Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

Az országgyűlés képviselőházának 378. is, amely közelebb van minden fogyasztópiacnál: a belső fogyasztás piaca. Mivel én ia miniszter úr Válaszából lényegileg nagyon sok jóakaratot,, a probléma tisztánlátását és jó szándékot hallottam kicsendülni és mivel magam is tisztában vagyok azzal, hogy ez mérhetetlenül nehéz probléma és a miniszter úrnak az eszközei — az intervenciós vásárlásokra gondolok — korlátozottak ebben a tekintetben, iá választ tisztelettel tudomásul veszem. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon.) Elnök: Csikvándi Ernő képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Csikvándi Ernő: T. Ház! A földmívelésügy 1 miniszer úr válaszát tisztelettel tudomásul veszem. Válaszának csak egy pontjára akarok megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Elhiszem és magyotn jól tudóim; hogy a gazdabizottság állapítja meg kivitelben' részesülőket. Ez is egyik hibája ennek a konstrukciónak. A gazdabizottságot meghívják egy napra. A 106.000 darab sertés bejelentése — amint legutóbb említettem — egy nagy köteget tesz ki. Ki van zárva, hogy a gazdabizottság azt átnézhesse és igazságot tehessen. Kénytelen tehát az ajánlatot elfogadni, legfeljebb néhány kisebb változtatást tehet, s néhány vágóin differenciát eszközölhet. Azt, hogy az elosztás igazságos legyen és rendben legyen, mindesetre az új konstrukciónak kell imajd lehetővé tenni. Tudom, hogy ia földművelésügyi miniszter úr gazda s meg vagyok győződve arról, hogy mindazt, amit elmondottami, ő is érzi, tudja; ezért bízom is abban, hogy segíteni fog. Még egyszer kijeleinitetm, hogy elfogadom a választ. (Elénk helyeslés.) Elnök: Ifj. Balogh István képviselő urat illeti meg a viszonválasz joga. Ifj. Balogh István: T. Ház! Tekintettel arra az otthonosságra, amely a, földmívelésügyi miniszter úr előadását jellemezte, magam is megnyugszom válaszában. De nem nyugszom meg egy körülményben. En ugyanis ismerve az államnak sokszor nehéz anyagi helyzetét, egy olyan megoldást ajánlottam, amellyel könnyítenénk átmenetileg az adós gazdán anélkül, hogy pénzügyi tranzakciót kellene keresztülvezetnünk az állatvásárlásoknál, főként a ménvásárlásoknál. Amikor én ezt tettem, akkor a földmívelésügyi miniszter úr megjegyezte, hogy elég pénzt kapott a mének vásárlására és azt is megjegyezte, hogy részben ellátta ezekkel a Felvidéket is. Ezzel viszont alátámasztotta azt az állításomat, hogy a vidéki méntelepekből elvonták a méneket. Itt bizonyos űr van, amelyet kétségtelen, hogy a földmívelésügyi ^miniszter úr nem tud pótolni, akármilyen jóakarattal fogja is meg a dolgot, hanem ezen csak a pénzügyi kormányzat tud segíteni. T. Ház! A miniszter úr jártassága és ezen a téren tapasztalt gyakorlati tudása engem azonban megnyugtat, annál is inkább, mert tudom, ho;gy mint gazda, teljes jóakarattal kezeli a kisgazda ügyeket. Ezért válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az interpellációkra adott miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Klein Antal képviselő űr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a ülése 1939 március 8-án, szerdán. 237 jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Gaál Olivér jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi miniszterelnök úrhoz. 1. Van-e tudomása az igen t. miniszterelnök úrnak arról, hogy az utóbbi évben az egész gazdasági életben minő káros és szinte katasztrofális visszaesések jelentkeztek? 2. Van-e tudomása az igen t. miniszterelnök úrnak arról, hogy ezeknek a jelenségeknek — amelyek gazdasági életünket fenyegetően kísérik — mennyiben okozói a világesemények, s mennyiben^ hibásak kormányzati politikánk káros eredményei? 3. Mit kíván egész kormányzati politikájában követni, hogy ezek a közgazdasági életünket fenyegető állapotok megszűnjenek?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Klein Antal: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) I Annak, hogy interpellációmat a miniszterelnök I úrhoz intézem, az az oka, hogy az a baj és az j a betegség, amelyről beszélni kívánok, általános és nem részleges. Nemcsak egyes tagjai j betegek a nemzettestnek, hanem egész szervezete 'beteg és súlyosan válságos állapotban vam I Te.gnap este r.tz Eszterházv-uiteában megalal kult a Magyar Elet Pártja (Éljenzés jobbfelöl.) nme

1 y Magyar Elet Pártja (Rajniss Ferenc; Hangosabban. nein halljuk!) Hogy Rajjniss Ferenc képviselőtársamat kielégítsem, iparkodni fogok hangomat felemelni, amely sajnos nem olyan erős. mint az övé és megerőltetve olyan hangosan (beszélni, hogy minden szót hallhasson s ha szükségesnek tartja, adataimat meg is cáfolhassa. (Derültség.) Aztt mondtam, hogy azért tartottam szükségesnek interpellációt intézni a miniszterelnök úrhoz, mert amiről beszélni kívánok, olyan baj, olyan betegség, amelynek olyan csodád oktorra van szüksége, aki nem specifikus, aki a testnek nem csak egyes tagjait van hivatva gyógyítani, hanem magát az egész szervezetet is. Mint mondottam, tegnap este 'megalakult a Magyar Élet Pártja (Felkiáltások jobb felől: Ezt tudjuk!) Örömmel olvastam a miniszterelnök úr beszédét. (Éljenzés jobbfelől.) Ebben a beszédben a miniszterelnök úr is azt mondta, hogy a magytair élet mint politikusnak azt jelenti, hogy az élet pulzusán akarjuk tartani a kezünket; s az életet, emelyben magunk is élünk, segíteni, keretekbe formálni, gazdagítani akarjuk. (Ügy van! Ügy van!) Ezt a magyar életet akar juk tehát segíteni, gyógyítani. Hogy a magyar élet hosszabb idő óta beteg, ezt elismerte mindenki, de különösen beteg az uitólbbi hónapokban. Amikor tavaly elkezdődött a baj a nemzet testén, örömmel vártuk és kívántuk azt a kiváló csodadoktort, »aki ezt a beteget meg fogja gyógyítani . örömmel láttuk, amikor Imrédy professzor úr kezébe vette a jbeteg gyógyítását, mert reméltük, hittük és vártuk valamennyien, hogy ő lesz a kiváló szakember, aki <ai haj okon segíteni fog éís ezt w beteget nemcsak lábadozóvá, hanem teljesen earészsélgessé is fogja tenni. Sajnos, ebben csalódtunk, mert a professzor úr munkája alatt (Egy hang jobbfelől: Kilőtték! 1 a beteg állapota napról-marora romlott, vérnyomása- és pulzusa emelkedett, ngvanúgy láza is 40 fokon felül emelkedett. (Vitéz Csicsery-Ró-, nay István: "Nagy tévedés!) Ezt nem én állapítom meg. Legyenek szívesek t. képviselőtársaim azokikal vitába szállani, akik ezt megállapították. Arról a betegről ugyanis, akit Imrédy