Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-378
Az országgyűlés képviselőházának 378. álatártékesítés terén beállott zavarokról és áresésről» „2. Ha igen, mit szándékozik tenni a miniszter úr e helyzet megjavítása érdekében 1 ?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tildy Zoltán: T. Képviselőház! Amikor az állatértékesítés terén országszerte beállott zavarokról és nagymérvű állatáresésről akarok szólni itt a képviselőház előtt, hangsúlyoznom kell, hogy én ezt a legnagyobb mértékben közérdekű kérdésnek tartom, (Megay-Meissner Károly: Az is!), amely nemcsak az állattartó gazdák és kisemberek százezreit érinti, hanem meggyőződésem szerint kihatással van az egész magyar mezőgazdasági termelés mai helyzetére és jövendő fejlődésére és nagymértékben befolyásolja magának az egész közgazdaságnak, de az államháztartásnak helyzetét is. T. Ház! Az elmúlt hetek során számos úgynevezett szenzációs kérdés került ide a parlament elé, amelyek azonban megítélésem szerint talán inkább csak a városok, vagy a főváros közönségét érdekelték. (Ügy van! jobbfelől.) Az a kérdés, amelyet én idehozok, a magyar vidék legszenzációsabb kérdése most. Ha a vidéken nyugtalanság, izgalom van, mindig ilyen kérdésekkel kapcsolatban van és az a helyzet, amely az állatértékesítés terén Magyarország összes vidékein előállt, állítom, a legnagyobb mértékű nyugtalanságot okozza az egész magyar mezőgazdasági lakosság körében. Nem akarom azzal untatni a t. Házat, hogy itt hivatalos, félhivatalos, vagy érdekképviseleti statisztikákat olvassak fel, vagy ezeknek adatait ismertessem, a magyar állattenyésztés és értékesítés helyzetét illetően, hiszen ezek jobbára közismertek. Ezt az interpellációt, amelyet előterjesztek, úgy fogom fel, mint az állattartó magyar gazdatársadalom és a kisemberek interpellációját a miniszter úrhoz és éppen ezért a szakkörök véleményén túl és azokat inkább csak ellenőrzésül használva, maguknak a gazdáknak a véleményét, panaszait, kérését tolmácsolom itt a miniszter úr előtt. T. Képviselőház! A magam tapasztalatain túl — merthiszen én magam is foglalkozom ezekkel a kérdésekkel a magam kis gazdaságában —, a gazdák leveleiből fogok idézni, a gazdák kéréseit, aggodalmait, panaszait fogom a miniszter úr elé tárni. Szeretném, ha a miniszter úr valamilyen megnyugtatást tudna adni ebben a kérdésben a magyar vidék közönségének. A legelső probléma, amely ezzel a kérdéssel kapcsolatban most felmerül, az állatértékesítésnek majdnem teljes megakadása. Nem a budapesti piacokról szólok és nem a lecsökkent exportlehetőségekről, hanem a vidéki vásárok helyzetéről, mert végtére ezeken dől el, hogy a vidéki gazdaközönség az értékesítés terén milyen eredményeket tud elérni. Azokban a levelekben, amelyeket a múlt hét óta az ország minden vidékéről kaptam, megismétlődik az a panasz, hogy a vásárokon alig van forgalom. An'ikor az állatárakról értesítenek engem az ország különböző részeiről, mindig odateszik ezek a megszorult szegény gazdaemberek, hogy ez az ár akkor érhető el, ha keresik, ha megveszik az állatot, ök hiába kínálják, nem kell senkinek. Egyik levélből csak egy mondatot olvasok fel, amelyhez hasonló az összes levelekben van. (Olvassa): »Mint szoanorú körülményt említem meg azt is, hogy az országos ülése 1939 március 8-án, szerdán. 201 vásárokon soha nem látott mennyiségben hajtják fel az állattartó gazdák állataikat és a kereskedelem a vásárokról majdnem teljesen hiányzik. Ez is oka az árrombolásnak.« Egy alföldi nagyközségből azt írják nekem, hogy ennek az alföldi nagyközségnek legutóbbi vásárán már megjelent a kassavidéki tehén és ennek alacsony ára is hozzájárult ahhoz, hogy még kisebb árak alakuljanak ki a vásár folyamán. Ha magát az áralakulást nézem és ha öszszehasonlítom azokat a gyakorlati adatokat, melyeket a gazdáiktól kaptáin és amelyeiket tapasztalatból is tudok, mondjuk, a Gazdaságkutató Intézet jelentéseivel, — a legutóbbi még nem látott napvilágot — és ha látom, hogyan csökken az 1938. év folyamán az állattartás, illetőleg a hizlalás rentabilitásának indexszáma, akkor meg kell állapítanom, hogy amit nekem a gazdák gyakorlatból, a maguk fájdalmas tapasztalataiból írnak, az hajszálig megegyezik azzal a képpel, amelyet a különböző szakkörök tárnak az ország közvéleménye elé. Hadd ismertessek itt a t. Ház előtt néhány vidéki adatot az áralakulásra vonatkozóan. Egy szakképzett, művelt gazda írja nekem — akinek adatai megítélésénél ezt; is 'hangsúlyoznom! kell — a következőket. (Olvassa): »Vidéki viszonylatban a szarvasmarha értékesítésénél 1938 szeptember óta a mai napig 50%-os az árveszteség. Gazdatiszt barátaimtól szerzett adatok alapján is állítottam össze az alábbi kimutatást: Elsőrendű tarka tinó élősúlyban 1938 április—májusban ab gazdaság 90 fillér—1 pengő, ma ugyanez a minőség 60 fillér. Középminőségű marha augusztus—szeptemberben 60—70 fillér, ma 30 fillér. A gyengébb minőségű marhák ára augusztus—szeptemberben 40—50 fillér, ma 20—25 fillér.« Es itt van egy különösnek látszó adat, amelynek hitelességéhez azonban nem férhet kétség. A sok közül a legszoimorúbban jellemző példa a következő: A f olvó évi február 23-iki budapesti állatvásárra felszállított egy uradalom mustraökröket hizlalva. E vásáron 12—30 fillérig volt jegyezve ezeknek az állatoknak az ára. A barátom 12 fillérért értékesítette állatait; ezt a csekély árat is kilogrammonkint 8 fillér költség terhelte a felszállítási és az eladási jutalékkal együtt, így tulajdonképpen kilónként 4 fillért kapott az állataiért. Jenes András t. képviselőtársam a múlt alkalommal itt közbeszólott, hogy egyik ismerőse 3 filléres áron értékesítette ilyen állatait és akkor különböző ellenmondások hangzottak el ezzel az állítással kapcsolatban. íme egy másik adat, amely mutatja az áraknak mérhetetlen lemorzsolódását. (Meizler Károly: Ha a búza árát tudjuk tartani, akkor az állatárakat is tudjuk!) Duméntúli 'adatok:. (Olvassa): »Beállítami való tinó iszeptemlberbem 95—98 'fillér, ma, ha vevő van« — hozzáteszi az illető — »50—56 fillér. Kassavidéki 46—48 fillér.« (Dinnyés Lajos: Hol van az egykéz?) »Jó mustra ökör — a dunántúli adatok szerint szeptemberben 70, ma 35—40 fillér.« T. Képviselőináz! Most egy tiszántúli gazdálkodó leveléből olvasok fel néhány adatot. (Olvassa): .»Eladott a, feleslégem a tegnapi vásáron egy másféléves és 2 darab egyéves bikát, közepes minőségűek. Az előbbi 82, a két egyéves 60—60 pengő. Ez a jószág ősszel megért 120 pengőt, a két utóbbi 100—100 pengőt. Egy szomszédgazda eladott 4 darab 3 éves 31*
