Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-372

u Az országgyűlés képviselőházának 372. ülése 1939 február 2A-én, pénteken. a, történeleminek. A német kivándorlást rendszeresen Magyarország tót és magyar részei felé kell terelni. A voltaképpeni turáni magyarok el vannak »átnyúlva. Minél előbb tűnnek el ezek az igazi magyarok, annál jobb lesz rájuk nézve ós reánk nézve is.« Tud­niillik a németekre nézve. T. Képviselőház! Lagarde azután úigy kép<­zeli el ennek a történelmi folyamatnak leját­szódását, hogy végül minden német kézre kerül itt. (Gr. Apponyi György: Már csinál­ják!) Azt mondja továbbá, idézek belőle megint (olvassa): »Vagyonáról sem rendelkezhetik majd szabadon a magyar ember, csak lefelé, vagy felfelé örökölhet szabadon, az első oldal­ágakon csak elsőiziglen. Azontúl a magyar vagyona az államra száll, a magyar föld kiosztatik a német paraszt-telepesek között.« T. Ház! A helyzet, a német felfogás, a né­met tendencia azóta sem változott. (Felkiáltá­sok a szélsőbáloldalon: Sőt!) Sőt látjuk, hogy nagyon is dinamikussá vált ez a szellemi moz­galom. Ilyen körülmények között nem tudom megérteni, miért lehetséges az, hogy ennek az árja-faj védelemnek apostolai itt terjeszthetik a maguk úgynevezett nyugati eszméit. Sok tekintetben védelemben is részesülnek. Es ha a magyar sajtó, legyen hár az katolikus, ez ellen a szellem ellem írni kezd, betiltják, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) külföldi lapot pedig, amely ez ellen a szellem ellen foglal állást, be nem eresztenek, ellenben be­eresztik azokat az összes sajtóorgánumokat, amelyek bennünket támadnak, amelyek külö­nösen a katolikus vallás ellen fordulnak, a katolikus vallást egyenesen gyalázzák, a pápát sértegetik. Nem értem tehát, hogy miféle •okosság, miféle lelkiismeret s különösen pedig miféle magyar érdek van ennek az idegenfaj­tájú fajvédelemnek a pártolásában, kultuszá­nak terjesztésében és e kultusz terjedésének megengedéséiben. (Gr. Apponyi György: Nem (magyar _ érdek! — Vázsonyi János: Van, aki azt hiszi, hogy ő lesz a Gauleiter! — Gr. Fes­tetics Domonkos: Jobb, mint a főrabbi! — Fábián Béla: Nem biztos! A Seyss-Inquártók­nak nem jó a sorsuk!) Azt hiszem, mindenki egyetért velem, hogy a faj- és vérmitosz, amely ellen az én vallásom legfőbb papja, a Szent­atya is tiltakozik, és amelyet a legvégleteseb­ben elítélt az ország hercegprímása is, táma­dás a katolikus vallás ellen. (Farkas István: így is van! Megcsúfolása a katolikus vallás­nak!) Nem is tudom, ihogyan lehetséges, hogy idekerülhetett egy ilyen javaslat Szent István évében a magyar törvényhozás elé. (Farkas István: A német kapitalizmus kívánja! Hogy ne legyen kereskedelem! — Zaj. — Elnök csen­get.) Szomorú, hogy ez, az értelmetlen faji teória, faji jelszó uralkodik közéletünkben. Es különösen szomorú az, hogy éppen az ország volt miniszterelnökének lett ez leginkább vesz­S'zőpar ipája. Ö ennek az; eszmének szolgálta tá­lban a világon [mindenkinek megbocsát. Vízkereszt napján mondott egy beszédet, amelyben arról szólt, hogy az idegennyelvű keresztény magyar okról — vitán ifelül áll, hogy róluk mondotta — el kell ismerni, hogy a nem­zet testébe, lelkébe harmonikusan beilleszked­nek. Róluk tehát ezt el keli ismerni: róluk, akik közül igen sokan még magyarul sem tudnak. Ellenben azt is mondotta ugyancsak vízke­reszti (beszédében, hogy a zsidósággal azon­ban mindenképpen baj van, mert vele szem­ben nem lehet bizonyítani azt, hogy nem asszi­milálódott. A vita — úgymond — olyan, mintha a színvak vitáznék a rendes szeművel. (Fábián Béla: Ki mondta ezt?) Imrédy Béla vízkereszti beszédében. (Zaj. — Elnök csen­get.) Mostmár csak azt kell eldönteni, hogy ki a rendes szemű: az-e, aki (Farkas István: Kü­lönös egy faj az az Imrédy! — Zaj.) a régi magyar idők nagyjainak szemével: a Beöthy Ödönök, az Eötvös József bárók, a Kossuth Lajosok, a Deák Ferencek, a Szilágyi Dezsők, a Wekerle Sándorok vagy a Tiszák szemével lát, vagy pedig az-e az épszemü, aki — mint a volt miniszterelnök úr — Rohling profesz­szornak, a Talmud-hamisítónak a szemével lát? (Fábián Béla: Pedig neki tudnia kell, mi van a Talmud ban!) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, tar­tózkodjék a közbeszólásoktól. Rupert Rezső: Rohling professzor idejétől kezdődik tulajdonképpen Magyarországon az antiszemitizmus. Ezt a tudományt fújja, fej­leszti tovább a magyar antiszemitizmus és ennek a kultuszában él, úgylátsziík, a volt miniszterelnök úr is, mert csak Rohling pro­fesszor szemével lehet azt látni, amit ő lát. (Br. Vay Miklós: A pajeszt ozabadszemmel is meg lehet látni! — Fábián Béla: Hogyne, kü­lönösen, akinek az ősei pajeszt hordtak! — Propper Sándor: A csodaszarvasnak is van már pajesza!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Rupert Rezső: Ismeretes Rohling profesz­szor esete. Amikor megírta ezeket a hazudó­zásokat, amelyeken a magyar antiszemitizmus propagandája is nagyrészben felépül, Ferenc József rágalmazás! per indítására szorította­A rágalmazási per meg is indult a prágai professzor ellen, aki oda Németországból jött át még azelőtt. A professzor úr ebben a rágal­mazási perben alulmaradt, megfutott a tár­gyalás elől és megszökött a katedrájáról is. Itt azonban újra kísért. Amit ebben a javas­latban olvasunk, az mind Rohling professzor műveinek reminiszcenciája, mert azt mondja a zsidóságról, hogy ' »származasbeli különbségei és területi szétszórtsága ellenére évezredek óta élettani és lelki elkülönülésben él«. A ja­vaslat mégis azt vallja, hogy egységes faj egész, világszerte. Nem lehetséges megérteni ezt a logikát. Teleki Pál gróf mostani minisz­terelnök úr is vallja ezt, aki pedig azt fejte­gette itt, hogy tudományosan megvizsgált okok szerint lehet csak a dolgokat helyesen felfogni. (Vázsonyi János: ö földrajztudós és nem elmegyógyász!) Külön faji, szellemi és lelki egységről beszél a javaslat, amely egység — úgymond — más népektől a zsidót a legéle­sebben elkülönítő vallásában és hagyományai­ban, erkölcstanában, bölcseletében és naciona­lizmusában is kifejezésre jut. »Tud nemzetközi lenni, szélsőséges hajlamú, a tulajdont ingó­ként nézi, számarányát messze túlhaladóan vesz részt az önző vagyoni érdekbő^ elkövetett bűncselekményekben.« Csak az a jó t. Ház, hogy ugyanekkor a, vádak között felsorolja azt is, hogy a beolvadásra törekszik. Nem tu­dom tehát megérteni, miért akarják f megta­gadni tőle, hogy tud asszimilálódni és miért akarják ráfogni, hogy vándorló természetű. Hozzá jön újabban a szónoki fogásokhoz az is, hogy bojkottot rendez. Ügy látszik, azt kívánják ettől az üldözött zsidóságtól, hogy amikor százezreit proskribálják, kitagadják nemcsak hazájából, hanem tulajdonából, a hi­vatalból, az irodából, a legfáradságosabb kis izzadságos munkahelyekről is, ugyanakkor

Next

/
Thumbnails
Contents