Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

Az országgyűlés képviselőházának 378. marad! Németül úgy mondják, hogy immer­grün bleibt immergrün!) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, szí­veskedjék csendben maradni. Gr. Festetics Domonkos: Lehet, hogy az örökzöld örökzöld marad. Hiszem, hogy Fábián Béla képviselőtársamnak ez a zsidó törvény­javaslat nem tetszik, értem is, mert hiszen ez az ő bőrére megy. (Derültség. Rátz Kálmán: Az övére nem!) Ertem, hogy tiltakozik ellene, ezt nem is kifogásolom. Ertem azt is, hogy Bródy képviselőtársam is azt mondja, hogy kérem én sújttatni fogok a törvény által, nagyon sajnálom tehát, de ezt nem tudom elfo­gadni. Ugyanakkor azonban azon csodálko­zom, hogy a bizottságban és a plénumban is sokszor hallottunk olyan beszédeket, amelyek nem is a zsidó javaslatra vonatkoztak, hanem csak a zsidók mellett, mint védelmi beszédek hangzottak el, védték a zsidókat. Tessék csak elolvasni például .gróf Bethlen István vagy pedig ; Rassay képviselőtársunk beszédét, (Fábián Béla: Pedig azoknak még zsidó őseik sincsenek!) pedig- azok keresztény politikusok­nak vallják magukat. (Bródy Ernő: Jó társa­ságban vannak Deákkal, Kossuthtal, Eötvössel együtt!) Elnök: Bródy Ernő képviselő urat kérem, tartózkodjék a közbeszólásoktól, (vitéz Herte­lcndy Miklós: Jó, hogy maguk nem vesznek fel zöld inget! — Haám Artúr: Ne sérteges­sen!) Gr. Festetics Domonkos: Tisztelt Ház! De lehet, azt is megengedem, (hiszen éhben az országban is vannak bizonyos gondolkozni valók, mert ha az elmúlt tíz esztendőt néz­zük, látjuk, (hogy odakerültünk, hogy ana könnyű például a Rákócziak, Telekiek és Széchenyiek mellett üldögélni. Emlékezzünk vissza az elmúlt tíz esztendőre, hány Teitel­baumból lett Teleki és hány Schlesingerből lett Rákóczi. Minden Galiciából beszivárgott egyén átváltoztatta a nevét gyönyörű régi magyar nevekre. Itt nagyon kérném az igazságügymi­niszter urat, hogy ebben a tekintetben, a név­változtatás tekintetében lépjen közbe és reví­ziót csinálnunk azokkal a beszivárgottakkal szemben, akik 1914 óta jöttek be és a legkénye­sebb magyar nevekkel rendelkezve, folytatják a Magyarországon éppen nem szükséges mun­kásságukat. De tovább megyek. Itt van egy biharvár­megyei jelentés 1881-ből, amely a nagyváradi piac és a szegény dolgozó magyar földmíves viszonyáról számol be rendkívül érdekes mó­don. (Olvassa): »A vidéki szegény földmíves bemegy a nagyváradi piacra. Mielőtt a helyszínre érkez­nék, kövezetvámot, hídvámot és piaci árulási belypénzt fizet, persze, mindenütt zsidóknak, nagy alázatosan. A piacon, vevők helyett a zsidó alkuszok veszekednek, pimasz szavakkal a paraszttal s végre létesíttetik az alku. A zsidó alkusz ád az eladónak 50—60 forint vagy még többet is érő terményre felpénzül 10 vagy 20 krajcárt. Hiába kér az eladó nagyobb fel­pénzt, mert az összebeszélt zsidók közül egyik sem ád többet. Felpénzelve lévén a gabona, a vevő az eladónak feléje se megyén délig, a vásár eloszlása idejéig. S ha Budapesten a gabona ára le találna szállni, amiről a zsidót óránkint táviratilag értesítik Budapestről, az esetben a zsidó a felpénzt az eladónál hagyja. A megcsalt eladó kimarad a vásárból. Ellen­ben, ha a gabona ára ezen idő alatt feljebb ülése 1939 március 8-án, szerdán. 195 rúgna, az eladó már nem másíthatja meg az egyezséget, a 10 vagy 20 krajcáros felpénz miatt. A vásár végén azután olcsón megvásá­rolják a gabonát a becsapott földmívestől. A panaszkodó, kiabáló, becsapott parasztot a zsidó alkuszok hada megveri a végén.« Tipikus eset ez. Aki ma is kijár a vásá­rokra, ilyen kis epizóddal nem egyszer, hanem igen sokszor találkozik. T. Ház! Örömmel láttuk, hogy ebben a.javas­latban a zsidók szűk térre szorítása meg fog tör­ténni, (Fábián Béla: Hányadiziglen?) hiányzik azonban belőle egy szakasz, amely a (bevándor­lást korlátozná, már pedig egészen bizonyos, hogy ha talán nem is rögtön, de pár esztendő múlva a 'beszivárgás újra meg fog indulni. Ide fognak jönni, azok, akik más országokból talán kénytelenek lesznek kivándorolni. Legyünk tisz­tában azzal hogy a mostani antiszemita hullám nem Németország találmánya, nem is a imi ta­láknányumk, hanem ez a világhullám, amellyel az egész világon mindenhol találkozunk. Ha Amerikára nézünk, látjuk, hogy ott is óriási antiszemita-hullám kezd terjedni. El kell ké­szülnünk rá, hogy itt beszivárgások lesznek, tehát szankciókat kellene hozni, amelyek 'be­tiltanák a beszivárgást, a bevándorlást s ame­lyek azokat is büntetéssel sújtanák, akik azt elősegítik. (Fábián Béla: Hetediziglen!) T. Ház! De én azt hiszem — és ezt szégyen­nel vallom be, — hogy talán 50 vagy 60 esz­tendő múlva éppen rólunk fognak a zsidó uno­kák, mint nagy férfiakról beszélni. Hiszen mit akarunk mi? Egy zsidó nemzeti állam elősegí­tését akarjuk és mindent el akarunk követni, hogy a zsidóság is megtalálja azt az óriási szép jövőt, amelyet minden állam, minden nemzet kíván magának : a nemzeti egyesülést, a nemzeti együttélést. (Fábián Béla: Csodaszarvas!) Mi mindent el akarunk követni és mindent meg­teszünk azért, hogy segítsünk nekik, hogy meg­találják egymást éiS egy önálló államhan ugyan­azokat a jogokat élvezzék, amelyeket mi is él­vezni akarunk a magyar hazában. Nem akarok sokáig foglalkozni ezzel a kér­déssel. Nagyjában elmpndtam már, amit akar­tam és engedtessék meg nekem, hogy azzal fe­jezzem be felszólalásomat, amivel a bizottság­iban is befejeztem: En ebben a törvényjavaslat­ban a reformtörekvések egyik fontos stádiumát látom. Ennek a törvényjavaslatnak törvénnyé kell válnia, miután az ország tiz millió lakosa közül kilenc és fél millió ezt kívánja és akarja. Törvénnyé kell válnia, mert ha törvénnyé válik és bevonul a magyar Corpus Jurisba, akkor eb­ben az országban lehetséges lesz még az evo­lúciós kibontakozás egy szebb jövő felé. Ha azonban ebből a törvényjavaslatból nem lesz törvény, ha ez a törvényjavaslat nem kerül be a magyar Corpus Jurisba, akkor ebben az or­szágban az evolúciós kibontakozás már lehetet­len és csak egy revolúciós kibontakozás jöhet. T. Ház! Nagy felelősség' van rajtunk, miikor ezt a törvényjavaslatot megszavazzuk. Meg kell vizsgálnunk lelkiismeretünket, mert talán az ország egész jövője függ ettől a törvényjavas­lattól. Ez a törvényjavaslat a magyart szol­gálja, a kereszténységet szolgálja és a magyar életet szolgálja. En megvizsgáltam lelkiismere­temet és nyugodt lélekkel, bizalommal az igaz­ságügyiminiszter úr iránt, a törvényjavaslatot örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelől és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.)

Next

/
Thumbnails
Contents