Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

Az országgyűlés képviselőházának S7S. donítsuk ia kivitel csökkenését. Az exportfpiiaeok elzárkózásában, vagy inásutt keresendö-e i£E a&l A röntgenkép tohát ipari kivitelünk terén is igen súlyos betegséget és kóros elváltozásokat mutat. Elnök: Az interpelláló képviselő úr beszédideje lejárt. Klein Antal: Kérek 15 percnyi meghosszabbítást. Elnök: Kérdem, a t. Házat, méltóztatnak-e a, kért meghosszabbítást (megadni? (Igen!), A. Ház a meghosszabbítást megadja. Klein Antal: Ipari kivit/elúntk az 1937-es 238 imáik) pengővel szemben 1938-ban 208 millió pengőre csökkent. Bauxitkivitelünk értéke 1938baii 1,200.000 pengős értékben szerepel, pamutszövetkivitelünk 2,100.000 pengővel, borkivitelünk lecsökkent három millióval, a kikészített prémek kivitele 26%-kal, a vasáruk kivitele 16%-kai, a villamosgépeké 9-%kai csökkent. Külkereskedelmi forgalmunk az 1937. évivel szemben 12 13% apadást mutat. Kérdem a kereskedelemügyi miniszter urat, amennyiben ezekben a számokban talán kételkedni méltóztatnának, való-e az, hogy behozatalunk 483 millió pengőről 416 millió pengőre esett, kiviteünk pedig 588 unilló pengőről 522 miliő pengőre csökkent. Ugy látom, kérdéseik formájában kell beszélnem, mert a kereskedelemügyi miniszter úr, .bármilyen adatot olvasók itt fel, állandóan nemiméi, tulajdonképpen tagadással akar válaszolni, (vitéz Csicsery Rónay István: Csóválja a fejét! — Fábián Béla: A saját feje! — Derültség. — Rátz Kálmán: Szerencse!) 1937-ben még 8481 iparigazolványt adtak ki, ezzel szemben 1938-ban csak 6751-et. De most elérkeztem egy másik igen érdekes statisztikai adathoz, ami nagyon sok keresztény kisiparost érint, ez pedig a bérháztermelés, az építőipar sorsa és helyzete. Megfelel-e a valóságnak, igen t. miniszter úr, hogy Budapesten és egyes vidéki városokban, így Sopronban, Győrben, Szegeden, Debrecenben és a többi városokban 1938-ban a bérházteiimelés úgyszólván teljesem megszűnt, vagy legalább is messze altatta marad az 1937. évbeli átlagnak? 1937-ben ugyanis 14.512 ház épült országos átlagban, 1938-ban pedig ez az országos átlag majdnem felére csökkent és a 8000-et sem érte el. Budapest házainiak száma 1937-ben 3'7%-kal nőtt, ez a szaporodás azonban 1938-ban a 2% alá esett. A fővárosi statisztikai hivatal kimutatása szerint 1937-ben 877 új lakóház r építésére adtak enigedélyt, ezeknek az engedélyeknek a száma 1938-bam lényegesen csökkent és csak hétszáz és egynéhány engedély adatott ki. 1938-ban összesen 30 darab kétemeletes ház épült, 1937-ben viszont több, mint enniek duplája, 74. 1938-ban mindössze csak 12 négyemeletes ház épült, szemben az 1937-ben épült 47 négyemeletes házzal. Az összlakástertmelés 1938-ban 5040 lakás volt, pedig 1937-ben még 6253 volt a megfelelő szám. Ha valóság ez a szomorú visszafejlődés, mint ahogy valóság és kétségtelenül meg van állapítva, akkor igenis meg kell állapítanunk, hogy az egész építőipar súlyos válságban szenved, ami töblb mint 52 iparágat és ezzel több mint 80%-Jban igenis keresztény kisiparosokat érint. Érdekelne, — azért kérdezem, mert nincs itt a másik miniszter úr —* (Kunder Antal kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Nem hozzám szól az interpelláció!) ülése 1939 március 8-án, szerdán. 239 hogy ugyanakkor, amikor ilyen nagy bajokban van az építőipar, miért tartotta szükségesnek a kormány, hogy az adókedvezményeket, a tatarozási, építési és átalakítási kedvezményeket most január 1-ével megvonják? Helyes, szükséges és bölcs dolog volt egy ilyen súlyos válságban lévő építőipartól megvonni ezeket a kedvezményeket, amikor ez — mint mondom — több mint 52 keresztény iparágat érint és sok ezer és ezer kisiparos tengeti életét, mert nincs munkaalkalma és munkája? Most áttérek egy másik igen érdekes kérdésre, az idegenforgalomra. 1937-ben még 149.580 idegen volt itt, míg 1938-ban ez a szám, dacára az eucharisztikus kongresszusnak és annak a propagandának, amelyet azzal kapcsolatban kifejtettek, 111.000-re csökkent. (Fricke Valér: A háborús feszültség!) Elismerem, hogy ebbe a politika is közbejátszott. Nem tudom, jól vagyok-e informálva, de úgy emlékszem, Imrédy volt miniszterelnök úr annakidején, azt hiszem, Kaposvárott tartott beszédében ezt elismerte, sőt Kunder kereskedelemügyi miniszter úr is tett valamilyen alkalommal erre vonatkozólag célzást, ő is elismerte ezt. de azt mondotta, hogy az idegenforgalomban mutatkozó hiányt nálunk is ki lehet pótolni a Kraft durch Freude és Dopolavoro-féle intézmények behozatalával. Úgy emlékszem, ezt mondta, bár lehet, hogy emlékezetem csal. (Kunder Antal kereskedelemügyi miniszter: Csal! — Derültség jobbfelől.) Én úgy emlékszem, ezt mondotta. (Kunder Antal kereskedelemügyi miniszter: Ne tessék összekonfundálni a dolgokat!) Szóval a kereskedelemügyi miniszter úr nem tartotta ezt olyan fontosnak. Azt hiszem pedig, az idegenforgalom nagyon fontos kérdés, mert hiszen ez a kérdés ma már igen sok tekintetben érinti az egész közgazdasági életet. Éppen a tegnapi napon adott ki errevonatkozólag a szállodás és vendéglős ipartestület egy jelentést, amelyben azt mondja, hogy bár az 1938. év az eucharisztikus világkongresszus évé volt, idegenforgalmunk nemhogy lassú tempóiban hanyatlott, hanem katasztrofálisan csökkent. Ugyancsak ilyen értelmű nyilatkozatot tett a hudapesti kávésok ipartestülete, amely a felvidéki területek visszacsatolásával kapcsolatban emlékezik meg ezekről a kérdésekről és ugyancsak megállapítja, hogy a szépen fejlődő és sok reményre jogosító idegenforgalmunk erősen hanyatlott. (vitéz Csicsery-Rónay István: Az Anschluss és a háborús feszültség miatt!) A pénzintézetek betétállománya ugyanilyen képet mutat. A betétállomány 1937-ben még 660 millió pengő volt, 1938-ban pedig 540 millió pengőre csökkent. Azt hiszem, ez végeredményben mégis csak a bizalom csökkenésének a jele is. A:z értékpapírok csökkenéséről nem is kellene beszélnem. Azt hiszem, éppen a volt miniszterelnök úr nagyon jól tudja, hogy ezen a téren milyen katasztrofális áresések és árrombolások következtek be az értéktőzsdén; az 1937. és az 1938. évi adatok között 50—60% különbség van, ilyen mértékű árrombolás következett he. Még csak a munkapiac helyzetéről kívánok szólni. Nagyon kényes probléma ez, szintén egyik betegsége a magyar életnek. Ebben az irányban szintén tennie kell. valamit az igen t. kormánynak. Egy statisztikai adatot olvasok ' fel ezzel kapcsolatban, amely a mai napon jeKÚPVISFXÖHÁZI NAPLÓ XXII. 36