Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-377

170 Az országgyűlés képviselőházának 37 és magyar tömegeken, ártunk vele, mert mindig csak félrendszabályokat hozunk. Mi a helyes megoldás? Az, amelyet bátor voltam felolvasni. Abból indulok ki, hogy ha a zsidók egy iij országot alapítanának, — Zsidóországot, — ebben az országban is kellene elhelyezkedniök minden társadalmi osztályban egyformán. Kellene lenni kisiparosnak, földművesnek, földmunkásnak, napszámosnak, bányásznak is közülük, és éppen ez volna a törvényjavaslatnak a célja, hogy legalább azt a többlethatalmat, a többletjogot, amelyet a zsidóság most élvez, annyira redukáljuk, amennyire az elvárható és bekövetkezhetik, ha Zsidóország kebelében lesz a zsidóság. Milyen jogon követel a zsidóság Magyarországon több jogot, mint amilyen volna neki, ha önálló államot létesítene? (Ügy van! belfelől.) Nem volt elég nekünk az, hogy az ellenforradalmat a zsidóság elsikkasztotta, hogy évtizedes magyar problémánkat a zsidóság miatt nem tudtuk megoldani? Vájjon ma nem látjuk-e ugyanezt a törekvést megnyilatkozni? Most ugyancsak a liberális erők igyekeznek azon, hogy ismét kormányra és hatalomra kerüljenek s ezzel a nagy magyar problémák, elsősorban a zsidókérdés és a földkérdés megoldását megakadályozzák. Mi már láttuk, hogy a zsidóság fékevesztett és saját egyéni érdekeit néző romboló kultúrája miképpen jelentkezett a forradalomban. Figyelmeztetjük a kormányt arra a veszélyre, amely a zsidókérdés megoldatlanságából és a mi nagy magyar problémáink megoldatlanságából származik. Mi látjuk azt, hogy a feudális nagybirtok által támogatott zsidóság mindenre hajlandó, még arra is, hogy vak Sámsonként a nemzetnek és államnak tartóoszlopait megrázza és összedöntse és nem törődik azzal, hogy a lehulló romok a magyarság millióit miképpen pusztítják el. T. Ház! Ezt a javaslatot csupán csak részlettörlesztéseként ennek a problémának és abban a reményben fogadom el, hogy úgy sem lesz sokáig törvény, mert utána következik a harmadik zsidótörvény. Elnök: Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Esztergályos János! Elnök: Esztergályos képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János: T. Képviselőházi (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy az előttem szólott igen t. Meizler képviselő úr felszólalásával ne foglalkozzam.... (Füssy Kálmán: Nagyon sok igazat mondott!) Elnök: Csendet kérek! Esztergályos János: ...ellenben elismeré

: semet fejezzem ki a képviselő úrnak azért, (Az ülésterem lámpái kigyulladnak. — Vázsonyi János: Szimbolikus, hogy egyszerre világos lett. — Derültség.) hogy a jesiva-átképző tanfolyamot a képviselő úr nagyon szorgalmasan látogatta, mert a talmudból olyan jól citálni, mint ahogyan a képviselő úr citál, csak a jesiva-átképzőtanfolyam hű és igen szorgalmas látogatója képes. (Derültség. — Meizler Károly: Istóczyból olvastam. Egyébként jó ezzel is foglalkozni!) Mélyen t. Képviselőház! Mielőtt felszólalásra jelentkeztem, őszintén szólva, sokat foglalkoztam azzal a kérdéssel, vájjon felszólaljak-e, vájjon érdemes-e itt ebben a Házban emberszeretettől vezéreltetve, a nemzeti jövő '. ülése 1939 március 7-én, kedden. sorsa iránti aggodalomtól vezéreltetve felszólalni és iparkodni meggyőzni az itt ülő képviselő urakat ennek a törvényjavaslatnak Magyarország, a magyarság, a keresztény magyarság jövője szempontjából rossz és ártalmas kihatására. Mert őszintén szólva, én azt látom, hogy itt az országban megszűnt a józan észszerűség uralma, átvette azt egy fékétvesztett demagógia, amely magát a kereszténység köpönyegébe burkolja és féktelen demagógiával iparkodik a legembertelenebb gyűlöletnek szabad teret engedni. Én mint keresztény ember, mint ember, mint magyar és mint szocialista, lelkem Őszinte tüzével tiltakozom ez ellen a demagógia ellen, amely az ország lakosságát ezekben a magyarságra nézve súlyos ás veszélyes napokban darabokra akarja szaggatni. Tiltakozom ellene, mert úgy érzem, hpgy pont az ellenkezőié az érdeke a magyarságnak és a jövő ezredévet élni akaró országnak, az az érdeke, hogy itt az országban az emberszeretet kerüljön uralomra, amely a lelkeket egybeforrasztja, nem pedig a gyűlölet, amely széttagolja és szétszaggatja. Ezt nemcsak én érzem, de érzi a mélyen t. miniszterelnök úr is. Emlékezetes ugyanis, hogy a mélyen t. miniszterelnök úr felszólalásában többek között azt mondotta: megcsinálom, vállalom ennek a törvényjavaslatnak torvényerőre emelkedését, de azután nem jöjjenek hozzám jajgatni. Hát, mélyen t. Képviselőház, ha tudja az igen t. miniszterelnök úr, hogy ez után a törvényjavaslat után jajgatni fognak emberek ebben az országban, kérdezem, miért engedi és miért tudja saját lelkiismeretét a hazugság és a gonoszság demagógiájának vasketrecébe záratni? Mert egészen igaza van a miniszterelnök úrnak: egy jajgató kórussá fog ez az ország átváltozni. (Haám Artúr: A keresztények jajgatni fognak azért, mert kevés!) Elnök: Csendet kérek, Haám képviselő úr! Esztergályos János: Keresztények tízezrei és százezrei fognak jajgatni. Kérdezem, miért kell ezt megtenni, miért kell ezt a törvényjavaslatot letárgyalni és miért nem arra törekedik a miniszterelnök úr, hogy saját lelkiismeretét követve, mentse ezt az országot attól, hogy itt iajgató milliók legyenek. Az előttem szólott igen t. képviselő úr már megemlítette, de magában az indokolásban is a zsidóságról mint fajról van szó és a zsidóság mint fajt iparkodnak beállítani. Méltóztassanak megengedni, hogy az igen t. igazságügymi niszter urat is megkédezzem, vájjon melyik fajról, melyik zsidófajról méltóztatik mindazt a rosszat állítani, ami ennek a javaslatnak az indokolásában van? Renan, a francia tudós, aki maga is pap volt, megállapította azt, hogy zsidó fajról beszélni a legnagyobb abszurdum és tudománytalan dolog, mert hiszen a zsidó állam felbomlásának idején óriási keveredés történt az emberek között, keveredés történt a zsidók és görögök között, a zsidók és rómaiak között, de ugyanilyen keveredési folyamat történt — bár kisebb mértékben — a reformáció idején Franciaországban. A faji kérdésről a tudomány már régen megállapította, hogy különösen a fehér embernél nem lehet ilyenről be; szelni, mert nincsenek tiszta fajok. A ma faji kérdését a politikai élet vetette fel, amelynek. erre a jelszóra zavaros politikai céljai megvalósításában van szüksége. Maga a faii alapon álló közgazdász, Werner Sombart »Deutscher Sozialismus« című művében megállapítja, hogy maga a német nép is keverék-nép. Werner Sombart állapítja meg könyvében, hogy a né-