Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

Az országgyűlés képviselőházának 378, zsákmányolták ki őket, ők itt élnek, idetartoznak, nekik joguk van itt élni és megkövetelni •azt, hogy az életet ezen a területen tegyék számukra lehetővé és elviselhetővéA Kelet nagy prófétája, Mahatma Gandhi erkölcsi erejével és hihetetlen erkölcsi fölényével megint egyezer megnyert vértelenül egy nagy szociális csatát. Ugyanez a Gandhi nyilatkozott a németországi zsidókérdésről. Elhagyom azt a részt, amely kellemetlen leihet, csak azt olvasom fel belőle, ami megszívlelendő. Gandhi ugyanis üzenetet küldött a német zsidóknak, mondván (Olvassa): »Ha zsidó volnék és ott élnék, ott keresném meg a kenyeremet, jogot formálnék arra, hogy hazámnak tekintsem azt az országot és inkább agyonlövetném vagy börtönbe vettetném magam, mintsemhogy tűrjem, hogy kikergessenek vagy páriaként kezeljenek. Emellett nem várnék arra, hogy zsidó testvéreim segítségemre jönnek-e vagy sem, ellenkezőleg, mélységesen meg lennék győződve arról, hogy végül nem marad számukra más hátra, mint példaadásomat követni. Ha, egy zsidó vagy valamennyi zsidó így cselekednék, semmi esetre sem járnának rosszabbul, mint amilyen helyzetben most vannak. Az önként vállalt szenvedés (belső erőt és örömet ad, az erő érzetét kelti, olyan erőét, amelyet semmiféle az országon kívül rendezett tiltakozó gyűlés nem pótolhat.« Lehet, hogy ebből a szózatból a számunkra nehezen érthető keleti lélek szól; lehet, hogy más lelki alkat az, ami kiviláglik és kisugárzik belőle, de én mégis azt mondóin, hogy az a félmillió ember, akikről itt szó van, • itt fog maradni, itt kell maradnia, vállalja azt a sorsot, amelyet kimérnek rá. (Vázsonyi János: tlgy van!) Ha nekem egyszer, ha úgy tetszik, a zsidó szolidaritás nevében, igen előkelő angol helyen azt mondták zsidó részről, hogy magasabb filozófiai szempontból helyesebb lett volna a német zsidóknak meg sem kezdeniök a kivándorlást, hanem ott maradniok, mint áldozat az üldöző lábainál, hát ha úgy tetszik, ezt is vállaljuk és vállalják az illetők, mert a problémát megoldani, a problémát könnyűvé tenni, nem azok kötelessége, akiknek számára mindent megnehezítenek és mindent lehetetlenné tesznek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon!) A zsidóság nemzetközi hatalom? Mondhatok erről is egyet-mást. Amennyiben a nemzetközi finánc-kapitalizmusnak még van valami hatalma, annyiban és ahban a mértékben a zsidó pénztőke is részes benne; a Kotschildok, a Gouldok, az Astorok és a Vanderbilték és a többiek mellett amennyi részük van, nos, anynyiban ők is hatalmasak, igen ám, de a világ megváltozott, a nemzeti autarchiák függetlenítik magukat a nemzetközi pénzfolyamattól és ebből a szempontból az egész megváltozott világ merőben más helyzetet mutat. Zsidó nemzetközi szervek, zsidó nemzetközi szolidaritás? Amennyiben szorosan vett gazdasági érdekekről van szó, az érdekek ellentéte teljes és tökéletes. Bizonyos korlátolt mértékű karitatív akciók és karitatív lehetőségek állnak csupán fenn, de kérdezem, mit jelent a Hicem néhány milliója, az American Joint Institution néhány millió dollárja, vagy akár mit jelent a Jewish Colonisation Association néhány millió font mezőgazdasági telepítést szolgáló alapítványa akkor, amikor ott vannak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII, llése 1939 március 8-án, szerdán. 199 a hatalmas megvásárolt földterületek Argentínában és nem lehet bevándorolni, amikor felépíttetnek házakat, megépítenek utakat százés százezer font költséggel és végül mások foglalják el és a vízumokat nem adják ki. Rablóhadjárat ez védtelen emberek áldozatkészségéből összegyűjtött pénzek ellen, akadhat-e tehát valaki, aki most azt mondja, hogy ezek a magánakciók, ezek a magántömörülések oldják meg millió és millió ember problémáját? Nem, Oda fognak állni a világ nyilvánossága elé és azt fogják mondani: eddig és nem tovább! Kivándorlás? Ne játsszunk a szavakkal, igen t. Képviselőház! A kormány nem tett semmit a kivándorlás megszervezése érdekében és ahogy én láttam a helyzetet októberben Londonban és a múlt héten Párizsban, aligha fog tehetni valamit. Évekig tartott, amíg anynyira összeszedte magát a világ, hogy Roosevelt kezdeményezésére az eviani konferencián 32 állam összetömörült, az eredmény hathónapi várakozás arra, hogy Németország jelentkezzék, utána egy tárgyalás Mr. Rubier és Schacht úr között, utána Rubier úr lemond, a tárgyalások megszakadnak és a tervszerű ki; vándorlással nem történik semmi. Megelőzi ezt egy szörnyű pogrom, november 9-éről 10-ére virradóan, 50—60.000 embernek az internáló táborba hurcolása, az exportnak még nagyobb mértékű természetes letörése, addicionális exportról szó sem lehet és a végeredmény — azt mondhatnám, per saldo — többe került a dolog, mint amennyit voltaképpen megért. San Domingo, Dél-Rhodézia, British-Guayana a legújabb favoritok a telepítés tekintetében. Ez csak egy másik neme a halálnak, vad, mocsaras, egészségtelen területekre egyszerűen odazúdítani embereket. Uraim, ez nagyon kalandos és nagyon felelőtlen dolog és nem is fog menni. Konkurrenseink a zsidókérdésben Lengyelország és Románia. Ezeket az országokat, mint meggyőződtem róla, a Nyugaton a háború haszonélvezőinek tekintik, hatalmas területekhez hozzájutott, alapjában véve gazdag államoknak, amelyek belső gazdagságukkal nem tudnak mit csinálni és hiába kopogtatnak a kivándorlás és a zsidók kényszerűkitelepítése dolgával, mert ebben a tekintetben meghallgatásra nem fognak találni. Az egyetlen ország, amely bizonyos mértékig meghallgatásra talál, Cseh-Szlovákia, amely bizonyos mértékig pontosan megfelel, ha úgy tetszik, a bűntudat, ha úgy tetszik, a felelősség ama mértékének, amelylyel Cseh-Szlovákiának a szilárd valutájú országok tartoznak. Ott lehet négymillió angol fontot ajándékba és másik négymillió fontot kölcsönképpen kapni, ebből kétszáz fontot számítva személyenkint, lehet 40 ezer embert ki is vándoroltatni. Ebből ezt meg lehet csinálni. Az összes nemzetközi fórumokon — mint velem megtörtént — az ember beleütközik a cseh megbízottakba, akik ott is első helyen vannak betáblázva, de magyar vonatkozásban a helyzet, a vélelem egyszerűen az, hogy Magyarország saját hivatalos kijelentése szerint 1938ban ezt a kérdést megoldotta. Magyarország a küFöldi hivatalos felfogás szerint azóta jelentékeny területtel gyarapodott, Magyarország részéről sem az angol, sem a francia illetékes tényezők nem látják jogosultnak azt, hogy éppen most igényekkel lépjen fel a kivándorlás kérdésében. Ha az egészet átfogó szempontból nézem és /aizit kéirdezem, vájjon Európa annyira túl31