Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

202 Az országgyűlés képviselőházának 378. ülése 1939 március 8-án, szerdán. magyar tinót darajbonkint 100 pengőért, amely a múlt nyáron mégegyszer annyit ért meg. A múlt nap hirtelen pénzre volt szükségem és felajánlottam egy fejőstehenet. Ha fiatal és nagyon jó tejelő, akkor kilógrammonként meg­veszik 40 fillérért, mint a vágómarhát. Az em­bernek ökölbe szorul a keze, ha ilyet hall, de mit tegyen a szegény gazda, aki megszorul?« T. Ház! Eze!k »nagyon apró ősieteknek lát­szanak, kicsiny dolognak, talán megmosolyog­nivalóknak (Felkiáltások a jobboldalon: Nem, nem!) olyanok részéről, (Mózes Sándor: A leg­komolyabb dolgok ezek!), akik vagy nem isme­rik az ebből következő nagyon súlyos konzek­venciákat, vagy nem értik ezt a kérdést. De méltóztassék végiggondolni azt, hogy száz és százezer ember exisztenciális gondja van hoz­zákötve ezekhez a nagyon jelentékteleneknek látszó kérdésekhez. (Felkiáltások a jobbolda­lon: Ügy van! Kétségtelen! — Dinnyés Lajos: Hol van az egykéz?) Ugyanez a helyzet az egyéb állatáraknál. Ugyancsak egy levélből olvasok fel néhány szót. (Olvassa): »Hasonló szomorú a (helyzet a sertés és juh értékesítésénél is. A nehéz ser­tésnél 40 százalékos, a kisgazdától összeszedett sertésnél 20%-os, a befogni való sovány ser­tésnél 60%-os, a malacnál 100%-os az áresés a múlt évihez képest. A juhok áresése 30—40%.« Nem untatom a Házat tovább ezeknek^ az áraknak ismertetésével, de meg kell állapíta­nom azt, amit az egyik t. képviselőtársam er­ről az oldalról közbeszólás formájában han­goztatott. Droíbmi képviselő úr nagyon derül ezen. (Ellenmondások a jobboldalon. — Petro Kálmán: Nem azon! — vitéz Hertelendy Mik­lós: Friedrichen nevettek! — Drobni Lajos: Nekem éppen úgy fáj a amanhaár esése, mint a képviselő úrnak! — Petro Kálmán: Nekem meg Friedrich képviselő úr gratulált, hogy itt ülök!) Elnök: Csendet kérek! Tildy Zoltán: T. Képviselőház! En most nem a pártváltoztatásról, hanem a tmarhaáraik változásáról akarok beszélni, (Derültség) azért tűnt fel nekem az, hogy a túloldalon egyes t. képviselőtársaimat mosolyogni láttam. Meg akarom ismételni azt, amit az egyik t. képviselőtársam közbeszólás formájában említett, Ihogy noha az állatárakban ilyen nagymértékű esés van, a fogyasztók tömege ezt az áresést a maga részéről nem észleli. (Ügy van! a báloldalon,) Én nem tudom meg­érteni, hogy amikor ilyen zuhanásszerűen mennek le a mélybe a termelői árak, akkor a fogyasztásra ez a tény nincs kihatással, (Fábián Béla: Kevesehh a fogyasztás!), pedig ha a fo­gyasztópiacon megnövekednék a kereslet, ez a termelőknél valamilyen ár javulást^ eredmé­nyezhetne. Én már a gabonaértékesítéssel kap­csolatban is hangsúlyoztam azt, hogy mi sok­mindenféle piacra gondolunk és nézünk, állan­dóan kifelé, azonban megfeledkezünk közben arról, Ihogy van nekünk egy piacunk, amelyet fel kell kutatnunk, meg kell erősítenünk, fo­gyasztóképessé kell tennünk, mert nagyon sok olyan dolgot, élelmet stb. viszünk ki ebből az országból, aminek itt kellene elfogynia. (Ügy van! Úgy van! balfelől. — Meizler Károly: Jó munkabérekkel!) Hiszen alföldi miunikáslakos­ságunk az élelmezés szempontjából sem él em­beri életszinten és ha lehetővé tennők számá­ra, hogy ne havonkint egyszer fogyasszon húst, hanem — mondjuk — legalább hetenkint kétszer, akkor a belső fogyasztás oly méretek­ben emelkedhetnék fel, hogy ez megoldaná az exportproblémák egy jelentős részét. (Czirják Antal: Ha nem volnának nagy vágók! — Mó­zes Sándor: A hús fogyasztási árát le kell szál­lítani!) Nehézzé teszi e probléma megoldását az, hogy az exportárak és a belső piaei árak kö­zött akkora nagy a differencia, mint amekkora most van. Természetes, hogy nagy küzdelem dúl maguk között a gazdák között, hogy ki jut­hasson hozzá az exportlehetőségekhez. Ez a küzdelem már majdnem gyűlöletté és gyanú­sítássá fejlődik sok mindenféle irányban. Erre vonatkozólag is hadd olvassak fel néhány sort egy magyar gazda leveléből, mert végtére a mezőgazdasági politika irányítása tekinteté­ben nem lényegtelen szempont, hogy azok a gazdák, akik elsősorban érdekeltek, legyenek meggyőződve^ arról, hogy minden intézkedés, amely történik exportkérdéseikben, közérdekű szempontból bíráltatik el, az egyenlő elbánás elve és lehetőleg a gyengébb elemek, a kis­exisztenciák kedvezményezése alapján. Hadd olvassam fel, hogy a vidéki gazdák között mi­képpen ítélik meg az állatexport kérdését. Egy levelet kaptam, amelyben a következő passzus van (olvassa): »Felhívom a képviselő úr figyelmét az állatárakkal kapcsolatosan, hogy a Németországba történő sertésexport-szállít­mányoknál bennünket, kisgazdákat végtelen sérelem ér. Ugyanis a Németországba szállított sertésekért 20—25 fillérrel magasabb árat lehet elérni kilogrammonkint, mint a pesti sertés­vásáron. Az export kiviteli engedélyek meg­szerzése körül óriási protekciók érvényesülnek és így azokban a községekben, amelyeknek nincsenek ilyen jó protekoraik az engedélyek megszerzésére, alig tudnak valamikor ezekbe a szállításokba bekapcsolódni. Példának hozom fel a magam községét, ahonnan ezideig cstioán négy vagon szálltímányra kaptunk engedélyt, holott ugyanakkor egy másik, sokkal kisebb községből anar eddig is harminc vagon sertés kivitelére kaptak engedélyt. Ilyenformán ezek­nek a jobb áraknak a megszerzésébe igazság­talanul, a kisgazdatársadalom rovására na­gyobb részben a nagybirtokosok, vagy kivéte­lesen a nagy protekcióval rendelkezők tudnak bekaucsolódni. Méltóztassék illetékes helyen szóvátenni, hogy a kiviteli _ engedélyek meg­szerzése körül ez a protekciós rendszer szűn­jön meg, hogy ezen magasabb árak gazdasági jótékony kihatásaiban az egész kisgazdatársa­dalom részesüljön.« T. Ház! Ebiből a levélből én ezt a passust csak felolvastam. Nem állítom, hogy minde­nütt így áll a helyzet, de várom a miniszter úr felvilágosítását ebben a kérdésben. Tisztelettel kérem beszédidőmnek tíz perc­cel való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszab­bítást «megadni? (Igen) A Ház a meghosszab­bítást megadja. Tildy Zoltán: T. Ház! A lóexportra vonat­kozólag ugyancsak egy alföldi gazda a követ­kezőket írta nekem. En ezt kérdésként teszem fel a miniszter úr előtt. Ennek a gazdának a levelében a lókivitellel kapesolaban a követ­kező passzus foglaltatik (olvassa) : »Állítólag igen nagy a Spannung a kivitelre vásárolt lovakért a külföld által fizetett ár és a lóegy­kéz által a gazdáknak fizetett ár között. Ne-

Next

/
Thumbnails
Contents