Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-372

Az országgyűlés képviselőházának 372. tudok magyarázatot találni, az nem komoly, az ott csak valami indulat munkája és remélem, hogy nagyon is átmeneti lesz és ott megint visszatérnek a vizek a maguk medrébe. (Fábián Béla: Az ő intézkedéseik csak a külföldi zsidókra vonatkoznak!) Különben is az ottani rendszabályok nem az olasz zsidókra vonatkoznak, amint ezt helyesen jegyezte meg Fábián Béla t. képviselőtársam. Emellett még annyi enyhités van az ott hozott rendszabályokban, hogy azok gyakorlati hatását meglehetősen szűk térre szorítják. (Fábián Béla: Csak a bevándorlottakra!) A lengyel törvényhozás egy hasonló törvényt leszavazott. ' Lengyelország nemzetközi helyzete nem is olyan, hogy neki üdvös, tanácsos és hasznos volna hasonló törvényhozási munkára vállalkoznia és a lengyel katonai erőt éppen a mostani időkben ilyen úton-módon legyengítenie. Romániában eddig az a legkegyetlenebb intézkedés, amelyről tudunk, hogy számonkérik az ott élő zsidóságtól, hogy 1918 előtt vagy az

: után költözött-e be. Nem akarnak visszamenni 1867-ig, hanem az 1918 előtt beköltözött zsidónak már nem bántják az állampolgárságát. Jugoszláviáról ne beszéljünk, mert ott teljes polgár- és közjogot élveznek a zsidók. Nem tudom tehát, honnan veszik a példát. Ezek a példák nem igazak, ennélfogva nem tudom, milyen lelkiismerettel lehet az ilyen példákra hivatkozni. (Farkas István: Lesüllyedünk balkáni nívóra! — Zaj. — Elnök csenget.) Pláne akkor, amikor látjuk, hogy ahol ilyen példák vannak is, azok nem váltak annak az országnak üdvösségére, mert ha a gazdasági szakirodalom vagy a statisztika tükrében objektíve nézzük meg azokat a következményeket, amelyeket a zsidóság ellen hozott rendszabályok idéztek elő, akkor megállapíthatjuk, hogy üzletnek is igen rossz üzlet volt mind az a zsidótörvény, illetve dekrétum, amelyet ott hoztak, (Propper Sándor: Egyeseknek jó üzlet, az biztos!) nem is említve azt, hogy erkölcsileg milyen súlyos visszahatás jelentkezik az egész művelt világon, amelynek nem lehet fittyet hányni. Most könnyű természetesen szavalni, gyűlöletet hirdetni, az égnek fittyet hányni, de erre csak azt mondhatjuk, amit Madách, hogy majd meglátjuk, mit tesznek azok, akik most fittyet hánynak, ha villámok égnek. (Úgy van! Ügy van! a bal-és a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Mar látjuk! — Reisinger Ferenc: Majd százezer munkanélküli fog itt a Ház előtt állni és fogja az öklét rázni! — Farkas István: Törődnek is ők azzal! — Propper Sándor: Megvan a megoldás, nem engedik ide őket! — Farkas István: Becsukják, internálják a magyarokat! —Elnök csenget.) Nemcsak, hogy tárgyi ok nincsen a javaslat beterjesztésére és nemcsak, hogy minden példa, amelyet felhoznak, visszariaszt bennünket a hasonló út követésétől, hanem a javaslat az Isten parancsa ellen és a haza valódi érdeke ellen is van és semmi más, mint idegen diktatúrák győzelmének haszonbérlése, nem a magyar nép lelkéből fakad, hanem idegen diktatúrák győzelmének kisajátítói és mellveregetői gondolták ki, akik ittjárnak közöttün-k, (Fábián Béla: Renegátok!) akik diktálhatnak, rágalmazhatnak és bujtogathatnak — úgy látszik — a kormány gyengeségéből, hiszen sok mindenben még a kormánysajtó is egy kórusban szaval velük. (Fábián Béla: Sok mindenben? Az csinálta, az kezdte, az reklaanírozta ülése 1939 február 2U-én, pénteken. 11 az egészet! — Farkas István: Milotay úr ebből él! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Rupert Rezső (olvassa): »Az embereket pedig« — mondja Macaulay — »a sok alakoskodás, rágalom, szónoki fogás és a nemzeti büszkeségre, e mellett különösen az anyagi nyereségre hivatkozó bujtogatás könnyen megőrjíti«. Igaz, hogy — ezt is mondja Macaulay — »az őrült izgatásra később mindig tompa egykedvűség következik, a hazafias szólamok többé nemcsak, hogy nem csiklandozzák a közönség fülét, hanem éppen kelletlenekké válnak, s a heves lázrohamra hideglelés és kóros leíhainigoltsáig követlkezik.« »Elmúlik a várakozás ideje — imomdja 'Latmairtine — és ez mindig a legkérlelhetetlenebb megbosszulója a megsértett igazságnak.« Azt, hogy ez a bosszúállás, az idő bosszúállása el fog jönni, érzi már a jelenlegi miniszterelnök úr is, hiszen bemutatkozó beszédében a foörvetikezőket (mondotta: »Ne gondolja senki, hogy az ilyen törvény keresztülvitele, mint a zsidótörvényé, nem fájdalmas. Tudnia kell azonban a nemzetnek, hogy súlyos lépésről van szó s a nemzeti közvéleménynek, valamint a nemzet egyes tagjainak a várható következményeiket — tehát szerinte is várhatók következmények — viselnie kell; utólag azután ne jajgasson nekefmi senki.« Tehát maga a miniszterelnök úr is érzi, hogy jajgatás lehet a dolog vége. (Malasits Géza: Lesz is!) Csak azon csodálkozom, hogy a miniszterelnök úr, ezt tudva, mégis átvette elődjétől ezt a terhes és átkos örökséget és nem lépett rá annak a bölcs történelmi gondolatnak útjára, hogy a hazáért mindent szabad, a hazát azonban semmiért sem szabad kockáztatni. (Farkas István: Az állaimférfiak látják, hogy baj lesz belőle, mégis megcsinálják! Nincs elég bajunk, legyen még egy!) Csodálkozom azon, hogy a miniszterelnök úr beterjesztette a javaslatot, amikor azt kell várnunk, hogy a nemzeti közvélemény utólag fel fog jajdulni. (Fábián Béla: Csak arra vagyok kíváncsi, hogyan néz ki az ilyen spriccelt vér!) Elnök: Csendet kérek, Fábián képviselő úr. A képviselő úr ne legyen kíváncsi és ne szóljon közbe.. Rupert Rezső: A miniszterelnök úr sokszor nyilatkozott a demagógia ellen, egyelőre azonban még mindig itt van a sok álokoskodás, a sok szónoki fogás, itt vannak a jelszavak, amelyek hatnak,

f s amelyekkel — úgylátszik — a mostani miniszterelnök úr is kénytelen versenyt futni. Nem akarják jóelőre megszívlelni a Gironde példáját. Az is hiába futott versenyt a jakobinizmussal. (Farkas István: Bizony! Bizony! Nagyon jó a hasonlat!) A jakobinus tömegeket nem tudta magának megnyerni, a józan középnek támogatását pedig elvesztette és most már az út természetesen egyenesen, logikusan vezetett a vérpadhoz. (Farkas István: Jó hasonlat! Hasonló korszak! — Zaj.) Ez természetes, mert hiszen, mint Danton mondta, nemcsak a csodás, hanem sokszor még a legszentebb forradalmakban is végül mindig a gonoszok kerülnek uralomra. (Farkas István: Ügy van! Most is azok lesznek uralmon! — Fábián Béla: 1918ban is, most is!) Megszívlelhetjük ezt, mert hiszen Danton szakértője volt a forradalomnak. é