Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-372

Az országgyűlés képviselőházának 372. mert ameddig nyelvünket el tudjuk terjeszteni, az a föld bizonyosan mindig Magyarország marad. Ezt láttuk most a felvidéki területek visszacsatolásánál. A legfőbb erő, amelyik minden szuronynál jobban működött, az volt, hogy ezek a területek magyar anyanyelvűek. Aki nem akar elfogult lenni, hanem tárgyilagos, annak fel kell ismernie az anyanyelvet faji kritériumként. Akkor azután már nem kell más kritériumokat, állampolgársági bizonyítványt keresnie. Ma azonban keresnek, mert — mint a jelenlegi miniszterelnök úr mondja — a nemzeti közvélemény ezt megkö- ; vetéli. Nagyon téved; a nemzeti közvélemény, amelyre hivatkozik, ezt nem követeli, még az utca sem. Ezt csak azok mondják, akik az utca gazdáinak szeretnének feltűnni. 1 Ezek mondják azt, hogy meg kell oldani a zsidókérdést a zsidók gazdagsága miatt, meg kell előzni a forradalmat. Ha az utcának ilyen beavatkozásit adunk az államul életbe, akikor ezen az alapon igazolni lehetne a bolsevizmust is. (Vázsonyi János: Ezzel igazolták annakidején!) Éppen ez az érvelés a leginkább jellemző arra, hogy milyen sekély lelkek kezében van ez a kérdés, milyen mélyre süllyedtünk le. Verginiaud, a Gironde feje egyszer a, következőképpen kiáltott fel a francia konventben: »Bámulatraméltó« — mondta — »előre ismerni és előre megjósolni a rend felborítá-, sara állítólag kész tömegek gondolkodását és szándékát. így nem volna bajos megjósolni a tűzvészt sem, midőn az ember kezében tartja a fáklyát, amellyel a házat fel akarja gyújtani.« r '.i T. uraim, t. kormány! Tessék végre a fáklyát eloltani, mert minden felelősség az önöké. Egy országban, ahol a főhatalom, a törvényhozás szervei, a bíróság, a hadsereg a helyén van, forradalmat csak felülről lehet csinálni. (Vázsonyi János: Csinálják is!) A helyzet kulcsa tehát az önök kezében van. (Vázsonyi János: Szisztematikusan csinálják!) Különben amikor az utcára hivatkoznak és ezt a kérdést az utcával szeretnék elintéztetni, akkor a legszakszerűbben talán úgy cselekedhetnének, hogy egyszerűen feltárják a fegyházak kapuit, bár az is igaz, hogy az ilyen jelszavak, mint például iaiz, hogy: 'gyerünk fosztogatni, vaigy az, hogy — amint a bizottság egyik tagja követelte — vegyük el a zsidók vagyonát 6 százalékig, az ilyen demosthenesi retorika a becsületes nyomorgókra sem szokta eltéveszteni a hatását. Ne rágalmazzuk azonban a népet azzal, hogy ő ezt akarja, ne zsidózzunk, hanem hozzunk a nép számára hasznos törvényeket, hozzunk törvényt a földreform kérdéséről, nozzunk törvényt a magángazdálkodás megrendszabályozásáról, hozzunk törvényt a helyes adóreformról, a külföldiek munkatilalmáról és alkotmányos szabadságjogaink visszaállításáról. (Propper Sándor: Ettől fáznak!) Hozzunk hasznos törvényeket, nehogy az következzék be, amit Vörösmarty gyönyörű verse mond, hogy: »nagy hullásában« a szegény nép felkiált: »Törvényt!«, hoztak neki »s a törvény újra ölt«. Amikor a nép a jó törvényekért kiált, akkor ne hozzunk olyan törvényeket, amelyek megölik a népet. T. Képviselőház! Nem az utca, nem is az igazi érdektelen nemzeti közvélemény, nem is a dolgozó tömegek, a földmíves-, iparos-, kereskedő- és munkásosztály, tehát nem az ország 97 százaléka követeli az ilyen embertelen javaslatokat, az ország gazdasági életének lerombolását, a külföldi példák utánzását és túlKÉÍPVISELŐHAZI NAPLÓ XXII. ülése 1939 február 24-én, pénteken. 17 licitálását. Az utca örül, ha dolgozhat; úgyis tudja, hogy az úri zsákmányból nem jut neki. Az ilyen törvényeket csak a megromlott értelmiség, az értelmiség félrevezetett része követeli, amely mindig nagyobb és nagyobb állások után fut, amelynek nem kellenek a régi kényelmetlen, lassú módszerek, hogy a tehetség és tudás mellett hosszú évek szorgalmával és türelmes munkájával lehet csak vagyont gyűjteni és csak így! lehet kiérdemelni a magasabb állást. Ez a réteg akar a mai állami és társadalmi rend helyett valamilyen úri kommunizmust, ez akarja a minden az enyém jogrendjét bevezetni. A dolgozók, a józanok utcája^és az, igazi közivélenuéiny a szerves, komoly és erkölcsi alapokon nyugvó igazságos szociálpolitikai reformok mellett csak egyet követel, azt, hogy valósággá váljék végre az a követelés, hogy mindent vissza a régi jogból, a régi alkotmányból, a régi rendből, a régi erkölcsből és a régi jólétből. T. Ház! Különösen azokban a szegényebb országokban, amelyekben a bürokrácia nagy tömeget tart el, sohasem hiányoznak az elégedetlen elemek az értelmiségből sem. Nagyobb az igényük és minden olyan új korszellem megfogja őket, amelytől igényeik kielégítését várják- Ezek minden új mozgalomnak készséges szolgái, mindenhova odavetődő higanytömeg, mindig az éppen kialakuló irányzathoz csatlakoznak, legyen az jobb- vagy baloldali. Láttuk ezt a Károlyi-korszakban, láttuk a kommunizmus alatt is., Nagy tömegei vannak ennek a romlott értelmiségnek, ma is rengetegen felajánlkoznak és akik azelőtt szélsőbaloldaliak voltak, most azért, mert más a konjunktúra, lelkes szélsőjobboldaliak. (Fábián Béla: Holnap meg szélsőbaloldaliak lesznek és megint verekedhetünk velük!) T. Képviselőház! Csak az a baj, hogy vannak, akiifc jóhiszeműen is rálépnek erre az útra, akiket megfog valamilyen mellékgondolat, egy jóhiszemű elképzelés, 'hogy idegen hatalmak talán segítenek rajtunk úgy, mint a Károlyi forradalom előtt képzelték, œaik ne csalódjunk épp úgy, mint akkor. (Fábián Béla: Azt mioindiották, hogy az oroszok itt vannak a haltáron!) Ha ők segítenek rajtunk, ez ellen, nincs kifogásunk, de akkor neim . tudóim), hogy Imiért íkérik cserébe a szabadságunkat, nyugalmunkat, gazdasági életünk zavartalanságát, hiszen ezeknek a hatalmaknak is sokkal jobb egy jólétben, megelégedésben élő szövetséges. Mégis, a jóhiszeműek is emlegetik a bankkoncentrációt, a karteleket, az árharmónia megbontásának kérdését és mindezt a zsidóság nyakába varrják, holott nem tudjuk megérteni, hogy a zsidó kis tömegeknek, akik ellen ez a törvényjavaslat készül, a magántisztviselőknek, ügyvédeknek, orvosoknak, mérnököknek, a kisbanktisztvi.selőknek, a munkásoknak miféle közük van mindezekhez a kérdésekhez, amelyek a nagykapitalizmus kérdései. De egyébként is, ha ezekről a bankokról vagy nagyvállalatokról beszélnek. — az előadó úr is elismerte — hála illeti meg őket, ihogy valamikor keletkeztek, mert a magyar gazdasági életben igen nagyot cselekedtek. (Vázsonyi János: Nézzük meg, ihogy mi a helyzet az igazgatósági tagságnál!) Tény, ma is úgy áll a helyzet, hogy van keresztény tőke és ha van keresztény töke, tessék vállalkozni, amint a múltban vállalkozott. A múltban is rendelkezésre állott ez a terület.