Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-378
202 Az országgyűlés képviselőházának 378. ülése 1939 március 8-án, szerdán. magyar tinót darajbonkint 100 pengőért, amely a múlt nyáron mégegyszer annyit ért meg. A múlt nap hirtelen pénzre volt szükségem és felajánlottam egy fejőstehenet. Ha fiatal és nagyon jó tejelő, akkor kilógrammonként megveszik 40 fillérért, mint a vágómarhát. Az embernek ökölbe szorul a keze, ha ilyet hall, de mit tegyen a szegény gazda, aki megszorul?« T. Ház! Eze!k »nagyon apró ősieteknek látszanak, kicsiny dolognak, talán megmosolyognivalóknak (Felkiáltások a jobboldalon: Nem, nem!) olyanok részéről, (Mózes Sándor: A legkomolyabb dolgok ezek!), akik vagy nem ismerik az ebből következő nagyon súlyos konzekvenciákat, vagy nem értik ezt a kérdést. De méltóztassék végiggondolni azt, hogy száz és százezer ember exisztenciális gondja van hozzákötve ezekhez a nagyon jelentékteleneknek látszó kérdésekhez. (Felkiáltások a jobboldalon: Ügy van! Kétségtelen! — Dinnyés Lajos: Hol van az egykéz?) Ugyanez a helyzet az egyéb állatáraknál. Ugyancsak egy levélből olvasok fel néhány szót. (Olvassa): »Hasonló szomorú a (helyzet a sertés és juh értékesítésénél is. A nehéz sertésnél 40 százalékos, a kisgazdától összeszedett sertésnél 20%-os, a befogni való sovány sertésnél 60%-os, a malacnál 100%-os az áresés a múlt évihez képest. A juhok áresése 30—40%.« Nem untatom a Házat tovább ezeknek^ az áraknak ismertetésével, de meg kell állapítanom azt, amit az egyik t. képviselőtársam erről az oldalról közbeszólás formájában hangoztatott. Droíbmi képviselő úr nagyon derül ezen. (Ellenmondások a jobboldalon. — Petro Kálmán: Nem azon! — vitéz Hertelendy Miklós: Friedrichen nevettek! — Drobni Lajos: Nekem éppen úgy fáj a amanhaár esése, mint a képviselő úrnak! — Petro Kálmán: Nekem meg Friedrich képviselő úr gratulált, hogy itt ülök!) Elnök: Csendet kérek! Tildy Zoltán: T. Képviselőház! En most nem a pártváltoztatásról, hanem a tmarhaáraik változásáról akarok beszélni, (Derültség) azért tűnt fel nekem az, hogy a túloldalon egyes t. képviselőtársaimat mosolyogni láttam. Meg akarom ismételni azt, amit az egyik t. képviselőtársam közbeszólás formájában említett, Ihogy noha az állatárakban ilyen nagymértékű esés van, a fogyasztók tömege ezt az áresést a maga részéről nem észleli. (Ügy van! a báloldalon,) Én nem tudom megérteni, hogy amikor ilyen zuhanásszerűen mennek le a mélybe a termelői árak, akkor a fogyasztásra ez a tény nincs kihatással, (Fábián Béla: Kevesehh a fogyasztás!), pedig ha a fogyasztópiacon megnövekednék a kereslet, ez a termelőknél valamilyen ár javulást^ eredményezhetne. Én már a gabonaértékesítéssel kapcsolatban is hangsúlyoztam azt, hogy mi sokmindenféle piacra gondolunk és nézünk, állandóan kifelé, azonban megfeledkezünk közben arról, Ihogy van nekünk egy piacunk, amelyet fel kell kutatnunk, meg kell erősítenünk, fogyasztóképessé kell tennünk, mert nagyon sok olyan dolgot, élelmet stb. viszünk ki ebből az országból, aminek itt kellene elfogynia. (Ügy van! Úgy van! balfelől. — Meizler Károly: Jó munkabérekkel!) Hiszen alföldi miunikáslakosságunk az élelmezés szempontjából sem él emberi életszinten és ha lehetővé tennők számára, hogy ne havonkint egyszer fogyasszon húst, hanem — mondjuk — legalább hetenkint kétszer, akkor a belső fogyasztás oly méretekben emelkedhetnék fel, hogy ez megoldaná az exportproblémák egy jelentős részét. (Czirják Antal: Ha nem volnának nagy vágók! — Mózes Sándor: A hús fogyasztási árát le kell szállítani!) Nehézzé teszi e probléma megoldását az, hogy az exportárak és a belső piaei árak között akkora nagy a differencia, mint amekkora most van. Természetes, hogy nagy küzdelem dúl maguk között a gazdák között, hogy ki juthasson hozzá az exportlehetőségekhez. Ez a küzdelem már majdnem gyűlöletté és gyanúsítássá fejlődik sok mindenféle irányban. Erre vonatkozólag is hadd olvassak fel néhány sort egy magyar gazda leveléből, mert végtére a mezőgazdasági politika irányítása tekintetében nem lényegtelen szempont, hogy azok a gazdák, akik elsősorban érdekeltek, legyenek meggyőződve^ arról, hogy minden intézkedés, amely történik exportkérdéseikben, közérdekű szempontból bíráltatik el, az egyenlő elbánás elve és lehetőleg a gyengébb elemek, a kisexisztenciák kedvezményezése alapján. Hadd olvassam fel, hogy a vidéki gazdák között miképpen ítélik meg az állatexport kérdését. Egy levelet kaptam, amelyben a következő passzus van (olvassa): »Felhívom a képviselő úr figyelmét az állatárakkal kapcsolatosan, hogy a Németországba történő sertésexport-szállítmányoknál bennünket, kisgazdákat végtelen sérelem ér. Ugyanis a Németországba szállított sertésekért 20—25 fillérrel magasabb árat lehet elérni kilogrammonkint, mint a pesti sertésvásáron. Az export kiviteli engedélyek megszerzése körül óriási protekciók érvényesülnek és így azokban a községekben, amelyeknek nincsenek ilyen jó protekoraik az engedélyek megszerzésére, alig tudnak valamikor ezekbe a szállításokba bekapcsolódni. Példának hozom fel a magam községét, ahonnan ezideig cstioán négy vagon szálltímányra kaptunk engedélyt, holott ugyanakkor egy másik, sokkal kisebb községből anar eddig is harminc vagon sertés kivitelére kaptak engedélyt. Ilyenformán ezeknek a jobb áraknak a megszerzésébe igazságtalanul, a kisgazdatársadalom rovására nagyobb részben a nagybirtokosok, vagy kivételesen a nagy protekcióval rendelkezők tudnak bekaucsolódni. Méltóztassék illetékes helyen szóvátenni, hogy a kiviteli _ engedélyek megszerzése körül ez a protekciós rendszer szűnjön meg, hogy ezen magasabb árak gazdasági jótékony kihatásaiban az egész kisgazdatársadalom részesüljön.« T. Ház! Ebiből a levélből én ezt a passust csak felolvastam. Nem állítom, hogy mindenütt így áll a helyzet, de várom a miniszter úr felvilágosítását ebben a kérdésben. Tisztelettel kérem beszédidőmnek tíz perccel való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást «megadni? (Igen) A Ház a meghosszabbítást megadja. Tildy Zoltán: T. Ház! A lóexportra vonatkozólag ugyancsak egy alföldi gazda a következőket írta nekem. En ezt kérdésként teszem fel a miniszter úr előtt. Ennek a gazdának a levelében a lókivitellel kapesolaban a következő passzus foglaltatik (olvassa) : »Állítólag igen nagy a Spannung a kivitelre vásárolt lovakért a külföld által fizetett ár és a lóegykéz által a gazdáknak fizetett ár között. Ne-