Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-377
Az országgyűlés képviselőházának 377. metek vérében a kelták, germánok, szlávok, I druzok, hunok, avarok, litvánok, vendek, ma- I gyarok és zsidók vére keveredik. Hol van tehát tiszta faj? Hogyan lehet ma megállapítani azt, hogy van zsidó faj, vagy van német faj, vagy van magyar faj? Mindez a faji kérdés csak bizonyos őszintén be nem vallott célok elérését szolgálja. Végül ne méltóztassanak elfeledkezni arról, hogy a népvándorlás idején három kazár törzs tért át a zsidó vallásra és ennek a három zisidó vallásra áttért kazár törzsnek az utódai a ma legjobban gyűlölt galíciai zsidók. Legyen szabad tehát mélységes tisztelettel kérdeznem az igazságügyminiszter urat és mindazokat az urakat, akik itt a faji kérdésen lovagolnak, hogy mindazt, amit ez a törvényjavaslat indokolásában felsorakoztat a zsidó faj ellen, melyik fajra értik a három közül? Mert ha igaz lenne az, hogy faji tulajdonságok vannak, akkor teljesen lehetetlen, teljesen kizárt, hogy a világ különböző irányából idekerült, ideszármazott zsidóságnak egy és ugyanazok a sajátságai és bűnös hajlamai legyenek, mint ahogyan a törvényjavaslat indokolása mondja. Ezt nemcsak mi mondjuk, akik tagadjuk a fajiságot, hanem ebben nagyon jó és nagyon előkelő társaságban vagyunk. Meizler igen t. képviselő úr is meg fogja nekem engedni, hogy ugyanezen az állásponton volt XI. Pius, ugyanezen az állásponton van XII. Pius, Serédi Jusztinián hercegprímás, (Meizler Károly: Nana!) Glattfelder Gyula csanádi püspök, Ravasz iLászló református püspök, Révész Imre debreceni református püspök, Farkas István, a tiszánimi eni református egyházkerület püspöke, Raífay Sándor evangélikus püspök. (Meizler Károly: Olvassa fel ia telefonkönyvet!) Mély en t. uraim, mélyen t. Képviselőház! Még Meizler képviselő úr sem állíthatja azt, hogy ezek az előkelő urak zsidóbérencek. Hiszen a képviselő úr és mindazok, akik a képviselő úrral egy irányban haladnak, mindenkit kivétel nélkül, akár zsidó, akár keresztény, nagy hajlamossággal neveznek zsidóbérenceknek. Azt hiszem, hogy ez a vád... (Meizler Károly: Prohászkát idézze!) Készséggel idézem. (Rupert Rezső: Majd idézzük, de akkor nem lesz benne köszönet! — Peyer Károly: Vagy Rosenberget Keszthelyről!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Esztergályos János: T-. Képviselőház! A mai nap folyamán ez előttem szólott igen t. képviselő úr ugyancsak megkockáztatta azt a merész állítást, ami ennek a törvényjavaslatnak az indokolásában van,, monidiván, hogy a körülöttünk lévő; államok mind felismerték a zsidóságban rejlő 1 veszélyt a nemzetükre nézve és ezért mindenütt szigorú törvényeket hoztak a zsidók ellen. (Meizler Károly: Én nem mondtam, de ez, nem baj!) Mélyen t. Képviselőház! Ezt az állítást különösen hangsúlyozva és kiemelve a törvényjavaslat beterjesztése előtt a kormánypárti lapok is hozták. Mi ebből az igaz? Az, hogy Romániában a zsidóság ellen Goga miniszterelnök úr idejében hoztak ilyen törvényt, de azután vissza is vonták és most a nemzeti egységet iparkodnak Romániában megteremteni. Jugoszláviában, amely ugyancsak körülöttünk lévő állam, semmi néven nevezendő intézkedést nem tettek a zsidók ellen. (Gürtler Dénes: Majd tesznek!) Gseh-Szlovákia annyit tett, hogy közölték a lapokkal, hogy amelyik lap antiszemita cikkeket ír, azt betiltják. (Gürtler Dénes: Es Mégis átjöttek ide Magyarországra! — Füssy ülése 1939 március 7-én, kedden. 171 Kálmán: Importáltak egész csomót! — Rupert Rezső: Igen sok keresztény magyart is importáltak!) Majd beszélünk erről az importálásról is. Végül, t. Képviselőház, hogy az igen t. képviselő úr és mások ne vádoljanak engem elfogultsággal, legyen szabad közölnöm, hogy Olaszországban tényleg hoztak, de távolról sem olyan szigorú mértékű törvényt, mint amilyenről Meizler igen t. képviselő! úr beszélt. (Gürtler Dénes: A legszigorúbbat!) Hoztak az olaszok törvényt, de az Olaszországban élő zsidóság egy részét nem érinti ez a törvény. Ez a valóság! Már most van egy súlyos vádja, illetve egy vesszőparipája a javaslat védőinek és ebben Meizler igen t. képviselő úr és Festetics Dózsi képviselő úr teljesen egyek. (Derültség.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék képviselőtársait becéző néven említeni. (Élénk derültség. — Peyer Károly: Kedves fiú!) Esztergályos János: Ez a vesszőparipa az, hogy mások is, de dtt bent a Házban a túlsó oldalról felszólaló képviselő urak is állandóan a zsidók beszivárgásáról beszélnek (Usetty Béla: Nekik szabad!) és úgy állítják be a dolgot, mintha ez az ezeréves magyar föld a zsidóságtól szűzi 'terület lett volna, ahová a zsidók csak suttyomban szivárogtak be, valahol a hegyi utakon, hegyi csapásokon. En azt mondom, hogy azok ellen, akik beszivárogtak, méltóztassék eljárni •de azokat a zsidókat, akiknek családja ezer esztendő óta vagy évszázadokon keresztül itt élt, akiknek ősei itt vannak eltemetve, akik a magyarság kulturális felemelkedéséhez tudással, munkával, áldozatkészséggel hozzájárultak, ne bántsák az urak. Hogy állunk a beszivárgás kérdésével? (Buchinger Manó: Halljuk! Halljuk!) Nem kell messzire menni mélyen t. képviselő uraim. Méltóztassanak lemenni a képviselőház múzeumába, nem kerül nagy fáradságba. Méltóztassanak Deák Ferenc iratait ott végigtekinteni. Meg méltóztatnak látni, hogy ezekben az iratokban Deák Ferenc megállapítja, hogy az első privilégiumot IV. Bélától nyerték a zsidók és IV. Béla büntetéssel sújtotta azokat, akik a zsidókat vagyonúkban vagy személyükben bántani merték. Szent László, Könyves Kálmán is kiterjesztették a zsidók jogait. Zsigmond, Albert, V. László, Mátyás király is megerősítették ezeket a privilégiumokat. III. Endre a Pozsony város részére kiadott privilégiumban külön kikötötte, hogy a városban élő zsidók a többi polgárok összes szabadságát élvezzék. De el kell most itt mondanom egy nagyon kellemetlen dolgot (Halljuk! Halljuk! a ssélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Csak kifelé!) és ez az, hogy felvetődik a kérdés, vájjon a trianoni béketárgyalások alkalmával nem mondottak-e igazat a magyar békeküldöttek, vagy az urak most nem mondanak igazat? »A magyar béketárgyalások« című jelentés 359. oldalán olvasható a következő dolog. A magyar békeküldöttek a román jegyzékkel, a román küldöttekkel vitatkoztak. A románok azt állították, hogy a zsidók nem magyarok, a Magyarországon t élő zsidóság nem magyar, idegen, tehát a béketárgyalások szempontjából nem számít magyarnak. Ezzel szemben, mélyen tisztelt uraim, a magyar békedelegáció a következőket mondotta (olvassa):
