Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

236 Az országgyűlés képviselőházának 378. ülése 1939 március 8-án, szerdán. Az idei év folyamán a Felvidék egyrészének visszajutása következtében szükségünk volt arra is, — mint a t. képviselő úr is előadta — hogy a mének létszámát emeljük, örömmel jelezhetem a képviselő úrnak, bogy a pénzügyminisztérium részéről igenis megfelelő támogatásban részesültem, mert 212 darab mént sikerült a Felvidék részére vásárolnom és így az a hiány, amely ott előállt azáltal, hogy a csehek az ottani méneket elvitték, nagyrészt eliminálva van. Méltóztassanak meggyőződve lenni afelől, hogy az állatértékesítés terén minden intézkedést meg kívánok tenni attól a szemponttól vezéreltetve, hogy az országban az állatértékesítés és az állati termékek értékesítése rendkívüli jelentőséggel bír, legalább is olyan jelentőséggel, mint maga a búzakérdés. Méltóztassanak meggyőződve lenni a felől, hogy ezzel az intervenciós vásárlással, valamint az olasz •piac újból való megnyitásával megvan a remény arra, hogy ezek a most lecsökkent állatárak, amelyekre különben javítólag fog hatni a német piac rendezettsége, illetve a kontingens fix megállapítása is. nem fognak tovább csökkenni és remélem, hogy ezeknek a komponenseknek együttműködésével sikerülni fos: az állatárakat olyan nívóra emelni, amelynél a gazda meg fogja kapni az előállítási költséget, gazdanyelven a termelési költséget e tekintetben is. Teljes mértékben tudom és érzem, hosyy az állattenvesztés a mezőgazdaságnak talán legfontosabb termelési ága. mert megfelelő állatállomány nélkül a földeket jókarban tartani nem lehet és ez különösen rendkívüli jelentőséggel bír most. amikor egy földbirtokpolitikai ténykedés előtt állunk. Ennek következtében tehát, amikor a kisbirtokok száma erősen emelkedni fog, a földmívelésügyi kormányzatnak különös gondot kell fordítani arra, hogy felkaroltassanak azok a termelési ágak, amelyek par excellence kisgazda-termelési ágak és ilyen elsősorban az állattenyésztés. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy én a pénzügyi lehetőségeken belül mindent nieg fogok tenni, hogy az állatárak ismét megfelelő színvonalra emeltessenek fel, hogy az állatteu vesztés ismét rentábilis legyen és ezen keresztül az egész gazdálkodás és elsősorban talán a kisgazdaságok helyzete javuljon. Tisztelettel kérem a válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés lés taps a jobboldalon.) Elnök: Tildy Zoltán képviselő urat illeti először a viszonválasz joga. Tildy Zoltán: T. Képviselőház! A miniszter úr több olyan kérdést vetett fel, amelyekkel itt a Ház előtt nagy készséggel és szívesen foglalkoznám, de az idő nagyon előrehaladott és tudom, hogy még interpellációk következnek, ezért ettől ez alkalommal eltekintek. (Helyeslés.) A miniszter úr a helyzet megállapításában, megítélésében lényegében egyetért velünk és ezt tartóim az első örvendetes ténynek a miniszter úr válaszának elhangzása után. Az igen t. miniszter úr vigasztalásul azt mondta, hogy hasonlítsuk össze a mai árakat az 1935-ös árakkal. Hát ez vígasztalásnak nem túlságosan sok, hiszen az egész állattenyésztés és állatértékesítés területén a legnagyobb baj ebben az országban az a szakadatlan árhullámzás és bizonytalanság, amely magát az egész állattenyésztést problematikussá teszi. (Ügy van! Ugy van! a jobb és a baloldalon. ~ Fricke Valér: Ez teljesen igaz!) Ez teszi lehetetlenné azt, hogy tervszerű állattenyésztési munka induljon meg ebben az országban. Megtörténik, hogy amikor az állatárak emelkednek, a gazdák belefeküsznek ebbe a termelési ágba, de azután csalódottan és megkárosultan ismét otthagyják. (Ügy van! Ügy van!) Tény, hogy az egész állattenyésztési és értékesítési politikában, annak irányításában és magáiban a mai helyzetben — hiszen nem akarok mindent a kormányzat terhére írni — a legnagyobb hiba ez a bizonytalanság. (Úgy van! Úgy van!) És amit a^ miniszter úr vigasztalásul mondott, az az én számomra eléggé vigasztalan^ tény, mert ha azt látom, hogy az árak 1935-től kezdve micsoda árhullámzásokon mentek keresztül, akkor csodálom, hogy a magyar gazdatársadalom még egyáltalában kitart^ az állattenyésztés területén abban a munkában és abban a tevékenységben, amelyet eddig folytatott az egész magyar gazdasági élet javára. Hadd! említsek fel csak két tételt, amelyek ennek az ingadozásnak igen nagymértékű voltát mutatják. Például a sertéshízlalás rentabilitásának indexszáma 1937 decemberében 100 volt, 1938 közepén már csak 82. A marhahízlalásnál ugyanez az indexszám 1937 közepén, júliusban 138, 1938 áprilisaiban már csak 87 volt. Akik a gazdasági élet egyéb területein, például az ipari termelés területén dolgoznak, azok megmondhatják, hogy ha ilyen változó viszonyokkal és értékesítési lehetőségekkel kellene küzdenie a magyar iparnak, nem zárták volna-e be már régen minden gyárunkat? (Ügy van! Úgy van! a jobb- és a baloldalon. — Fricke Valér: Megszöktek volna!) T. Ház! A miniszter úr felhívást intézett a kisgazdákhoz a minőségi termelés érdekében. Legyen szabad megjegyeznem azt, hogy különösen az Alföldön — hiszen a Dunántúlon ez nem annyira sürgős tennivaló — meg kell teremteni a minőségi termelés feltételeit, mert amíg az alföldi legelők ilyen elhagyott állapotban lesznek, amíg a tenyészállatkérdés ennyire kezdetleges elbánásban részesül, mindaddig minőségi termelésről, legalább is a magyar Alföldön, nem. lehet beszélni. Ami az én konkrét kérdésemet illeti, az igen t. (miniszter úr mondott egy konkrét tényt, a müncheni egyezményt, amelyről én is értesülve vagyok, s amely kétségtelenül fog hozni bizonyos megkönnyebbülést és biztonságérzetet és bizonyos reményről is szólt a miniszter úr az olasz piacokat illetőleg. Azt hiszem, erre vonatkozólag ma 'nem is tud egyebet mondani a miniszter úr, mint azt, hogy reményiünk lehet bizonyos fejlődésre. De én egy harmadik piacot is felemlítettem., igen t. miniszter úr és szerettem volna hallani a miniszter úr erre vonatkozó válaszát. Lehetetlen helyzet az, hogy ilyen állat árak mellett a belső fogyasztás még mindig ilyen magas árakon fizesse meg az állati produktumokat, hiszen lehetetlen megfizetni azokat az élelmiszerárakat, amelyeket itt Budapesten fizetnek (Ügy van! Ügy van! — Fricke Valér: Ez igaz! Botrány, hogy milyen vámokat szed a főváros! A fél tehén árát elviszi a főváros. — Zaj.) Ha ezen a téren olyan intézkedés történik, hogy a termelői és fogyasztói ár közelebb jut egymáshoz, akkor hamarosan jelentkezni fog egy harmadik piac