Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

Az országgyűlés képviselőházának 878* kb. 13 és félmázsa súlyú egy pár igás Ökröt 250 pengőért adott el a gazdája. Mélyem t. miniszter úr, ez olyan szédületes és vigasztalan helyzet, amelyre feltétlenül megnyugtató és komoly választ kér a paraszt gazdaiközönség, különösen az a paraszt gazdaközönség, amelyet mint kisgazdákat emlegetünk. Ezek a kisgazdák a maguk tehetetlensége és kevés összeköttetése miatt rá vannak utalva arra, hogy a most már megritkult kereskedőrétegre támaszkodjanak; ezeknek a kereskedőknek természetesen keresniök is kell azon, amit értékesítenek az összegyűjtés után , a Hangyaj szövetkezet, vagy más szövetkezet, vagy az egykéz útján. De ez vonatkozik az országos viszonylatra is, hiszen az előttem szólott képviselő urak más vidékekről is hoztak ide komoly adatokat. A Felvidéken, Kassán és Gután is olyan helyzet állott elő, hogy kereskedők egyáltalán nem jelentek meg a piacon. Az 1500 paraszt által lakott község országos vásárján összesen 12 darab állat cserélt gazdát, pénzforgalom azonban egyáltalán nem volt, mert csak kicserélték az állatokat. Teljesen házi jellegű volt a vásár, csereüzletet folytattak, ami — nagyon világos — a legszegényebb, a legnyomorultabb képet mutatja. Meg kell említenem, — ez különöskép a j pénzügyminiszter úrra tartozik — hogy a mi szegény országunkban igen időszerű volna a lótenyésztést elősegíteni és talán megháromszorozni azt az összeget, amelyei a pénzügyminisztérium a lótenyésztésre folyósít. Nagy hiányok vannak a ménállománynál, ugyanis az a nagy értéket képviselő kancatömeg, amely országunkban van, nem kapja meg a maga ménszükségletét, ennélfogva nem. a jövőben, hanem már ma az az egyszerű, kedves, F felbecsülhetetlen tulajdonsága a magyar gazdának, amely lószeretetében nyilvánul meg, ez az igen tiszteletreméltó ősi vonás nem kap megfelelő anyagi alátámasztást, mert a lótenyésztés nem hozza^ meg a reá fordított áldozatot sem. A földmívelésügyi minisztérium lótenyésztési osztálya nagyértékű munkát végez országszerte, amikor a gazdaközönséget rá akarja vezetni teljesen a törzskönyveztetés alapjára. Majdnem minden állatnál bevezették már ezt, csak éppen a lónál, a legnemesebb, a legértékesebb, a legjövedelmezőbib állatánál az országnak nem, amely pedig megérdemelné a nagyobb befektetést, éppen pénzügyi szempontból. A gazdaközönség Debrecen vidékén, ahol szikes területen gazdálkodik, teljes mértékiben megértette a jelentőségét annak, hogy a kiváló kis Nonius-ló tenyésztésé* nek minél intenzívebbnek kell lennie, hogy : annak tenyésztése a honvédség céljaira, esetleg idegen államokba katonai célokra való kiszállítása minél hasznosabb legyen. Itt kellemetlen dolgok adódnak elő, így például, amikor három-, illetőleg négyéves csikóit a gazda az egykézrendszer útján kénytelen értékesíteni, egyáltalán nem kerül szembe a vevővel, meg van állapítva előre a csikó ára és ahogy a piacon forgó pletyka mondja, az egykéz több, mint egyharmadát veszi el annak az értéknek, amelyet a gazdának meg kellene kapnia, (vitéz "Varady László: Ezt nemcsak a piacon mondják!) Az újonc ló 700—1300 pengős ára, amit a magyar honvédség a gazdának ad, igen alacsony. Tudjuk, hogy fiatal csikóinknak milyen kis százaléka az, amelyet mint tiszti lovat, vagy mint nehéz ágyús, igás loülése 1939 március 8-án, szerdán. 233 vat [használhatnak s amelyet így 1300 pengőért lehet értékesíteni. Látjuk tehát, hogy ezeknek a csikóknak igen nagy százalékát 700 pengőért lehet csak értékesíteni., A használati lovaik ára nagyon ingadozó; már 60 pengőtől kezdődőleg lehet kapni elég jo használati lovat. A tenyészmének értékesítése az utóbbi időben a felvidéki területbővüléssel kedvezően alakult, azért, mert kb. 180 mént vásároltak, főleg a Tiszántúlon, Debrecen. Szabolcs vidékén, azonkívül a. szerződéses ménesektől. Itt meg ikell említenem azt, hogy 800—1600 pengős áron vásárolták meg a piaci méneket, a kisgazda méneket, ugyanakkor pedig a szerződéses ménesnek 2400 pengőt fizettek a ménekért. Itt cmint paraszt képviselőnek, meg kell állapítanom azt, — anélkül, hogy le akarnék vonni az érdemükből — hogy a 2400 pengőt nem érdemli meg a szerződéses ménes tulajdonosa akkor, amikor 1600 pengőt adnak a legjobb ménért a kisgazdának. Az 1600 pengő ugyanis nagyon kas ellenérték, tekintetbevéve. hogy a kisgazda príma apaállatot, utódok nevelésére alkalmas állatot ad a tenyészetnek, illetve az államnak. A gazda nincs megfizetve azzal az 1600 pengővel, mert ha egy (kanca ára 800 pengő körül van, akkor nagyom kevés az. ha a gazda ennek a dupláját, 1600 pengőt kap &gy jólsikerült egyedért. Nézzük meg a földmívelésügyi kormány ármegállapítását; látjuk abból, hogy 180—200 pengőben, renkívüli esetben azonfelüli összegben van megállapítva eztenyészkosok vételára. Ha összehasonlítjuk ezzel á tenyészménért adott 1600 pengőt, akkor azt kevésnek kell mondanunk. Hiszen egy anyajuhnak 20 pengő az ára és az állam ennek 10—15-szörösét fizeti a

r kosakcióban vásárolt tenyészkosokért rendkívüli esetekben az uradalmaknak. A gazda tehát a ménekért, amelyeikkel rendkívül nagy értéket ad a kincstárnak, ha nem is közvetve, de közvetlenül 1600 pengővel rendkívül kevés pénzt ikap. Ha tekintetbe vesszük, hogy az ilyen úton történt értékesítéssel, mondhatnám kivétel nélkül az államkasszába kerül az a pénz, amit a gazdatársadalom kap, tehát az állam a jobb zsebéből a balzsebébe teszi a pénzt, akkor egyáltalában nem is lehet megérteni ezt a politikát. Kérek 10 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni! (Igen?) A Ház a meghosszab bítást megadja. JHFJ.VBalogh István: Ha a 1600 pengős értékű mén értékesül, akkor a pénzügyminisztérium boldogan könyvelheti el, hogy az adózó gazda jövedelemhez jutott. (Zaj.) A 2400 pengős (méneknek tulajdonosai rendszerint uradalmak, illetve nagybirtokosok, akik kétségtelenül tiszteletet érdemelnek azért a (kitartásért, hogy a dekonjunktúra idején is tenyésztettek, amikor a lóra rá kellett fizeíniök. Kétségtelenül megérdemlik gondos és nagy befektetéssel járó tenyésztésükért azt a bizonyos többletet, amely a 2400 pengős árban jut kifejezésre. Szívesen venném ÍÍ pénzügyi kormányzattól, ha olyan összeget bocsátana a földművelésügyi miniszter lír rendelkezésére, laimelyből ezt a nagy jövedelmet nyújtó állattenyésztési ágat úgy dotálhatná, úgy javadalmazhatná, ahogyan azt tényleg megkívánja a nemzet közérdeke. A ménitélepeknél olyam százalékban kellett csökkenteni a méneknek számát, hogy ez már feltétlenül károsan hat a folyton szaporodó kancaállományra, különösképen ott, alhöl szaporítatni 35*