Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

Az országgyűlés képviselőházának 378. marad! Németül úgy mondják, hogy immergrün bleibt immergrün!) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Gr. Festetics Domonkos: Lehet, hogy az örökzöld örökzöld marad. Hiszem, hogy Fábián Béla képviselőtársamnak ez a zsidó törvényjavaslat nem tetszik, értem is, mert hiszen ez az ő bőrére megy. (Derültség. Rátz Kálmán: Az övére nem!) Ertem, hogy tiltakozik ellene, ezt nem is kifogásolom. Ertem azt is, hogy Bródy képviselőtársam is azt mondja, hogy kérem én sújttatni fogok a törvény által, nagyon sajnálom tehát, de ezt nem tudom elfogadni. Ugyanakkor azonban azon csodálkozom, hogy a bizottságban és a plénumban is sokszor hallottunk olyan beszédeket, amelyek nem is a zsidó javaslatra vonatkoztak, hanem csak a zsidók mellett, mint védelmi beszédek hangzottak el, védték a zsidókat. Tessék csak elolvasni például .gróf Bethlen István vagy pedig ; Rassay képviselőtársunk beszédét, (Fábián Béla: Pedig azoknak még zsidó őseik sincsenek!) pedig- azok keresztény politikusoknak vallják magukat. (Bródy Ernő: Jó társaságban vannak Deákkal, Kossuthtal, Eötvössel együtt!) Elnök: Bródy Ernő képviselő urat kérem, tartózkodjék a közbeszólásoktól, (vitéz Hertelcndy Miklós: Jó, hogy maguk nem vesznek fel zöld inget! — Haám Artúr: Ne sértegessen!) Gr. Festetics Domonkos: Tisztelt Ház! De lehet, azt is megengedem, (hiszen éhben az országban is vannak bizonyos gondolkozni valók, mert ha az elmúlt tíz esztendőt nézzük, látjuk, (hogy odakerültünk, hogy ana könnyű például a Rákócziak, Telekiek és Széchenyiek mellett üldögélni. Emlékezzünk vissza az elmúlt tíz esztendőre, hány Teitelbaumból lett Teleki és hány Schlesingerből lett Rákóczi. Minden Galiciából beszivárgott egyén átváltoztatta a nevét gyönyörű régi magyar nevekre. Itt nagyon kérném az igazságügyminiszter urat, hogy ebben a tekintetben, a névváltoztatás tekintetében lépjen közbe és revíziót csinálnunk azokkal a beszivárgottakkal szemben, akik 1914 óta jöttek be és a legkényesebb magyar nevekkel rendelkezve, folytatják a Magyarországon éppen nem szükséges munkásságukat. De tovább megyek. Itt van egy biharvármegyei jelentés 1881-ből, amely a nagyváradi piac és a szegény dolgozó magyar földmíves viszonyáról számol be rendkívül érdekes módon. (Olvassa): »A vidéki szegény földmíves bemegy a nagyváradi piacra. Mielőtt a helyszínre érkeznék, kövezetvámot, hídvámot és piaci árulási belypénzt fizet, persze, mindenütt zsidóknak, nagy alázatosan. A piacon, vevők helyett a zsidó alkuszok veszekednek, pimasz szavakkal a paraszttal s végre létesíttetik az alku. A zsidó alkusz ád az eladónak 50—60 forint vagy még többet is érő terményre felpénzül 10 vagy 20 krajcárt. Hiába kér az eladó nagyobb felpénzt, mert az összebeszélt zsidók közül egyik sem ád többet. Felpénzelve lévén a gabona, a vevő az eladónak feléje se megyén délig, a vásár eloszlása idejéig. S ha Budapesten a gabona ára le találna szállni, amiről a zsidót óránkint táviratilag értesítik Budapestről, az esetben a zsidó a felpénzt az eladónál hagyja. A megcsalt eladó kimarad a vásárból. Ellenben, ha a gabona ára ezen idő alatt feljebb ülése 1939 március 8-án, szerdán. 195 rúgna, az eladó már nem másíthatja meg az egyezséget, a 10 vagy 20 krajcáros felpénz miatt. A vásár végén azután olcsón megvásárolják a gabonát a becsapott földmívestől. A panaszkodó, kiabáló, becsapott parasztot a zsidó alkuszok hada megveri a végén.« Tipikus eset ez. Aki ma is kijár a vásárokra, ilyen kis epizóddal nem egyszer, hanem igen sokszor találkozik. T. Ház! Örömmel láttuk, hogy ebben a.javaslatban a zsidók szűk térre szorítása meg fog történni, (Fábián Béla: Hányadiziglen?) hiányzik azonban belőle egy szakasz, amely a (bevándorlást korlátozná, már pedig egészen bizonyos, hogy ha talán nem is rögtön, de pár esztendő múlva a 'beszivárgás újra meg fog indulni. Ide fognak jönni, azok, akik más országokból talán kénytelenek lesznek kivándorolni. Legyünk tisztában azzal hogy a mostani antiszemita hullám nem Németország találmánya, nem is a imi taláknányumk, hanem ez a világhullám, amellyel az egész világon mindenhol találkozunk. Ha Amerikára nézünk, látjuk, hogy ott is óriási antiszemita-hullám kezd terjedni. El kell készülnünk rá, hogy itt beszivárgások lesznek, tehát szankciókat kellene hozni, amelyek 'betiltanák a beszivárgást, a bevándorlást s amelyek azokat is büntetéssel sújtanák, akik azt elősegítik. (Fábián Béla: Hetediziglen!) T. Ház! De én azt hiszem — és ezt szégyennel vallom be, — hogy talán 50 vagy 60 esztendő múlva éppen rólunk fognak a zsidó unokák, mint nagy férfiakról beszélni. Hiszen mit akarunk mi? Egy zsidó nemzeti állam elősegítését akarjuk és mindent el akarunk követni, hogy a zsidóság is megtalálja azt az óriási szép jövőt, amelyet minden állam, minden nemzet kíván magának : a nemzeti egyesülést, a nemzeti együttélést. (Fábián Béla: Csodaszarvas!) Mi mindent el akarunk követni és mindent megteszünk azért, hogy segítsünk nekik, hogy megtalálják egymást éiS egy önálló államhan ugyanazokat a jogokat élvezzék, amelyeket mi is élvezni akarunk a magyar hazában. Nem akarok sokáig foglalkozni ezzel a kérdéssel. Nagyjában elmpndtam már, amit akartam és engedtessék meg nekem, hogy azzal fejezzem be felszólalásomat, amivel a bizottságiban is befejeztem: En ebben a törvényjavaslatban a reformtörekvések egyik fontos stádiumát látom. Ennek a törvényjavaslatnak törvénnyé kell válnia, miután az ország tiz millió lakosa közül kilenc és fél millió ezt kívánja és akarja. Törvénnyé kell válnia, mert ha törvénnyé válik és bevonul a magyar Corpus Jurisba, akkor ebben az országban lehetséges lesz még az evolúciós kibontakozás egy szebb jövő felé. Ha azonban ebből a törvényjavaslatból nem lesz törvény, ha ez a törvényjavaslat nem kerül be a magyar Corpus Jurisba, akkor ebben az országban az evolúciós kibontakozás már lehetetlen és csak egy revolúciós kibontakozás jöhet. T. Ház! Nagy felelősség' van rajtunk, miikor ezt a törvényjavaslatot megszavazzuk. Meg kell vizsgálnunk lelkiismeretünket, mert talán az ország egész jövője függ ettől a törvényjavaslattól. Ez a törvényjavaslat a magyart szolgálja, a kereszténységet szolgálja és a magyar életet szolgálja. En megvizsgáltam lelkiismeretemet és nyugodt lélekkel, bizalommal az igazságügyiminiszter úr iránt, a törvényjavaslatot örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelől és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.)