Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-379

M8 Àz országgyűlés képviselőházának Si9. ülése 1939 március 9-én, csütörtökön. azt a részét, mely önálló gazdálkodási szakér­telmet, kockázatviselési bátorságot érez ma­gában, hogy földet szerezzen, vagy béreljen, éspedig saját pénzével, ami a földszerzésnek és a földbérletnek mégis csak legtermészete­sebb módja. Sohase felejtsék el azok, akik a más vagyonából, szerzeményéből, a közhatalom erejével könnyű szívvel adakoznak, hogy a földszerzésnek, vagy bérletnek az a módja, melynél a juttatott nem hoz megfelelő áldoza­tot, igen sokszor az igazságtalanság érzetét kelti azokban, akik verejtékes munkájuk ered­ményéből szerezték azt a kisbirtokot, vagy bér­letet, amelyen gazdálkodnak. Ellenben az ön­állósulásnak fentebb leírt gazdaságilag termé­szetes módja, a gazdasági és békés állami élet alapját képező tulajdonjog intézményének a megszilárdulását eredményezi. Ezeknek előrebocsátása után nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy a földbirtokpolitikának állandó mélyreható folytatását, a telepítési el­járás kiterjesztését és az eddigieken túlmenő földbirtokeloszlási reformot elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk. •• Azt a közvéleményben megszilárdult tö­rekvést, hogy lehetőleg sok önálló földműves­exisztenciát igyekezzünk teremteni, magunké­nak valljuk, a kisbérleti rendszer kiterjeszté­sét óhajtjuk és kitérj esztendőnek tartjuk a tu­lajdoni juttatás intézményét is és ezt minél gyorsabb ütemben kívánjuk végrehajtani. Azonban vigyázni fogunk arra, hogy az el érni kívánt célokat a földbirtokosok és jutta­tottak politikai függetlenségének állandó ve szélyeztetésére, sőt megszüntetésére ne lehes­sen felhasználni. (Elénk helyeslés a balközé­pen.) Éppen ezért az intézkedések jogát a kor­mánytól független, bírói jellegű szerv kezébe keli letenni. (Helyeslés a balközépen.) Vigyázni fogunk azonkívül arra, hogy a földbirtokpolitika, a magántulajdon elvének lehető sérelme nélkül, a közcélú kisajátítás elvi alapján folytattassék. Vigyázni fogunk, hogy minden javaslatból kiküszöböltessenek az ezzel ellenkező törekvések és kiküszöböl­tessenek azok a tervek is, melyek a termés­eredmény és így a nemzeti jövedelem csökke­nését, a földárak leromlását, a gazdálkodás belterjességéhez nélkülözhetetlen jogbiztonság megrendülését és ezzel a munkaalkalmak csök­kenését, sőt megszűnését és a gazdálkodók szá­mára nélkülözhetetlen földhitel nyújtásának gyakorlati lehetetlenülését vonnak maguk után. Különösen ügyelni fogunk arra, hogy a falusi kultúra s a nemzeti érzés hivatott irá­nyítója, a magyar középbirtokososztály, ne gyengüljön meg annyira, hogy a nemzeti fel­adatok végzésére képtelenné váljék. (Helyes­lés a balközépen.) A mezőgazdaság körében éppen úgy, mint gazdasági életünk egyéb ágainál, a termelés folytonosságának biztosítását, nemkülönben a termelés mennyiségének növelését tekintjük legelsősorban és mindenekelőtt szolgálandó feladatnak. Ebben a vonatkozásban t az eddigi törekvéseket továbbmenő célkitűzésekkel ki egészítve, szerves és egységes tervbe kell fog­lalnunk, amelynek elvi és gyakorlati vezér­fonalát egy mielőbb meghozandó mezőgazda­ságfejlesztő törvényben kell rendezni, Ennek fontos része lesz a földbirtokreform végre­hajtása során megszaporodó gazdaosztály mezőgazdasági képzésének fejlesztése. A mezőgazdasági termelésre a legnagyobb ösztönzést mindenkoron a jövedelmezőség biz­tosítottsága gyakorolja. Ezért az értékesítési politikánk olyan irányát tartjuk szükséges­nek, amelynél az agrárérdekek ne rendeltesse­nek alá más érdekeknek, az elkerülhetetlenül szükséges megkötöttségek ne váljanak egye­sek kiváltságává (Helyeslés a baloldalon.) es amely a mezőgazdasági áralakulásban min denekelőtt a megfelelő színvonal egyenletessé­gének biztosítására törekedjék. (Helyeslés a balközépen.) A népi tömegtermelés produktu­mainak megfelelő értékesíthetését nemcsak biztosítandónak, hanem hatályosan ellenőrzen­dőnek is tartjuk. Igyekezni . fogunk fejleszteni a mezőgaz dasági munkások öregségi és rokkantsági biz tosításáról szóló törvényt a gyakorlatban mu­tatkozó szükségletek szerint, de mindig arány­ban az érdekeltek és az adózók teherviselő­képességével. (Helyeslés a balközépen.) Küz­deni fogunk a különböző foglalkozási ágakat egymással szembeállító irányzatokkal (Helyes­lés a balközépen és a baloldalon ) és minden­nemű osztályelkülönítési vagy osztályharc törekvés ellen, hangsúlyozva minden téren a nemzeti egymásrautaltság és a nemzeti sors­közösség gondolatát. (Helyeslés a baloldalon és a balközépen.) A nemzetek gazdagsága elsősorban keres-, kedelmük fejlettségétől függ. A kereskedelem virágzásának nélkülözhetetlen előfeltétele a szabadság, a gazdasági élet nyugalma, a va­luta értékállandósága és a közlekedési eszkö­zök, vasutak, utak korszerű kiépítettsége. Igyekezni fogunk arra, hogy a nemzet gaz­dagodása, a kereskedelem virágzása érdekében ezeket az előfeltételeket megteremtsük. Azon­ban gondosan ügyelni fogunk arra is, hogy úgy bel-, mint külkereskedelmünk üzleti el­vei, eljárási módja nemzeti céljainkkal és szo­ciális meggyőződésünkkel mindenben meg­egyezzenek. Őrködünk azon is, hogy a termelés és ke­reskedelem nagybani folytatásához szükséges tőkecsoportosulások: a részvénytársaságok és szövetkezetek harmonikusan illeszkedjenek bele abba a nemzeti gazdálkodási rendbe, amelynek alapelveit ismertettük. A legsürgő­sebb reformok egyike a részvénytársasági jog reformja. Ezt fontosnak és gyorsan megvaló­sítandónak tartjuk, (Ügy van! a baloldalon) alapelvként hangsúlyozva, hogy a társasági ügyvitelben csak névre szóló részvények tu­lajdonosai vehessenek részt s a névre szóló részvényeken kívül esetleg kibocsátandó, be­mutatóra szóló részvények tulajdonosait a tár­sasági jogok ne illessék, hanem csak osztalék élvezetre legyenek jogosítva. (Helyeslés a bal­oldalon.) Az ipari termelés ma már a nemzeti jö­vedelemnek 30 százalékát adja, s az ipar — beleértve a bányászatot is — a közterhek vi­selésében ugyanilyen arányban vesz részt. Az ipar nálunk nem organikusan fejlődött ki. Az egyéni kezdeményezésből létesülő közép­ipar nem mindig volt a nagyipar kialakulá­sának szülője, a szervezetlen kisipar pedig nem tudott versenyezni az egyéni szükségletek kielégítése tekintetében sem a nagyiparral. A szociális reformok szempontjából igen komolyan kell foglalkoznunk a nehéz helyzet­ben lévő nemzeti és társadalmi szempontból rendkívül megbízható kisiparossággal. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a balközépen.) A gazdasági élet terén a kisiparosok szá­mára az anyagbeszerzés) és hitelellátás szövet-

Next

/
Thumbnails
Contents