Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-372

Az országgyűlés képviselőházának'372. táncoljon, vigadjon, kurjongasson. (Gr. Festetics Domonkos: Nem követeli senki! Fogyaszszon és menjen!) A zsidó vallás teológiájának, erkölcstana nak és bölcseletének kérdését régóta eldöntötték a Biblia más népeinek egyházatyái, filozófusai, tudósai, politikusai. A zsidó tízparancsolat két kőtáblája ma is nemcsak a zsidóságnak, hanem a keresztény etikának is alapköve. (Úgy van! tfgy van! bal felől.) Így va gyünk az etikával. Rég eldöntötték ezeket a kérdéseket a civilizált népek törvényhozásai is, eldöntötte ezt a kérdést már régen Nagy Magyarország törvényhozása is. Méltatlan lealacsonyodás ; volna tehát e részben a javaslatnak nem jóhiszemű álláspontjával szembeszállni. A többit pedig — a racionalizmust, nemzetköziséget, a tulajdonszemlélet kérdését — eldöntötte a harctereknek férfikorszaka. Eldöntötte a tudoimányosi irodalom, ,a . szeJLeimd és gazdasági élet gyakorlata, hogy minden ország zsidósága mindig a maga hazájának dolgozott minden téren, hogy neki teremtett ipart, kereskedelmet, adóban is csak neki adózott és adózik ma is szorgalmasan. A mindennapi bölcseség, az általános műveltség kötelező tantárgya szerint sincs faji és vallási egység, nincs kollektív bűn és erény, hanem csak egyén van, — aminek hangsúlyozását a miniszterelnöki beszédből örömmel hallottam — az egyének összessége, amely káros vagy hasznos aszerint, hogy ki mennyit használ a társadalomnak és államnak, amelyben él és hűséggel ragaszkodik-e hozzá. Arról már senki sem tehet, hogy egyes körök, különösen az exclusiv úri körök elzárkóznak az ilyen vagy amolyan vallású vagy nemzetiségű emberekkel szemben. A magyar életben ez, sajnos, nem ritka jelenség. Egyik osztály elzárkózik a másiktól, habár ugyanolyan keresztény és magyar is. Én fiatal koromban azt láttam, hogy a közigazgatási gyakornok nem igen ült le még a királyi bíróságok tagjaival sem a kaszinóban vagy a kávéházban. (Krúdy Ferenc: No, No!) Még itt tartottunk, de egyébként is százféle viszonylatban megmutatkozik ez a kasztszerű elkülönülés, megmutatkozik abban is, hogy a magyar kis úriosztály, a legapróbb úriosatály Is elzárkózik gőgjébem például a parasztsággal, az iparossággal szemben; csak olyankor kellenek ezek a néposztályok, ezek a rétegek az uraknak, amikor választásokról van szó. (Gr. Festetics Domonkos: Ugyan, ugyan!) A magyar földmívessel, a szegény^ proletársággal csak néha, politikai dekoratív alkalmakkor tüntetnek vagy akarnak mutatni valami közösséget és érintkezést, de nem a mindennapi életben. De vájjon ez azt bizonyítja, hogy a magyar nép sem értékes, hogy a magyar nép sem tartozik ennek a 'hazának testéhez, mert elzárkózottságban éli Az elzárkózottság magyarázata legtöbbször az, hogy mások zárják el maguktól azokat, akikre azután ráfogják az elzárkózottságot. Amíg ide az idegen propaganda, az idegen eszmék atmoszférája be nem tört, mi ügyvédek, orvosok, mérnökök, kereskedők és iparosok mindnyájan, valláskülönbségre való tekintet nélkül, jól megfértünk egymással a magunk osztályában, ahogyan megfértünk a harctereken, s ahogyan megfértünk gyermekkorunkban az iskola padjai között. (Fábián Béla: Most is csak azok csinálnak bajt, akiknek az ősei zsidók voltak, azok kiaülése 1939 február 24-én, pénteken. 15 bálnak egyedül. - Br. Berg Miksa: Van valami benne!) Egyetlen józan elv tartható csak szem előtt, bogy akik a haza polgárai vagyunk, azok sokkal közelebb állunk egymáshoz, egy egységbe tartozunk, közelebbi rokonai vagyunk egymásnak, mint a különböző nemzeteknek egyvallású, egy osztályba tartozó egyedei vagy rétegei. Elég mindennapi tudásunkkal meglátni, hogy például Rockefeller, Carnegie, Vanderbilt, a Kruppok, a Rotschildok, vagy bogy egy kis örömet szerezzek, a Bíró Pájok, általában a nagy kapitalisták az egység és érdekek nemzetközi közössége szempontjából sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint az ugyanazon nemzet- vagy vallásbeli kisemberekhez. (Gr. Festetics Domonkos: Büszkék lehetnek rá! — Vázsonyi János: Semmi közünk hozzá! — Farkas István: Magának az osztálytársa, a maga osztályából való, az úri osztályból került ki! — Fábián Béla: Magával volt egy pártban Biró Pál! — Farkas István: Olyan privilégiumot élvezett, mint maga.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a közbeszólásoktól tartózkodni. (Propper Sándor: Ott ült maga mellett!) Propper képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Gr. Festetics Domonkos: Nem is ismertem azt az ócska zsidót! — Fábián Béla: Egy pártban voltak!) Fábián képviselő úr, tessék csendben maradni. Rupert Rezső: Habár az említettek különböző keretekben is dolgoztak, mint külön nemzetbeli emberek, egyformán a kapitalistákhoz tartoznak. Nem lehet jóhiszeműen az egy valláshoz tartozókat kárthozatos közösséggé nyilvánítani, nem lehet ilyen közösségeket felállítani, megalázni és kiátkozni. Nem lehet jellegzetes bűnöket is csak egy-egy vallás híveire általánosítani, amikor a tudomány mai fejlettsége szerint a bűnök statisztikájának alapja az, hogy bizonyos osztályhoz tartozó vagy foglalkozású egyének milyen sűrűn követnek el bűnöket, mert ezek mindig csak a környezetükkel magyarázhatók. Hivatali sikkasztást nem követhet el más, mint a hivatalnok, még sem jut eszébe senkinek sem azt mondani, hogy •mintáin ia statisztikában mind hivatalnokok szerepelnek, az alatt a cím alatt, hogy hivatali sikkasztás, már most a hivatalnokok mind sikkasztok. Nincs másnak^ alkalma rá, ezek aa úgynevezett környezetbűnök. Ugyanígy van a zsidósággal is. Ha rászorították a zsidóság tömegeit egy-egy foglalkozásra, akkor természetes, hogy környezeténél fogva ©s a sok alkalom adódása folytán a zsidóságra nézve kedvezőtlen számarány fog kikerülni, de embertelenség és igazságtalanság a bűjnösÖkért bárki mást is felelőssé tenni; ha bármely vallás vagy nemzetiség emberei közül bűncselekményeket követnek el akármilyen nagy mértékben, igazságtalanság azt az egészre általánosítani. Büntessék meg a bűnösöket, de ugyanakkor ne általánosítsanak és különösen ne kövessék azt a demagógiát, amelyet legutóbb tapasztaltunk, hogy a volt miniszterelnök úr valósággal csokorba kötötte az összes zsidó síbereket, kiadta nevüket az újságoknak, internáltatta őket, noha még vád sem volt ellenük, hanem pusztán csak a hatás kedvéért. Ezeket büntessék meg, bánjanak el velük, (Fábián Béla: A legkegyetlenebbül!) a zsidóság követeli ezt elsősorban, de ne űzzenek velük demagógiát, ne éljenek vele vissza.