Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-379

Az országgyűlés képviselőházának 879. tozásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 702, 710. sz.) Szólásra következik? Gaal Olivér jegyző: Vozáry Aladár! Elnök: Vozáry Aladár képviselő urat illeti a szó. . ! ! ; R. Vozáry Aladár: T. Ház! Az, aki a napirenden lévő javaslattal kapcsolatban felszólal, beszédét már szinte sablonosán és állandóan azzal az ismétléssel kezdi, hogy zsidókérdés van, azt meg kell oldani és ezt" a problémát mint izgató és gyújtó anyagot egyszersmindenkorra ki kell küszöbölni a magyar közéletből. (Rupert Rezső: Nyomorkérdés van, azt kell kiküszöbölni!) T. Ház! Én a zsidókérdéssel kapcsolatban csak a felvidéki és főként kárpátaljai vonat kozásban kívánok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Húszéves elszakítottságunk miatt különösen belpolitikai vonatkozásokban távol éltünk Magyarországtól és így sem elég tapasztalatunk, sem elég felkészültségünk nincs s ezek alapján talán jogosultságunk sem lehet ahhoz, hogy csonkamagyarországi belpolitikai vonatkozásunkban tegyünk megnyilatkozást és tehessünk döntő elhatározású felszólalást a zsidókérdéssel kapcsolatban. (Rassay Károly: Korrekt álláspont! — Rupert Rezső: Józan beszéd!) Mindenképpen okom és jogom van azonban ahhoz, hogy felvidéki, főként kárpátaljai és munkácsi vonatkozásokban tegyek megnyilatkozást. (Halljuk! Halljuk!) Munkács városának, továbbá Kárpátalja magyarságának és őslakosságának egyrészét van szerencsém itt képviselni. Munkács város lakosságának nagy többsége zsidó vallású, illetve zsidó. Ugvancsak egész Kárpátalja lakosságának egyheted része szintén zsidó vallású, így tehát nekünk, akik ott éltünk és ott húsz év alatt a magyar munkaszolgálat irányító tényezői voltunk, több tapasztalatot lehetett szereznünk a zsidókérdéssel kapcsolatban, ebben a vonatkozásban tehát minden okunk és jogunk megvan a bírálat és kritika gyakorlásához. (Halljuk! Halljuk!) T. Ház! De okom és jogom van felszólalni ebben a kérdésben felvidéki, illetve kárpátaljai vonatkozásban azért is, mert 20 éven át a magyar pártok vezetői sorában talán éppen én voltam az, aki számon tartottam és megfigyeltem minden olyan megnyilatkozást, cikket és beszédet, amely zsidóvonatkozásban a magyarsággal kapcsolatban és magyar vonatkozásban a zsidósággal kapcsolatban íródott vagy hangzott el. Ebben a megfigyelésemben következetesen a legteljesebb elfogulatlanságra törekedtem. Magyar és őslakos polgártársaimat sohasem nemzetiségi, faji vagy felekezeti szemüvegen át néztem, hanem mindig kizárólag abban a vonatkozásban tettem mérlegre, hogy mennyire vannak az őslakos gondolat, illetve az azzal azonos magyar érdekek mellett, mennyire becsülik meg a magyar multat és mennyire szolgálják a magyar jövőt. Nem egyszer ígéretet tettem reá, — és a magyar ember szavát állani szokta — hogy ezt az elfogulatlanságot igyekszem majd megőrizni a várvavárt boldog felszabadulás után is. (Élénk helyeslés.) Ezt kívánom tenni most is és — ismétlem — a zsidókérdésnek tisztán felvidéki, megszállott területi vonatkozásaiban kívánok felszólalni, mert trianoni csonkamagyarországi vonatkozásaiban pro és contra nálamnál sokkal hivatottabb, felkészültebb tényezők vizsgálták meg ezt a kérdést és vették taglalás alá a napirenden lévő javaslatot. Felszólalásomban csalódni fognak azok, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 1939 március 9-én, csütörtökön. 253 , akik a 20 éves megszállás alatt csak azokat a cikkeimet és megnyilatkozásaimat vették észre, amelyek nagyon természetesen a legteljesebb mértékben azok mellett a zsidóvallástí emberek mellett foglaltak állást, akik hűségesen kitartottak a magyarság mellett, de nem vették figyelembe azokat a cikkeimet és azokat a megnyilatkozásaimat, amelyekben nemcsak kritizáltam, hanem a húszéves megszállás alatt szinte hetenkint támadtam a magyarságtól nagy többségben elszakadó zsidóvallású embereket. Lehet az is, hogy lesznek beszédemnek olyan részei, amelyek miatt viszont mások, a ma miindenkire olyan könnyen rákiabálható zsidóbérenc jelzővel fognak illetni. (Rassay Károly: Itt ez hamar megy!) Sem az egyik, sem a másik felfogás nem fog befolyá| solni, mert minden kérdést, így a zsidókérdést ÍÍS, osalk nagy magyar (nemzeti szempontoíkból tudok látni és elbírálni (Helyeslés) és nekünk, akik Isten segedelmével már hazakerültünk, mindenekelőtt való kötelességünk az, hogy minden kérdésben csak a magyar nemzet legnagyobb törekvését, Nagymagyarország visszaállításának célját lássuk és azt igyekezzünk elősegíteni. (Élénk helyeslés és taps.) Ezt tartom szem előtt ebben a felszólalásomban is és tisztelettel kérem hallgatóimat, hogy ebből a szempontból legyenek szívesek azt elbirálni. T. Ház! Nem lehet elvitatni, hogy a magyar éra összeomlása után a cseh megszállás alá került területeken volt magyar zsidóvallású közönség legnagyobb része igen hamar és igen hirtelen elszakadt a magyarságtól, s hogy az elmúlt húsz év alatt a magyar politikai törekvéseket nem támogatták, azokkal szemben közömbösen viselkedtek és legfeljebb csak az utolsó hetekben álltak ismét mellénk, amikor azt látták, ho,gy a liberálisnak hirdetett massaryki Csehszlovákia hirtelen antiszemitábbá lesz, vagy legalább is olyan antiszemitává lesz, mint az a szomszédos nagy ország, amely a massaryki és henesi Csehszlovákiát megsemmisítette. (Mozgás balfelől.) T. Ház! E megállapítással kapcsolatban egyesek talán azt fogják mondani, hogy a keresztény magyarságnak, illetve a magyar falunak egyrésze szintén elcsábítódott a magyar pártok soraiból és nem volt a magyar pártok tagjai és szavazói között. Ez igaz. A magyar falu egyrésze szintén nem volt a mi sorainkban, a szabad magyar jövőért harcolók sorában, de hál' Istennek, csak kisebb részben, míg a zsidóságnak 90—95%-a egyáltalában nem volt velünk, sőt 60—70%-a egyenesen olyan politikai törekvések szolgálatában állott, amelyek ellenünk irányultak, amelyek minden téren meg akarták örökíteni a benesi és massaryki Csehszlovákiát, amelyek teljesíthetetlen álomnak hirdették a magyar felszabadulást, amelyek azt hirdették, hogy szó sem lehet arról, hogy Csehszlovákia valaha is meginogjon abban a szerkezeti struktúrájában, amelyet 1918ban és 1919-ben hazugságra, ámításra, csalásra építettek fel. Igen, mélyen t. Képviselőház, mi szomorúan állapítottuk meg, hogy a keresztény magyarságnak, főként a magyar falunak és a magyar munkásságnak egyrésze az elmúlt húsz év nem volt velünk. Ennek okát abban találtuk, hogy a magyar falut, a magyar munkást, a múltban nem nevelték eléggé nemzettudatosnak, eléggé jó és öntudatos magyarnak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezt a kérdést itt most csak azért említem meg, hogy ezután mindent kövessünk el abban az irányban, hogy a (magyar falu népét és a mlagyar (munkást olyannak neveljük, hogy nemzettudatosságában, nemzeti érzésében soha 39