Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

Az országgyűlés képviselőházának 378. vásárolni fog Magyarországon, illetve mi ismét szállíthatunk Olaszországba és akkor megint bizonyos áremelkedés fog bekövetkezni a marhaárak tekintetében. t «v*-j. Egy másik momentum is volt fcultolcli relációban, amely nyugtalanítólag hatott a piacon, mégpedig az, hogy Németországgal való kereskedelmi szerződésünk értelmében a változott viszonyok következtében nem volt kontingensünk. Az utóbbi időben ugyanis Nemetországhoz került a Szudétaterület es Ausztria, az új konstrukció még nem volt felépítve s ennek következtében a németek a kontingensre csak előleget adtak. Ennek a következménye volt az, hogy szarvasmarhából hetente csak 400—500 darabot, sertésből pedig havonta csak 4000—5000 darabot vittünk ki. A müncheni tárgyalás következtében most ebben a tekintetben örömteljes változás állott be, már fíxiroztatott a kontingens és így most majd szarvasmarhából heti 600 darab fog kimenni, tehát 100—200 darabbal több, mint eddig, sertésből pedig az eddigi 5000 darab helyett 6000 darabot fogunk kiszállítani. Azonkívül termesze tosen — mint említettem — remélem, hogy az olasz, piac is rövidesen megnyílik számunkra, ami a magyar gazdatársadalomnak szintén nagv segítségére lesz.. Ami a sertések kérdését illeti, méltóztattak említeni, hogy a sertéspiacon is áresés következett be. A sertéspiacon jelentkezett áreséssel kapcsolatban megint rá kell mutatnom arra, hogy ez az áresés a minőségi árunál nem következett be olyan mértékben, mint a szedett árunál. Az la minőségű sertés ára múlt év májusálban 101—102 fillér volt, ez az ár november—december hónapokban, illetőleg az őszi hónapok folyamán 110—114 fillérre emelkedett, ma pedig ismét ott vagyunk, ahol múlt év májusában voltunk, amennyiben ez az ár ma ismét 102—105 fillér. A sertésárak terén is azonban az a helyzet, hogy a sovány, bekötnivaló állat, az úgynevezett süldő ára — amely süldőket éppen a kisemberek produkálnak legnagyobb mértékben — nagyon nagy mértékben csökkent. Átérezve annak fontosságát, hogy ebben a tekintetben tenni, intézkedni kell, (Ügy van! Ügy van!) a kormány intervenciós vásárlást indított meg, (Helyeslés.) amelynek a működése már a napokban meg is kezdődött. Ennek az a célja, hogy csakis vásárokon és csakis kisgazdáktól, tehát nem uradalmaktól, fogjuk ezeket a sovány, bekötnivaló állatokat —- szarvasmarhákat és sertéseket egyaránt — megvenni és ezeket, amennyiben a német kontingens nem lesz teljes mértékben kihasználva, mert bizonyos hízlalási visszaesés tapasztalható, vagy maguknál a gazdáknál, vagy pedig a szövetkezetek útján fogjuk hízlaltatni. Ugyanakkor gondoskodni kívánunk arról is, hogy keresztény kismészárosok és kishízlalók is bekapcsolódhassanak ebbe az akcióba, ezek is hitelellátásiban fognak részesülni, aminek következtében remélem, hogy ezen a téren is bizonyos fellendülés fog mutatkozni. A vásárokon íbizonyos minimális ár lett megállapítva, amint tehát a vásárokon ez alá a minimális ár alá csökkennék a bekötnivaló tinók vagy süldők ára, ezek a szövetkezetek meg vannak bízva, hogy automatikusan vásároljanak. Azért szövetkeztek és azért ez a két nagy szövetkezet, a Hangya, és a Mezőgazdák Szövetkezete, vannak megbízva, mert ezek ülése 1939 március 8-án, szerdán. 235 megfelelő organizációval rendelkeznek. Már a múlt évben, amikor a köröm- és szájfájás ideje alatt intervenciós vásárlásokat kellett eszközölni, ez a két szövetkezet bonyolította le a vásárlásokat és amint ezek pénzügyi mér

1 lege mutatja, ez a megoldás volt tavaly is a legjobb. Ezt a tavalyi megoldást kívánjuk tehát az idei évben is toválbb folytatni. Panaszt emelt az egyik képviselő úr — azt hiszem, Csikvándi képviselő úr — és azt mondotta, hogy a kontingensek elosztása nem igazságos, hogy van olyan szövetkezet, amely tőkéjéhez vagy üzletrészéhez arányosítva nagyobb kontingenst kap, mint a másik. Itt rá kell mutatnom arra, hogy a kontingenseik elosztása nem a földmivelésügyi minisztérium égisze alá tartozik, hanem ezeket az Országos Allatértékesítö Bizottság osztja fel az igénylők között és ennek statumaiban, illetve szokásaiban benne van, hogy elsősorban a gazdákat kell kontingensben részesíteni, amennyiben a gazdák nem jeletikeznek, akkor következnek a szövetkezetek és csak harmadsorban kerül sor a kereskedőikre. Amennyiben természetesen itt az elosztásnál valami igazságtalanság történt, ezt az igazságtalanságot mindenesetre fei kívánom küszöbölni és utána fogok nézni, hogy a szövetkezetek kapacitásuknak, illetve a mögöttük levő tagoknak arányában vegye netk részt ebben a kivitelben, illetőleg részesüljenek a kiviteli kontingensekben. Azt hiszem, Tildy képviselőtársam mutatott rá még arra is, hogy a lóértékesítés terén is hizonyos anomáliák vannak. Egy levelet olvasott fel a t. «képviselő úr, amelyben egy gazda panaszkodott, hogy 400 pengővel olcsóbban adta el lovát, imint ahogyan azt a lóértékesítő egykéz külföldre kiszállította. Éá kell mutatnom, arra, hogy ez a lóértékesítő egykéz, az úgynevezett Lesz., állami ellenőrzés alatt áll. számadásait negyedévenként ellenőrzik és az év végén Bk. revízió alá vétetik az üzleti gesztiója. Mindenesetre megállapítjuk tehát, hogy spannunggal dolgozik. Egyedenként természetesen történhetik olyasvalami, hogy remonda áron, tehát mondjuk 900 pengőért vásárol egy lovat és ezt a lovat azután sikerül neki a külföldre mint valami concours, vagy nem tudom, olympiai, szóval speciális célokra szolgáló lovat ennek megfelelő áron eladni. Ilyen esetben lehet ilyen óriási spannung, ilyen óriási differencia, de általában megállapítom, hogy a szövetkezet üzleti gesztiója helyes volt és nem dolgozott túl nagy spannunggal, mert ha túl nagy spannunggal dolgozott volna, akkor mindjárt kifogás tárgyává lehetett volna ezt tenni. Különben is erős ellenőrzés alatt áll. Balogh t. képviselőtársam felhívta a figyelmemet arra, hogy a ménló vásárlások terén hizonyos különbség van. Kifogásolja, hogy a földmivelésügyi kormányzat némely helyeken 1600 pengőt fizet a ménekért, más helyeken 2400 pengőt. Tényleg ez a helyzet, mert az úgynevezett egyezséges ménesek, amelyek a dekonjunktúra idején is lóneveléssel foglalkoztak, szerződéses viszonyba lépvén a kormánynyal, 2400 pengőt kaptak a ménekért. Ennél a kérdésnél rá kell mutatnom arra, hogy ezek a ménesek igen szigorú" ellenőrzés alatt állanak és az ő ikancaállományuk erős rostáláson megy keresztül és csakis törzskönyvezett kancák ivadékait és ezek közül az ivadékok közül is a legprímábbakat, a primissimákat veszi át a földmivelésügyi kormányzat ilyen áron.