Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-377

Az országgyűlés képviselőházának 377. ülé niszterelnök, időnkint, mondhatnám, hetenkint bejelentette, hogy leplombált vagonokban mennyi zsidót szállítottak vissza Galiciába, ezeknek a leplombált vagonoknak a tartalmát azonban sohasem látta senki. Azt hiszem, ez a zsidótörvény is pontosan annyi zsidót fog* majd exportálni az országból, amennyit a Friedrich-féle leplombált vagonok szállítottak ki annakidején. Az 1910-ben az egész ország területén itt talált 900.000 főnyi zsidóból legfeljebb, 100.000 volt olyan, akinek a felmenői kétszáz év előtt vándoroltak be az országba, tehát 800.000 zsidó felmenői kétszáz éven belül vándoroltak be; ugyanakkor 1869 óta statisztikáink nem mu­tatnak ki bevándorlást azért, mert a zsidó ki­vándorlás még nagyobb volt, mint a beván­dorlás. Mit jelentett ez? Azt, hogy itt »kultúr­zsidó«-vá vált a zsidó, azután kiment Német­országba, esetleg tovább vándorolt. Ez azon­ban csak azt jelenti, hogy a zsidóság fluktuált nálunk. A zsidóságot igenis rá lehet szorítani ko­moly intézkedésekkel arra, hogy tovább ván­doroljon. Ennek a törvényjavaslatnak azon­ban éppen a kivándorlással kapcsolatos sza­kasza, a, második szégyenszakasza. Én már több ízben kritika tárgyává tettem azt, hogy a zsidó kivándorlással kapcsolatban a javaslat eredeti szövege lehetővé tette a zsidó vagyo­nuknak az országból való kivitelét. E tekin­tetben semmi néven nevezendő korlátot nem tartalmaz a javaslat, sőt az indokolás meg­nyitja a lehetőségét annak, hogy zsidó kéz­ben lévő vagyon kivitessék az országból. (Raj­niss Ferenc: Nincs zsidó vagyon, csak magyar vagyon van!) Én is zsidó kézben lévő magyar vagyonról beszélek. , A magyar nemzeti vagyon 26 , milliárd pengőt tesz ki. Ebből a zsidóság kezén van — ami szerintem természetesen nemzeti vagyon — 6 milliárd. Kérdem a kormányzattól, hogy vájjon lehetséges-e az, hogy mi a javaslat­iban rendeleti felhatalmazást adjunk ilyen fon­tos kérdésben a kormánynak 1 ? Ha mi Kurd­Csibrák hovatartozásának kérdését a törvény­hozás elé visszük, ha mi az ópiumegyezmé­nyek becikkelyezését a törvényhozásra, hízzuk, akkor a hatmilliárdnyi zsidó kézben lévő va­gyon feletti döntést bízhatjuk-e labilis minisz­teri rendeletre? Vájjon nem kell-e attól tar­tanunk, hogy jön egy liberálisabb kormány­zat, amely fütyül a törvény szellemére, irá­nyára és szándékára és miajd igenis, megadja a módot rendeletekkel arra, hogy a zsidó va­gyon innen, ebből az országból kisíboltassék? Már meg is 'kezdődött a zsidó vagyon kisíbo­lása és én mér interpelláció formájában ide­hoztam a Ház elé ezt a kérdést s figyelmeztet­tem rá a kormányt, hogy kellő időben tegye meg intézkedéseit. Mit tett a kormány?, Sem­mit nem tett és ezzel hallgatólag hozzájárult ahhoz, hogy igenis,, a zsidó kéziben lévő nem­zeti vagyon egy része elherdáltassék és kül­földre szállíttassék. Mózes III. könyvének 25. fejezetében _ a 8—17-iik sorban Jobel-évről beszél. Azt mondja, hogy hétszer hét szombat év után következik el az ötvenedik, a Jobel-év. A »jobel«, kürtöt jelent zsidó nyelven és kürttel hirdették meg ennek az évnek a következését. Ez alatt azt kell érteni, hogy ebben az esztendőben minden család, eladott birtokát vagy aikit kiforgattak a saját vagyona birtokából, annak családja minden ötvenedik esztendőben visszakapja ezt a birtokát. Miért volt erre szükség? Azért, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. se 1939 március 7-én, kedden. 169 mert Zsidóországban ők maguk között is ki­szipolyozzák egymást. (Mózes Sándor: Kifor­gatták, egymást a vagyonból!) Volt dúsgazdag zsidó és volt egészen elszegényedett zsidó. Hogy a családot megmentsék, ezért minden ötvenedik esztendőiben nagy igazságtevést rendeztek és visszaadták az elvett zsidó­vagy ónokat. Mi semani mást nem kérünk, csak egy ilyen Jobel-esztendőt. Azt kérjük, hogy a hétszer hét szombatév után adjanak nekünk egy Jobel-esztendőt és tegyék jóvá, amit tettek, szolgáltassanak igazságot és ad­ják vissza azt, ami a magyar nemzeté, a ma­gyar, családoké volt. (Rajniss Ferenc: Mózes törvénye alapján!) Mi igenis, azt szeretnénk, ha a zsidóság nem volna türelmetlen ezzel a a, törvénnyel szemben, amely mindezt csak félig, vagy nagyedrészben valósítja meg és ami az ő Mózes-törvényeikben is szerepel. Azt látjuk, hogy, sajnos, ezzel a törvény­javaslattal nem lehet megoldani a kérdést, ezért bátor vagyok pártomnak, a Keresztény Nemzeti Szocialista Frontnak a zsidókérdés­ben elfoglalt álláspontját röviden ismertetni. E ,szerint (olvassa): »1. Zsidónak sem önkor­mányzati, sem országgyűlési képviselőválasztó joga nem lehet és nem is választható. 2. Zsidó a magyar hadsereg tagja nem lehet. 3. Zsidó kivándorlók 2000 pengőnél nagyobb vagyont nem vihetnek ki magukkal. Az 1867 óta be­vándorolt zsidó családok tagjai és leszárma­zottai állampolgárságukat veszítik és legelő­ször vándoroltatandók ki. 4. Zsidónak (minő­sítendő az a vállalat, amelynek tulajdonosai, vezetői, vagy alkalmazottai között 6%-nál több a zsidófajúaknak az aránya. 5. Zsidónak már kiadott trafik, italmérés! és egyéb egyed­árusági engedélyek elvondandók, iparigazol­ványok és iparengedélyek 6%-ra csökkenten­dők. 6. A szabadfoglalkozású értelmiségi pá­lyákon a zsidóság számaránya azonnal 6%-ra csökkentendő. Hírlapíró, lapkiadó, színész, filmiszínésíz, rendező, színház- és filmigazgató nem lehet. 7, Zsidók névmagyarosításai hatá­lyukat veszítik.« (Gr. Festetics Domonkos: Ez jó lenne! — Buchinger Manó közbeszól.) Elnök: Csendet kérek Buchinger képviselő úr! Meizler Károly (tovább olvassa): »8. zsidó nem zsidóval (házasságot nem köthet, az ilyen házasság érvénytelen; 9. a még szolgálatot tel­jesítő zsidó köztisztviselők azonnal nyugdíjba helyezendők, vagy végelbánás alá vonandók. (Gr. Festetics Domonkos (Buchinger Manó felé): Menjen a Törekvésbe! — Buchinger Manó: Magát hogy hívták azelőtt? — Zaj.) 10. Zsidó fajúak nem tarthatnak háztartási alkal­mazotti minőségben nem zsidó magyar állam­polgárokat.« Elnök: Buchinger képviselő urat folytonos közbeszólása miatt, most már másodízben rendreutasítom a mai ülésnapon. Meizler Károly: T. Ház! Itt egyetlenegy segít: a gyökeres operáció, mert a hosszú ke­zelés alatt a beteg nemzet meghal. Nagy ne­hézségek lesznek, ezt mi tudjuk, ennél a ja­vaslatnál, de ugyanezek a nehézségek jelent­keznének a radikális, a végleges megoldásnál is. A keresztény tömegek ennek a javaslatnak előnyét nem érzik, ellenben fogják majd érezni a zsidó szabotázs eredményeit. Én már most rámutatok arra, hogy a numerus clausus után is liberális ellenhatás következett be, ez után is be főig következni. Tehát a helyett, hogy segítenének e javaslattal a keresztény 26

Next

/
Thumbnails
Contents