Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-379

Az országgyűlés képviselőházának 879. becsüljük, magyaroknak tiszteljük őket, (Mayer János: Helyes!) mert mi a boldog- felszabadulás után nem mondhatjuk azt azoknak, akik eddig velünk voltak, hogy mától kezdve nem vagytok magyarok. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Ezenkívül van még egy másik ok is, amely azt mondatja velem, hogy a zsidókérdés kezelésében és a zsidótörvény végrehajtásával kapcsolatban — amint az előadó úr nagyon helyesen említette — a szükséges határozottság és erély mellett a legnagyobb megértést és mérséklést tanúsítsunk és mindenesetre kivételt tegyünk azokkal, akik megérdemlik. Minden magyarnak legelső, legnagyobb és legszentebb törekvése, hogy az egész Kárpátmedencében minél előbb a két angyal által tartott és őrzött magyar szentkoronás címer jelentse a nemzeti és állami fennhatóság szimbólumát. {Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Minden magyarnak ezt a törekvését azzal is szolgálnunk kell, hogy e föld minden őslakója számára vonzóvá tegyük a magyar fennhatóságot, a magyar uralmat és Magyarországot. Ez volt Szent István politikája, számunkra ma is ez Szent István legnagyobb öröksége, hagyatéka, ezért dolgozott a magyar nemesi rendszer is, amikor nemzetiségi és faji különbség nélkül mindenkit felvett tagjai sorába, aki arra érdemeket szerzett. -Nekünk ma Magyarországon mindent el kell követnünk, — és ebben a nemes versenyben legyen szabad talán nekünk legelői járnunk, az Isten segedelmével már felszabadultaknak, hiszen elsősorban vagyunk erre kötelezettek — hogy a Kárpát-medence őslakosságának minden rétege, minden része, fajra, felekezetre, osztályra való tekintet nélkül idevágyjék, hogy tudja, hogy boldogulását és életlehetőségeit csak itt ebben az állami keretben, Szent István birodalmában találja meg. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Számunkra nem történelmi romantika az egész Kárpát-medencét betöltő, a Kárpátok által határolt Magyarország, mi etnikai alapon sem tudjuk elképzelni, még kevésbbé elfogadni a Kárpát-medence állami tagozódását. (Élémk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Mélyen t. Ház! Az Űristen a Kárpát medence őslakosságát úgy hozta össze nemzetiségre és fajra való tekintet nclküi, hogy azok egymásra vannak utalva, boldogulásukat, életlehetőségüket csak úgy találják meg, ha egymást nem inajorizálni, hanem megértei

1 i és szeretni tudják és akarják. Az, hogy a magyarságnak van itt a számbeli és a történelmi juss alapján többsége jogban, mindenben, hogy a politikai, szellemi majoritás itt a magyarságé, nemcsak jogot, hanem kötelességet is jelent a magyarság számára. Azt jelenti, hogy a magyarság ezen a területen ennek a területnek minden más nemzetiségű, fajú, őslakója iránt legyen megértő, készséges, azok nemzeti jogát tiszteletbentartó, nemzeti életlehetőségét a magyarság érdekeivel összeegyeztető. Ezen az alapon állva és minden nemzetiség minden jogos törekvését — nem lehetetlen kívánságait — kielégítve, nekünk olyan magatartást kell tanúsítanunk, hogy lássa és tudja mindenki, hogy ha teljes mértékben tiszteletet ad a magyar nemzetnek, amelytől a múltban annyi jót kapott, ha hű a magyarsághoz minden körülmények között, amelynek annyi hálával tartozik, ha nem vezetni akarja ezt a nemzetet, nem élősdije akar lenni a magyarságnak, hanem számarányának megfelelően szerényen elheülése Î9ê9 március 9~én, csütörtökön. 257 lyezkedik a magyar életkeretben, akkor itt boldogulását megtalálhatja. Hirdetnünk kell és hirdessük is Erdély felé, a Bánát felé, hogy az a zsidóvallású magyar, aki a megszállás idején magyarságából summa cum laude levizsgázik, aki kitart aTabságban a magyarság mellett, — mert az az értékes kitartás, az a főpróba — az visszajöhet ide, nem lesz kiközösítve, azt megbecsüljük, tiszteljük és szeretjük. De nincs semmi szükség olyanokra, akik a magyarságot, mihelyt leáldozott, vagy csak egy kicsit is lehanyatlott a napja, cserben hagyták. (Buchinger Manó: Helyes! Az olyan keresztényekre sincs szükség!) És itt tekintettel arra, hogy egyszer ilyen kérdésekről is szólanunk kell, ki kell térnünk arra is, hogy voltak a keresztények, a görögkatolikus, katolikus, protestáns magyarok sorában is egyesek, akik a magyar ég összeomlása után máról holnapra felfedezték, hogy ereikben szlovák, ruszin, vagy Isten tudja milyen más vér csörgedezik. (Buchinger Manó: Az is volt? Sokan voltak!) Ezek nemcsak, hogy elszakadtak a magyarságtól, hanem támadták a magyarságot és az ezeréves magyar elnyomás hazug meséjének szajkózásával igyekeztek kedvessé tenni magukat az új államhatalom és vezetői előtt, hogy a maguk egyéni karrierjét megcsinálják. Ezeket éppen úgy ki kell közösíteni a magyarságból, ha százszor keresztények is, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mint azokat a zsidókat, akik szintén elhagyták a magyarságot és nem szabad megengedni, hogy megpróbáljanak újból magyarokká átvedleni, mert a politikai divat és konjunktúra erre talán lehetőséget ad. (Rassay Károly: Sokszor láttunk itt konjunktúra változást!) Sőt, nagyon helyes volt a közbeszólás, hogy ha mi elvárjuk olyanoktól, akik nem születtek fajra magyarnak, hogy a magyarság; érdekeit szolgálják, százszor inkább el kell várnunk, hogy minden körülmények között magyarok legyenek, azoktól, akik közelebb állottak a magyarsághoz és százszor jobban el kell ítélni az ilyeneket, ha vétkeznek a magyarság ellen. Széchenyi István, a legnagyobb magyar azt mondotta, hogy olyan kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kell bocsátani. (Rupert Rezső: És mégis a gyűlöletet hirdetik!) Én nem hirdettem gyűlöletet soha, nem is hirdetem. A képviselő úr vigyázzon a maga tárgyilagosságára és objektivitására. (Helyeslés jobbfelől.) Azt mondhatom ellenben, hogy nem bocsáthatunk meg az anyagyilkosnak és a nemzetárulónak, mert az anyagyilkosnál, a nemzetárulónál nagyobb bűnös nincs, az anyagyilkosságnál és a nemzetárulásnál nagyobb bűn a világon nincsen. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Itt kell szóvátennem azt a hírt, ,amelyet hallottam. Azt hallottuk, hogy a felszabadult területeken megalakítandó ügyvédi és orvosi kamarákba csak 20%-os arányban akarják felvenni a zsidóvallású ügyvédekét és orvosokat, míg Magyarországon annakidején az első számú zsidótörvény után minden addigi ügyvéd és orvos tagja maradt az ügyvédi, illetőleg orvosi kamarának és most is tagja. Nálunk viszont új kamarákat akarnak felállítani és ezekbe csak 20%-os alapon akarják bevenni a zsidóvallású ügyvédeket és orvosokat. Mély tisztelettel kérem elsősorban az igazságügyminiszter urat, hogy ha van egy ijy«n terve ebben a kérdésben, legyen szíves megváltoztatni, mert a felszabadult területén a megszállás