Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

Az országgyűlés képviselőházcmak 378. ülése 1939 március 8-án, szerdán. kellett volna. A Felvidékre elvittek bizonyos tömegű. mén|t, amelyre ott is kétségtelenül szükség van, de figyelembe kell venni, hogy ha a tenyésztést intenzívebbé tennék, több ambicióval végeziniéjk ia gazdák és nem a kereskedő szemével vezetnék tenyészgazdaiságukat, hanem nagyoíblb gondot fordítanának rá, mindenki odaadólbb volruai és több kiszállításra alkalmas kancaanyag állna rendelkezésre. A földművelésügyi kormányzatinak, amely közvetlen fölöttese, irányítója a földműveléssel foglalkozó paraszt társadalomnak, erkölcsi kötelessége, —ha már az adót a pénzügyminisztériuim kegyetlenül behajtja a paraszttársadiaimon — hogy követelje: ne sajnálja a pénzügyiminiszltélrium a megfelelő pénzügyi hozzájárulást se a lóállományra, se a töblbi állattenyésztési ágra. Semmi sem hoz annyi jövedelmet, mint éppen a lótenyésztés. Rendkívül fontos ez minden vonalon, munkaiügyi és szociális tekintetben is. Mint debreceni és Debrecen-vidéki képviselő azzal a várakozással .mondottam el ezeket a földművelésügyi miniszter úrnak és a pénzügyminiszter úrnak, hogy az ottani szikes legelőkön nagy állományú lótenyésztéssel foglalkozó gazdák érdekeit vegyék szíves gondjiaiikba, azok ügyéi pártfogolják és részesítsék jóindulatukban. Elnök: A földművelésügyi miniszter úr kíván az interpellációra válaszolni. Gr. Teleki Mihály földművelésügyi miniszter: T. Ház! Rendkívüli uniódon ürülök, hogy ezt a nagyhorderejű kérdést, az .állatértókesítés kérdését a legtöbb oldaliról igen szép megvilágításban és előadásban hozták szóiba. Rá kívánok mutatni, hogy imaigam is tiszta- : ban vagyok azzal és tudom, hogy~~az árak bizonyos vonatkozásban nagy mértékben csökkentek; ez különös jelentőségű és káros abból a szempontból, hogy a szarvasnuatrha állományának mintegy 80 százaléka kisemberek kezén van, az árcsökkentés tehát elsősorban iái kisemberek bevételét, jövedelmét érinti. Minden eszközlt meg kell ennélfogva ragadnunk abban az irányban, hogy laiz állatértékesítés terén javulás álljon íbe olyan szempontból, hogy réiszin' sovány állatok ára emelkedjék, (részint pedig a kész, a hízott állatokat megfelelő áron lehessen értékesíteni. Ha azonban összehasomlítonni a most érvényben lévő budapesti árakat a pár évvel ezelőtti árakkal, akkor arra a konklúzióra kell jutnom, hogy az 1935-ös árak és a mai áirak között tulajdonképpen nincsen olyan nagy differencia. mint például volt az idén a szeptemberi, októberi, novemberi árak és a mostani árak között. Ez azonban setmimi esetre sem jelenti azt, hogy a inai áralakulással meg lehetünk elégedve, ainnál kevésbbé. mert hiszen köztudomású tény, hogy vidéken az árut a budapesti piacon jegyzett áraknál legalább 15—20%-kai olcsóbban lehet csak eladni. Tény az, hogy igen gyakran. előfordul, hogy nem érdeme« Budapestre állatot felszállítani. Talán éppen ^ Tildy képviselő úr, vagy egy imásik képviselő úr említette interpellációjában, hogy a gazda alig kap valamit az általa felszállított állatért» A másik vonatkozás ebből <a szempontbpl az, hogy, sajnos, a belföldi fogyasztóképesség is nagyon kicsiny és rá kell (mutatnom ezzel a kérdéssel kapcsolatban, arra is. hogy igen sok rosszminőségü állatot szállítanak fel Budapestre, — Imiivel a vidéki fogyasztóképessé^ nem elég erős — amely állatoknak helyben való levágása és fogyasztása gazdasági szempontból rentabilisabb lenne. A helyzet ma tényleg az, — imagani is vidékem gazdálkodó ember lévén, a helyzetet ismerem — hogy azt lehet mondani, ritkaság számba umegy az, ha ma egy állatot a községben levágnak. Többnyire úgy történik a levágás, hogy több imészáros fuzionálva vágja le az állatot, amivel a rezsiköltséget csökkenti és mindegyik valami kis jövedelemhez jut. Vannak vidékek, ahol igen kiesi a vágás és olyan iminőségü állatot is felszállítanak Budapestre, amilyent semmi esetre sem volna szabadi gazdasági szempontból a vasúti fuvarral és más költséggel megterhelve Budapestre felszállítani. Még beszédem elején rámutattam arra, hogy ez az árcsökkenés az 1935-ös árakkal szemben tulajdonképpen nemi oly nagy, és ennek alátámasztására rákívánok mutatni arra, hogy ez a megállapításom elsősoriban is (a ciríiima minőségű árura vonatkozik. Ezt azért említem ímeg, mert ezzel a magyar gazdaközönség figyelmét fel akaróim hívni arra, hogy .elsősoriban a minőségi termelésre kell gondot fordítani, nemcsak exportrelációban, hanem belföldi viszonylatban is. Mint a t- Ház igen jól (méltóztatik tudni, külföldi relációban csakis príma minőségű árut lehet kivimmi és belföldi relációiban is a príma iminőségü áru ára nem csökkent olyan nagy mértékben. Ennek dokumentálására elő kívánom adni, hogy például 1935 másodlik felében — azért veszem az év második felét, ímert a későbbi évekre nézve is ezt az adatot veszem elő — príma minőségű áru ökör ára a budapesti piacom átlagban 50 fillér volt, 1936-ban 74, 1937-ben 89, 1938;iban pedig 71 és most ugyanez az la minőségű áru a budapesti piacon 70 fillér. A tehénnél is hasoinló a helyzet. Igaz, hogy a tehén árában 1937-ben 83 fillér volt az átlagár, ez a mostani január és február hónapokban 61 fillérre esett le. Itt tehát a tehén tekintetében meglehetősen nagy, 20—25%-os visszaesés következett be. Nagyobb azonban a visszaesés a beállítani való sovány állatoknál s éppen ez a minőség és típus az, amely elsősorban a kisgazdát érdekli azért, mert a kisgazda többnyire tinókat nevel, amelyeket a vásárra hajtva, igyekszik eladni. Eddig az volt a helyzet, hogy a bérgazdaságok és más gazdaságok vettek ilyen állatokat, azokat felhizlalták, és vagy a német piacra adták el, — ebből a szempontból a drezdai piac volt a legjobb — vagy pedig Olaszországba szállították ki. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy az olasz piac több körülmény következtében vis"zszaesett. Visszaesett ideiglenesen azért, mert Olaszországban takarmányhiány van, szájfájás lépett fel, az olasz kormánynak minden intézkedése tehát elsősorban odairányul, hogy saiát gazdáin segítsen; így először is a belföldön lévő állatokat kívánja levágni és értékesíteni. A takarmánvhiányra és a száifájásra való tekintettel csak ennek a belföldi szuperplusznak elfogyasztása után kíván Olaszország külföldi é Hatot bebo7n|. Olaszországba a mi kontingensünk 55.000 állat volt évente, ez a kontingens ideiglenesen kiesett, természetes tehát, hogy levezető utat a nálunk jelentkezett nagy kínálat nem találván, nagy mértékben zuhantak az árak. Megvan azonban a reménv arra, hogv az olasz kormány — miután majd Olaszorszásr a feleslegeit elfogyasztotta -- rövidesen ismét