Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-372

16 Az országgyűlés képviselőházának 372 (Az elnöki széket Darányi Kálmán foglalja el.) Elég: szomorú, de nemcsak zsidók, hanem keresztények is tömegével követnek el ilyen cselekményeket. Keresztények is követtek el elég* sok zsírdrágítást, nagyvállalatok is követtek el zsír-drágítást; 2 pengőért ivaigy 2 pengő' 20 fillérért adták a zsírt, itt tehát nincs szemrehányni való, sem jobbra, sem balra, mindenféle fajta ember beleesett ebbe a hibába, emberi alaptermészeténél, kapzsiságánál fogva, de mégsem lehet az ilyen esetekről általáno- > sítani az ártatlanokra. (Gr. Festetics Domonkos: A kommunizmust mégis csak a zsidók csinálták! — Vázsonyi János: Az sem igaz!) Ha pedig a valutasíbolásokról van szó, tessék megnézni évekre visszamenően sok keresztény pénzintézet mérlegét,, azt méltóztatnak találni, hogy a záloglevelek egész tömegeit hozták vissza külföldről. Hát hogyan hozhatták vissza, talán ingyen kapták, vagy nem kellett érte pengőt va.gy más valutát kiajánlani?^ Maradjanak hát a bűnösök magukra, vegyék el a büntetésüket, de lelkiismeretlenségnek tartom ilyen demagógiát űzni az ártatlanok ellen, T. Képviselőház! így vagyunk az. úgynevezett külön szellemiséggel is, amelyet az előadó úr is úgy kihangsúlyozott. Legyen kinekkinek kifogása az elmúlt idők sajtója ellen, —

r nagy része ellen nekem is van — (Fábián Béla: Az előadó úr csak ír, de nem olvas!) ha azonban a mai sajtót megnézzük, azt látjuk, hogy ez a mai sajtó — a keresztény része r is, 'amely persze csak nevezi magát kereszténynek, — semmivel sem különb, mint a régi idők sajtója, (Vázsonyi János: A Vörös Újság!) éppúgy rágalmaz, hazudozik és lázít, sőt még erősebben, mint az elmúlt időknek bármilyen sajtója, még a Vörös Újságot is lekonkurrálja egyik-másik és — ami a legfájdalmasabb,^ — idegen eszméket hirdet, valósággal nyilt színen követ el hazaárulást, amit a magyar sajtó a múlt időkben soha meg nem kísérelt. (Krúdy Ferenc: Nem lehet így 'beszélni! — Gr. Festetics Domonkos: A Belvárosi Kávéházban mondhat ilyet! — Felkiáltások a jobboldalon: Melyik as a sajtói Melyik sajtóról beszél? — Vázsonyi János: Megmondta! — Krúdy Ferenc: Még nem!) Az a sajtó, amely az idegen eszméket hirdeti, amely propagálja a parancsuralmat, amely propagálja a parlamentarizmus megszüntetését. (Fábián Béla közbeszól, — Antal István: Tessék konkrétumokat mondani! — Gr. Festetics Domonkos: Ködképek ezek!) T. Képviselőház! Az embert — vagy ahogyan Vörösmarty az embert hívja: az őrült sárt — sohasem a faja szerint ismerjük jónak vagy gonosznak. Az ember mindig a maga körülményeinek a függvénye. Ebből a hálóból legfeljebb csak héroszok tudnak kivergődni. Ismerjük az emlbert, mint Napoleon marsallját, aki azután hálátlanul ellene tört. Ismerjük az :emlbert, mint Danton teremtményét, leglelkesebb párthívét, aki azután a forradalmi törvényszékem egyhangú isaavazatávai küldte- őt a vérpadra,, Isimerjülk Fouquier-Túnville néven mint Calmlille Desfoaioulins, rokonát és pártfo^ goltját, ak'imefk a segítségéivel közvádlóvá lett, hogy azután ugyanez a Fou quier-Tin ville fényes közvádlói beszéddel küldje a vérpadra, a guillotin alá a pártfogóját. (Antal István: Ö is odakerült!) Ugyanoda fognak kerülni . ülése 1939 február 2J^én, pénteken. önök is a saját rendszerükkel, mert hiszen, hogy Antal István t. államtitkár úr közbeszólására válaszoljak, ismerjük az emlbert - úigy is, mint Barrèret, akihez nagyon hasonlít, aki a maga fényes ékesszólásával, retorikájával és fényes protokollfőnöki tulajdonságával a világon mindenféle okmányt meg tudott szerkeszteni, mindenféle korszaknak a kívánalmai szerint. Meg tudta indokolni a király halálraítélését a gironde-iak nevében, azután a Gironde halálraítélését a jakobinusok nevében, majd a jakobinusok vérpadraküldését is, végig mindent meg tudott indokolni, mindig csak egyet cselekedett, ahogy a történelem mondja róla: soha véletlenül sem pártolt a gyengébb mellé. Ez is ember volt. Ismerjük az embert abból az időből, amikor a francia konvent kikiáltotta a legfőbb lényt és a vörössapkás papok diadallal távoztak a teremből. Szerencsére azonban ismerjük az embert úgy is, mint hitvalló papot, mint kis vértanú apácát, mint kis savoyardot és ismerjük mint a Barrèreknek, mint a Dantonok barátainak, mint a Napoleon marsalljainak az ellentétét, akik, ha az idők úgy kívánták, elhagyták az ő teremtőjüiket. Isimierjüik az embert úgy is, mint Fonfréde-t, a Temek girondistát, aki, amikor a girondistákat, az ő küzdőtársaii halálraítélték, felállt a konventben és tiltakozott az ellen a meggyalázás ellen, hogy ő nem szerepel a halálraítéltek tisztes listáján. De ismerjük az embert itthon is, úgy is, mint vértanút, úgy is, mint muszkavezetőt. Mindnyájan egy fajnak a gyermekei, mit akarunk tehát a fajjal! (Ügy van! a széisőbaloldalon) T. Képviselőház! Ennek a törvényjavaslatnak az a legfőbb hibája, (Propper Sándor: Hogy megszületett!) amely hibába ha nem esik, megszületnie sem kellett volna, hogy hetet-havat, mindent összehord a fajról, a vallásról, a kereszténységről és a zsidóságról és hogy amikor magyar érdeket akar képviselni, egyről feledkezik meg, a legfontosabb kritériumról: az anyanyelvről. A finn-ugor tudósok a faji jelleg legfeltűnőbb kritériumának az anyanyelvet tekintik. Azt vallják,, hogy az anyanyelv szerint tartozik vagy nem tartozik vajaki a finn-ugor család kötelékébe. Ez természetes is, mert hiszen ha asszimilációt keresünk, egy nemzet lelkének, géniuszának, varázsának heszívása csak az anyanyelven keresztül történhetik meg, ezen keresztül lehet a legjobban felszívni annak a nemzetnek történelmét,' minden imádságát, ('fohászát, egész kultúráját. Ez bizonyíték is a magyar nyelv ereje mellett, hogy egészen idegenekből jobb magyart csinált, mint az úgynevezett törzsökös magyar. Damjanichról írja a történelem, hogy azért lett minden magyarnál jobb magyar, mert jól ismerte, szinte anyanyelveként beszélte a magyart és ezen a nyelven keresztül Vörösmarty költészete megihlette. Nem vonom kétségbe azt,, hogy a nem magyar anyanyelvű polgár is lehet hű polgára, fia ennek a hazának, de az biztos, hogy az asszimiláció legfölként aiz anyanyelven keresztül lehetséges, sőt az anyanyelven keresztül az aisiszimilacionak (be is keli következnie. T. Képviselőház! Különösen mai korszakunkban tapasztalhatjuk azt, hogy mit jelent az anyanyelv, milyen varázsa, történelmi értéke és ereje van. Százszor igaz, hogy nyelvében él a nemzet ,és igaz különösen az, amit Deák mondott, hogy legerősebb fegyverünk a nyelv, többet ér száz és százezer szuronynál,