Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-379

Az országgyűlés képviselőházának 379, ütése 1939 március 9-én

) csütörtökön. 247 lenné. Ha a nemzeti munka nagy részét az alkotás elé mesterségesen állított közhatalmi akadályok leküzdésére kell fordítani, akkor a munka eredménye s a munkás része az eredményből vajmi sovány lesz. Az erkölcs és a szociális igazság eszmekörében óhajtjuk ellenőrizni a gazdasági életet és biztosítani a munka megbecsülése, illő értékelése és megfelelő jutalmazása alakjában a dolgozók díjazását munkájuk eredményéből. Ezen a téren reformintézkedésekre vau szükség. Ezek közül a reformok közül legfontosabbnak tartjuk a munkabérkérdés olyatén szabályozását, amely úgy a mezőgazdasági, mint az ipari munkás részére tisztes megélhetést és a mainál magasabb életszínvonalat biztosít. (Ügy van! Úgy van! a balközépen.) Ezt a munkabérszabályozást a legnagyobb hatású és legsürgősebb gazdaságpolitikai feladatnak tartjuk, melynek megoldása nem tür halasztást. Sajnos, az eddigi kormányzatot ez a kérdés eddig kevéssé foglalkoztatta, inkább a munkásexporttal kísérletezett. A megoldás módja adva van, csak erősen ki kell fejleszteni a mezőgazdasági és földmunkák béreinek megállapítására jogot adó 1923:XXV. te. rendelkezéseit, hogy a munkás illő bérét megkapván, érezze, hogy nemcsak mint gazdasági cseléd vagy részesmunkás osztozik munkaadója gazdasági sorsában, hanem mint napszámos is az államhatalom segítségével munkájáért megfelelő jutalmat, s ezzel magasabb életszínvonalat, sőt esetleg megtakarítási lehetőséget biztosító ellenszolgáltatást kap. A munkabérrendezés nagy földmunkástömegeket érint. Ezek számára ez az intézkedés minden földhözjuttatási ígéretnél biztosabb, gyorsabb és egészségesebb életszínvonalemelést jelent. Ezen a téren azonban más reformintézkedésekre is van szükség. A mezőgazdasági és ipari munkásság sorsának javítása céljából és a társadalom békéje érdekében meg kell alkotni a munkafeltételek és bérviszályok körül támadó vitákat eldöntő, s a kollektív szerződések megvizsgálására hivatott hatósági és bírósági szerveket a munkások és munkaadók egyenrangú részvételével, független bírói hatóság vezetése mellett. Ez a reform a szociális reformok sorában is elsőrangú szerepet játszik. A munkásság sorsának javításán kívül a falusi és tanyai lakosság egészségügyének, kulturális és gazdasági helyzetének emelésére irányuló tevékenységet támogatni fogjuk, szükség esetén újabb kezdeményezésekkel is. Az erkölcsök érvényrejuttatása a politikában megkívánja azt is, hogy az ígéretekkel takarékoskodjunk. Ezen a téren helyeseljük Teleki Pál gróf miniszterelnök úr álláspontját. Igényeket felcsigázni, vágyakat ébreszteni könnyű a nagyhangú ígérgetőnek, — aki amikor számon kérik az ígéretek beváltását, eltűnik a politika porondjáról, otthagyván csalódott, elkeseredett nemzetét. Az ígéretek még nem reformok és minden ígéret csak annyit ér, amennyit végre lehet belőle hajtani. Mi a legnagyobb lelkiismeretességgel óhajtunk megvizsgálni minden politikai ígéretet. És pedig nem az ígéretek pártpolitikai hasznát vetjük a mérlegre, hanem az ígéretek beváltásának következményeit a nemzet sorsa és az adózók gazdasági helyzete tekintetében. Mert egyszer már meg kell tanulnunk, hogy ha az államtól követelünk valamit, ha az állammal végeztetünk valamit, annak költségei bennünket terhelnek, annak költségeit önmagunk fizetjük meg adó alakjában és esetleg mi fogunk összeroskadni ez alatt az adóteher alatt, nem más. Csak mi, a magyar nemzet. Ezért tehát, míg egyrészről a legnagyobb gonddal és szeretettel támogatunk minden olyan újítást, mely a nemzet jólétét és erejét emeli, nem engedhetjük magunkat elkápráztatni reformoknak keresztelt olyan beválthatatlan ígéretek nyüzsgő tömege által, melyeknek a gazdasági és pénzügyi megalapozottsága hiányzik, s amelyek nem fejlődést és erőgyarapodást, hanem erőveszteséget és teherszaporulatot, tehát pusztulást jelenthetnek. Számon fogjuk kérni minden kormánytól a törvények komoly végrehajtását és nem fogjuk engedni, hogy el lehessen terelni a figyelmet a nemzeti akarat komoly végrehajtásáról új és új ígéretekkel. A nincstelen falusi nép szempontjából a saját otthon biztosítása, a házhelyhezjuttatás és a lakásépítés támogatása útján, valóságos nemzetmentési tevékenység. A saját otthon csökkenti a szociális nyugtalanságot, emeli a kutúrát és önérzetet; a házépítés pedig sok munkáskéznek ad munkát és kenyeret. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy az ország földmíves népének minél nagyobb része szerezhessen függetlenséget a maga részére önálló földtulajdon, vagy bérlet alakjában. (Ügy van! Úgy van! a balközépen.) Az erre irányuló törekvéseket támogatjuk s ennek határozott ütemű végrehajtását, most, amikor a nagybirtokok fokozatos széjjelporlódása Önmagától is végbemenő, feltartóztathatatlan folyamat, nagyon is időszerűnek tartjuk. A mezőgazdasági munkásság sorsának javítását igazában azonban az fogja megoldani, aki a földmíves-osztály számára téli munkalehetőséget is teremt. (Úgy van! Ügy van! a balközépen.) Mindaddig, amíg 150—250 nap munkájából kell a mezőgazdasági munkásnak és családjának 365 napon át megélni, léte csak nyomorgás lehet. Az otthon végzett ipari munka az egyetlen eszköz, mellyel mezőgazdasági munkásságunk részére biztos jövedelmet nyújthatunk. Az otthoni ipari munkát kell tehát megszerveznünk éspedig házilag végzett nagyipar alakjában, úgy mint Angliában és Németországban. Biztosítanunk kell az otthoni munkás számára az olcsó anyagot, melyet feldől; goz, a rendszeres elfoglaltságot, el kell látni őt a vállalkozónak mintával, rendeléssel és meg kell a munkást szabadítani az értékesítés gondjaitól. Mindezt az államhatalomnak és a hitelszervezetnek kell elősegítenie. Bel- és külkereskedelmi szempontból az állami irányítás gondos végzése s a munkás megbecsülésének biztosítása, kiuzsorázásának megakadályozása a hatóságok feladata. Ennek az otthoni munkával végzett, házilag űzött ipari tevékenységnek megszervezése és kiépítése a legnagyobb jelentőségű reform a falusi és tanyai földmíves lakosság szempontjából. A magasabb mezőgazdasági és földmunkabérek, a téli munkaalkalom, s ott, ahol ez nem elegendő, még bizonyos helyi közmunkák megszervezése a földmíves népesség életmódjának javításán s fogyasztóképességének emelésén kívül jelentős megtakarítási, tőkegyűjtési lehetőségeket is nyújtanak. Ezek a megtakarítások képessé tehetik földmíveslakosságunknak 38*