Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-379
â46 Az országgyűlés képviselőházának 379. . ülése 1939 március 9-én, csütörtökön. »A miniszterek feleletre vonathatnak minden olyan tettért, vagy rendeletért, mely az ország függetlenségét, az alkotmány biztosítékait, a fennálló törvények rendeletét, az egyéni szabadságot, vagy a tulajdon szentségét sérti.« Gondosan vigyázni fogunk tehát, hogy soha semmiféle kormány sem intézkedéseiben, sem törvény-, vagy rendeletalkotó tevékenységében ne hirdethessen és ne valósíthasson meg ezzel ellenkező gondolatokat. Vigyázni fogunk, hogy semmiféle kormány ne sértse meg a magyar nemzetnek országa függetlenségéről, nemzeté és polgárai szabadságáról alkotott Öntudatos felfogását, amely ezer év történelmi viharai között a legnagyobb erőt adó fegyvernek bizonyult az önálló nemzeti és állami lét fenntartására. Szabad nemzet óhajtunk lenni, szabad hazában és szabadságot óhajtunk a magyar nemzet minden tagja számára is a nemzeti szabadság keretein belül. Szabadságot óhajtunk mindnyájunk számára. Nem parancsszóra, nem a mesterségesen kiformált tekintélyuralom nyomása alatt, hanem a magyar nemzet nagy tradícióinak megfelelően, öntudatos fegyelemmel óhajtunk résztvenni az országépítés munkájában. A kormányok mellett, ha működésük elveinknek megfelel, a kormányok ellen, ha ezt kívánja a nemzet érdeke. Mint nagykorú nemzet kendőzés nélkül óhajtjuk megismerni saját helyzetünket, törekvéseink lehetőségeit és akadályait, barátainkat, ellenfeleinket, önmagunkat. Megkívánjuk, hogy cselekedeteink irányát meggyőződésünk szerint szabhassuk meg, nem pedig félrevezetés vagy kényszer hatása alatt. Nagy súlyt vetünk arra, hogy a magyar nemzet előtt a valóság semmi irányban sem titkoltassék el és hogy a közérdekű kérdések tárgyalásánál a szólás és írás szabadságának ne legyen más korlátja, mint az igazmondás kötelessége. (Ügy van! Ügy van! Taps a balközépen és a baloldalon.) A sajtószabadsággal, a véleménynyilvánítási szabadsággal ellentétben^ állónak tartjuk a lapbetiltás és engedélyezés intézményének pártpolitikai szempont szerinti alkalmazását. (Ügy van! Ügy van! a balközépen és a baloldalom.) Ezeket a jogokat végső fokon független bírói jellegű szerv ellenőrzése alá kell helyezni. Viszont egyesek magánügyei hánytorgatásának és a sajtószabadsággal űzött nemzetellenes és egyéb visszaéléseknek gyors és szigorú megtorlását közérdekből és jogos magánérdekből egyaránt igen fontosnak tartjuk és a sajtótörvény és eljárás minden ilyen irányú megváltoztatására készek vagyunk. Az erkölcs és a becsület írott és íratlan parancsainak érvényesülését követeljük közéletben és magánéletben egyaránt. Különösen fontos ennek a parancsnak megtartása az állam részéről polgárai irányában, mert az állam sem követelhet más erkölcsöt polgáraitól, mint amilyet ő mutat polgáraival szemben. Csökkenteni óhajtuk az állami közigazgatásnak, a hivataloknak beavatkozási lehetőségeit az állampolgárok magánéletébe és gazdasági életébe. (Elénk helyeslés a balközépen és a baloldalon.) Az alkotásnak, a teremtésnek nagy akadálya, ha minden cselekvési lehetőség hatósági engedélytől függ és ha az állam a magánvállalkozás versenytársa gyanánt lép fel. A nemzet csak az alkotásra fordított munkája által lehet erősebbé, gazdagabbá, függetezt kiemelni, mert nem külső sallaugként, hanem a meggyőződés mély erejénél fogva hiszünk abban, hogy a társadalmi békét csakis a keresztény erkölcs alapelveinek érvényesülése tudja biztosítani. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Pártunk másik jelzője, a »nemzeti« jelző arra utal, hogy a magyarság európai létének — amint ezt sokszázados küzdelme mutatja — létjogosultsága, mélyebb értelme és jelentősége mindig a benne szunnyadó sajátszerű nemzeti, faji tulajdonságok kibontakoztatásában állott. Csakis így emelkedhetett és emelkedhetik továbbra is a magyarság a népek nagy társaságában az emberi történet menete számára nélkülözhetetlenné, vagy mint ahogyan Széchenyi annakidején olyan gyönyörűen kifejtette, csakis így tudja gazdagítani az emberiség kultúrjavait a magyarság ezen a területen. Ez azonban csakis akképpen lehetséges, hogy úgy, mint századokon át, a nemzeti önállóságért, az alkotmányért és szabadságért kifejtett küzdelmek közepette a magyarság most is ragaszkodik függetlenségéhez(Taps a balközépen.) Pártunk harmadik jelzője a »függetlenségi«. Mi ez a nemzeti függetlenségi Saját belső történelmi életformáinkhoz való ragaszkodás, különösen most, amikor idegen politikai eszmeáramlatok hullámzanak körülöttünk, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) amelyek mind a külső és belső erőknek, mind az egyéni és közszabadságoknak egy tekintély uralma alá vetését sugallják. Meg vagyunk győződve arról, hogy ezekben az alapelvekben, a t. Ház minden pártja megegyezik s a miniszterelnök úrnak egy héttel ezelőtt előadott nagyszabású programmját is, amint annak idején örömmel megállapítottam, ugyanez a szellem hatja át. Egyébként programmokat szerkeszteni, ezekbe minden szépet, jót belevarázsolni, (Ügy van! a baloldalon.) azt hiszem, inkább csakis a fantázia erejétől függő elméleti feladat; itt minden a gyakorlati végrehajtáson, a kiviteli tett erején fordul meg. A mai magyar élet követelményeiben, szükségleteinek megállapításában azok között a pártprogrammok között, amelyeket itt a t. Ház pártjai vallanak, lényegesen — valljuk meg — nincsen különbség. A különbség inkább az egyes részletpontok hangsúlyán és a kivitel tempóján fordul meg. A szépen hangzó politikai munkatervek színes retorikája helyett sokkal fontosabb a dinamika, hogy vájjon micsoda cselekvési erők rejlenek bennük, mit lehet belőlük végrehajtani, megvalósítani. Éppen ezért a mi programmunk semmiesetre sem versenyfutás (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) a bonyolult társadalmi és gazdasági kérdéseket a naivan, boldogan egyszerűsítő elméknek "megoldásával cs közben felelősségnélküli demagógiájával, mert mi nem tudunk túllicitálni, minthogy érezzük a történelmi felelősséget. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Ezért méltóztassanak megengedni, hogy minden hatásvadászó pátosz nélkül előterjeszszem pártunk főbb programmpontjaát (olvassa): A Keresztény Nemzeti Függetlenségi Párt nemcsak a komoly ellenzéki birálat eszközével, hanem alkotó irányú munkával és kezdeményezéssel is részt óhajt venni a törvényhozás tevékenységében. A kormányzásnak a magyar lélekben kialakult alapelveit klasszikus tisztasággal állapítja meg az 1848. évi III. t.-c. 32. §-a, mely á miniszterek felelősségrevonásának szabályait tartalmazza. Ezt mondja a törvény:
