Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

Az országgyűlés képviselőházának 378. ülése 1939 március 8-án, szerdán. lent meg. Ha nem igaz, akkor az feleljen érte, aki kiadta, vagyis az állami munkaközvetítő hivatal. Az állami munkaközvetítő • hivatal legújabb ' jelentése szerint az elmúlt hónapban Budapesten az állami és magánmunkaközvetítő intézeteknél vezetett kimutatás szerint lényegesen rosszabbodott a munkapiac helyzete, amennyiben száz munkahelyre 425 munkakereső jutott az előző havi 334-gyel szemben. f A munkapiac helyzete tehát romlott. Éppen így végigmehetnék azonban a mezőgazdaság, az ipar, a pénzpiac és a munkapiac területén az egész országban. Megállapítható tehát, — nem én állapítom meg, hanem nálam hivatottabb szervek — hogy igenis baj van és ezeket a hajókat ki kell küszöbölni. Itt igenis orvosokra van szükség, olyan orvosokra, akik tudnak segíteni, mert nem engedhetjük, hogy a magyar élet ilyen katasztrofális irányban fejlődjék tovább- mert ennek a vége összeomlás lenne. Nem akarok beszélni arról a rombolásról sem, — majd talán egy másik interpellációmban fogok erről szólni — amelyet a' lelkekben 1 vittek véghez az utóbbi hónapokban; mondom, nem akarok erről beszélni, de akik kint járnak a falvakban, azok látják, hogy már nem lehet aratókat kapni, nem hajlandók az emberek leszerződni konvenciós munkára, mert mindenki bízott azokban a megvalósíthatatlan ígéretekben, amelyekben, sajnos, az igen t. volt kormány járt elől. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: FJZ nem áll! — Vitéz Árnád: Ez már nem is tévedés! — vitéz Csicsery-Rónav István: A kormány inkább csendesített!) Kérem, én bátorkodtam előadni az adatokat, méltóztassék ezeket megcáfolni, (vitéz Csicsery-Rónay István: Nem mi osztottunk 3 millió holdat! —• Andaházi-Kasnyn Béla: De mi fogunk!) Ki osztott 3 millió holdatl (Felkiáltások jobbfelől: Odaát osztottak. — Baross Endre: A párt vezére osztott 3 millió holdat! — Dulin Jenő: De sokkal szerényebb, mint a kanqsvári programm!) Azt hiszem, hogy az ellenzék ígéretei soha sem lehetnek olyan veszedelmesek, (filénk felkiáltások jobbfelől: Ohő! — Vitéz Árpád: Nagyon érdekes!) 'ha azonban a felelős kormányzat áll oda és tesz ígéreteket, bocsánatot kérek, az sokkal veszedelmesebb, mert annak mearvan a módja és lehetősége azok keresztülvitelére. (Vitéz Árpád: Éppen azért ígér sokkal kevesebbet és nem három milliót! — Andaliá^j. Raínya Béla: Dévavánván r^éf a húsz holdas földeket is »felosztották!« — Zaj.) Nem akarja itt senki sem a földbirtokreformot, sem bármilyen reformot megakadályozni vagy elgáncsolni, én sem akarom, távol áll tőlem, ellenkezőleg: én és valamennyien, akik itt ülünk, a legnagyobb örömmel és készséggel segítjük az igen t. kormányt abban, hogy az ö reformtörekvéseit, gondolatait és elgondolásait minél előbb tettekre válthassa. Ennek megakadályozása távol áll tőlünk, ezek az adatok azonban, amelyeket felhoztam, tények^ és ha így vannak, ezek mutatják azokat a kóros elváltozásokat, amelyeket meg kell szüntetni. Kérve kérem az igen t. kormányt, hogy ebben a tekintetben tegyen meg minden lehetőt. Ez valamennyiünk érdeke, az országnak, nemzetünknek érdeke. Ezeket tartottam szükségesnek előadni. Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak, (vitéz Imrédy Béla szólásra jelentkezik.) Milyen címen kíván a képviselő úr szólni? (vitéz Imrédy 'Béla: A házszabályok. 143. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján kérek szót!) A képviselő úrnak a házszabályok 143. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, személyes megtámadtatás visszautasítása címén a szót megadom. vitéz Imrédy Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Tekintettel arra, hogy az igen t. interpelláló képviselő úr azokat a gazdasági jelenségeket tette szóvá, amelyek az én miniszterelnökségem ideje alatt adódtak elő, úgy érzem, jogom van a t. Házban felszólalni és bizonyos rektifikáeiókkal élni. (Halljuk! Halljuk!) Legelőször is, nagyban-egészben az igen^ t. képviselő úr interpellációja igen nagy mértékben megnyugtatott engem, mert ha mindössze ezeket az .állítólagos mulasztásokat tudja terhemre írni gazdaságpolitikai téren, akkor azt hiszem, megnyugodva távozhattam helyemről. Az igen t. képviselő úr a gazdasági helyzet ismertetésénél röviden utalt a mezőgazdaság helyzetére. Az előhb szólalt fel itt a földmi velésügyi miniszter úr és az interpelláló képviselő urakkal teljes egyetértéssel fejtette ki nézetét az állatértékesítésnek valóban nehéz helyzetéről. Erről valamennyien tudunk. Már az előző kormány is megtett minden tőle telhetőt a tekintetben, hogy a fluktuációkat, amelyek a mezőgazdaság számára lehetőség szerint kiküszöbölendők, valamiképpen elintézze, vagy legalább is csökkentse. A mostani kormány is, mint hallottuk, a megfelelő intézkedéseket meg fogja tenni. Kétségtelen azonban az is, hogy itt olyan körülmények játszottak közre, amelyekkel megküzdeni semmiféle kormányhatalom nem tudna, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Legelsősorban -is, ami az állatexport kérdését illeti, az Olaszország felé irányuló állatkivitelnek teljes megszűnése olyan vis major, amellyel szemben megfelelő piacot teremteni aligha lehet marosak azért sem, mert köztudomású, hogy az állatexport távolabbi piacokra nem irányulhat, a közeli niacok pedig, amelyek rendelkezésre állnak: csak a német és az olasz piac. A svájci piac ebben a tekintetben olyan csekély mennyiséget vesz fel, amely komolyan számba nem jöhet. r Más kérdés az, amelyről nem tetszett szólni, tudniillik a mezőgazdasági terményértékesítés kérdése, ahol egy jó termésnél is a 20 pengős búzaárat a kormány nemcsak beígérte, hanem de facto biztosította is. Ezt ne méltóztassék figyelmen kívül hagyni, mert a mezőgazdaság széles szektorainak megélihetését 'biztosította igen nagy mértékben. (Klein Antal: Sztranyavszkyjminisztersége alatt történt. — Dulin Jenő: Ö csinálta! — Zaj.) Az igen t. képviselő úr végigtallózta a külkereskedelmi statisztika adatait és ami mínuszt látott az előző évvel szemben, abból igyekezett politikai tőkét kovácsolni. Itt a következő tényekre vagyok bátor röviden rámutatni. Először is nem látom azokból a cikkekből, amelyeket az igen t. képviselő úr itt felsorolt, az eladatlan készleteket. Másodszor a lisztkivitel visszaesése igen egyszerűen visszavezethető à búza árának relatív magasságára, az aránylag magas búzaárakra. A világpiacon