek az ügyvédi, vagy az orvosi kamarába. (Rassay Károly: Ezért nem lehet rendeleti úton elintézni a kérdést!) Természetes. Itt kell még megemlítenem, hogy nagy hibája volt a magyarországi zsidóságnak, hogy sohasem disztingvált. Ha Munkácson egy pa*jeszes gyereket valami sérelem vagy inzultus , ért, akkor egész Magyarországon és a budapesti sajtó egy részében mindjárt zsidókérdés I lett belőle, (Úgy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ne kívánják az urak, hogy elmondjam a magam esetét. Sohasem, jutott eszünkbe az, ha egy református vagy katolikus embert joghátrány, sérelem vagy inzultus ért, hogy azt mindjárt református vagy katolikus ügynek tüntessük fel. A zsidóságnak már régen disztingválnia kellett volna, nemcsak társadalmilag, hanem minden más tekintetben is, hogy az igazán magyar zsidóság ne vállaljon seimilyen vonatkozásban közösséget azokkal, akikkel sem lélekben, sem más vonatkozásokban nem lehetünk egyek. Mélyen t. uraim, • a törvényjavaslat általánosít és így éppen azokat érheti majd megalázás, sérelem ezzel kapcsolatban, akik tisztességesek, becsületesek voltak, de tisztességes, becsületes embert sem: megszégyeníteni, sem megalázni nem szabad. (Úgy vän! balfeiől!) Az ilyen általánosítás pedig a becsületes és tisztességes ember megalázása,. Azt mondotta nekem egy egyszerű munkácsi zsidó hitsorsos: »Kérem szépen, tessék szíves lenni valamit kitalálni, hogy megkülönböztető elbírálás tétessék. Ha van pénzügyigazgatóság, adóhivatal, amely az embereket pénzügyi, vagyoni, adóztatási szempontokból bírálja el, akkor ki kellene találni egy zsidó bíróságot, valami zsidó-szék félét, amely egyenkint tenne mérlegre mindenkit a magyarság szempontjából, hogy aki méltatlan rá, ne szenvedjen sérelmet.« Tudom, hogy az első hallásra talán groteszk ez, de tenni kellene valamit a kisemberek érdekében is, ha, már egyetemi tanárokat, tudósokat — és úgy hallom, hogy magyar nemeseket is — kiveszünk a javaslat rendelkezései alól. Nem kifogásolom ezt, ha ezek vagy leszármazottaik nem. vétettek a magyarság ellen, de nem szabad csak a nagyokat védeni, (Ügy van! Ügy van! balfeiől.) mert a kisemberek között is van legalább annyi tisztességes ember, mint a nagyok közt. Kifogásolják az 1848-as alapot. Ezzel kapcsolatban csak annyit jegyzek meg, hogy 1923-ban, amikor a cseh megszállás alatt mindnyájunknak, akik ott születtünk, ott nőttünk fel, oda gyökereztünk, felülvizsgálat tárgyává tették az illetőségét és állampolgárságát s teljesen jogtalanul hatályon kívül helyezték az 1886:XXII. törvénycikket, akkor egy zsidó vallású ügyvéd, volt vármegyei főügyész, későbben nagyzsupai főügyész, ugyanúgy otthon találta magát ezen a helyen is, exhumálta magiát 1871-es alapon. Nekünk pedig 1793-ig kellett visszamennünk, születési, házasságkötési okmányokat kellett keresnünk, hogy igazoljuk az 1918 után keletkezett, mesterségesen összetákolt Cseh-Szlovákiában, hogy azelőtt (Ott éltünk, ottlaktunk. A magyarság iszáma, sajnos, nem nagy s ezért - bocsássanak meg, nem akar ez ellenzékieskedés lenni, íb ár megszoktam ezt az elmúlt 20 éy alatt (Gr. Apponyi György: Sza.bad ellenzékinek lenni!) és megszoktam azt is, hogy ami a szívemen fekszik, azt akkor is megmondom, ha (becsuknak érte. (RasSay Károly: Az a (helyes!) — én nem minősíteném zsidóknak az úgynevezett félvéreket és hasonlókat, — isimerek például egy 83 éves embert, aki 3 éves korától keresztény — lakik évtizedeken át keresztény templomban imádkoztak, a keresztény társadalommal teljesen eggyé lettek, összeforrtak lélekben, gondolkozásban. Ezeket ma nem volna szabad kiközösíteni, mert velük is csökkentjük a magyarság számát. T. Képviselőház! Ezekben kívántam összefoglalni a zsidókérdéssel felvidéki vonatkozásokban kapcsolatos felfogásomat. Ismétlem: amint láthatták, sem felekezeti, sem nemzetiségi, sem faji elfogultság nem vezetett, hanem tisztán a nemzeti érdekeket igyekeztem szem előtt tartani, akkor is, amikor támadtam, a magyarságtól elszakadt zsidókat, akkor is, amikor védtem a magyarsággal hűségesen és becsületesen kitartó zsidókat. Nem tagadom meg multamat, nem kellett megtagadliom, bogy ezt a beszédet elmondhassam. Tisztelettel kérem a Házat, hogy a magyar nemzeti érdekeknek megfelelően, az emberiesség alapján azokkal a módosításokkal fogadjuk el a törvényjavaslatot, amelyek nem vétenek a magyarság érdekei ellen, de amelyek legnagyobb, legszentebb törekvésünk javára szolgálnak, hogy Nagy-Magyarország minél előbh helyreálljon. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb és a baloldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Gróf Apponyi György ! Elnök: Gr. Apponyi György képviselő urat illeti a szó. Gr. Apponyi György: T. Ház! Beszédem megkezdése előtt tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék beszédidőmet egy órával meghosszabbítani. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Gr. Apponyi György: T. Ház! A parlamenti szokásoknak megfelelően Vozáry Aladár előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédével kívánok néhány szóban foglalkozni. Tekintet nélkül arra, hogy Vozáry Aladár t. képviselőtársunknak mi volt a saját szavaiból levont gyakorlati konzekvenciája, meg kell állapítanom, hogy beszédének mindjárt az elején rokonszenves hangot ütött meg, amikor azt mondta, hogy mivel ebben a parlamentben, sajnos, még nem régen ül és hogy Csonka-Magyarország dolgait nem ismerheti olyan jól, mint azok, akik már évek óta itt vannak, ennélfogva ő saját szűkebb hazájának, a Felvidéknek a volt Ruszinszkóhoz tartozott részében uralkodott állapotokkal akar foglalkozni s a zsidóproblémát is az ottani helyzetnek megfelelően kívánja megvilágítani. Ez a hang mindenesetre helyesebb és valóban az, amelyen megérthetjük egymást, mert amint mi sem beszélhetünk olyan részletesen a felvidéki dolgokról, akik nem ismertük azokat úgy, mint például Vozáry Aladár képviselőtársunk, ugyanígy nem tartjuk ildomosnak azt, hogy itt az újonnan visszacsatolt területekről származó képviselőtársaink minket arról, ami a múltban történt, a politikai morál szempontjából kitanítani akarjal nak és kvázi, mint tanítómesterek jelentkezzenek. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a helyes