Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-377

168 Az országgyűlés képviselőházának 377. el tudok képzelni olyan kormányt, amely ezzel a törvény adta lehetőséggel nem fog majd élni. Tovább megyek. Nemcsak hogy ilyen lagymatag intézkedések vannak a már meglévő zsidó birtok óikra vonatkozólag, de a javaslat szerint új birtokot is szerezhet a zsidó árverésen, vagy pedig árverés hatályával magánkézből kormányengedéllyel. Nem látom be, hogy ezt a kormányengedélyt egy liberális kormány nem osztogathatná-e túlságosan bőkezűen a zsidóság számára. _ Kérdezem az igen L miniszterelnök úrtól, vájjon mi lesz a zsidó bérletekkel? Rengeteg magyar ember birtokát bérli ma zsidó bérlő. (Füssy Kálmán: Még egyházi vagyont is.) Ugy van, még egyházi vagyont is bérelnek. Hát hozzányúl ez a javaslat a zsidó bérletekhez? Nem! Pedig jelenleg az ezer holdon aluli bérlőik közt 38°/o zsidó van, az ezer holdon feliili bérlők közt 42%. Nem lehet tehát sírni és panaszkodni, hogy itt minden zsidó exisztenciát tönkretesznek. Dehogy, hiszen még a földet is kezükben hagyjuk igen nagy arányszámban. Ezért mondjuk mi azt, hogy kezdetleges és primitív a ikormánynaJk ez a javaslata. T. Ház! Tovább megyek és azt kérdezem, vájjon a, budapesti bérházakat elveszi-e a kormány

1

? A budapesti bérházak jövedelméneik 45%>-a a zsidók pénztárcáiba ömlik bele. Méltóztassék megmondani, Esztergályos igen t. képviselőtársam, vájjon talál-e ebben a javaslatban olyan intézkedést, hogy a 45°/o bérjövedelem helyett ezentúl csak 43%-ot kaphat a zsidóság? Ugyebár nem? Hol van tehát annak a sok siránkozásnak az alapja, amelyet a törvényjavaslat miatt zsidóvédő képviselőtársainktól hallunk? (Esztergályos János: Megvehetik a keresztények is a házakat!) Ha volna pénzük hozzá, de nincs! (Esztergályos János: Adjon az állam!) Elnök: Kérem Esztergályos képviselő urat, szíveskedjék megjegyzéseit majd beszéde során elmondani, úgyis most fog sorrakerülni. (Esztergályos János: Köszönöm szépen!) Meizler Károly: A zsidóságnak 25%-a tartozik az értelmiséghez, a kereszténységnek csak 5%-a. A zsidók számaránya tehát ötször nagyobb a sokkal magasabb színvonalat jelentő középosztályban, mint a keresztényeké. Történik-e valami változtatás ezen? Kivesz-e valakit ez a javaslat a középosztályból és letaszítja-e proletárokká? Távolról sem, tehát ezen a téren sincs semmi változás. De azt kell kérdeznem, — és éppen itt lévő szociáldemokrata képviselőtársam, mondja meg talán, — hogy ez a törvényjavaslat megakadályozza-e a zsidóságot abban, hogy az ipari munka terén munkába állhasson? ÍJgy-e bár, nem akadályozza meg. Tehát itt is bőven van lehetősége a zsidóságnak az elhelyezkedésre. Vagy hozzányul-e ez a javaslat a tőkepénzesek pozíciójához? Korlátozza-e a magas kamatlábat? Hozzányul-e az életjáradékosok és a finanszírozók jövedelméhez? Távolról sem nyúl hozzá. Az egyéni cégek tulajdonosát a törvényjavaslat egyáltalán nem érinti. És itt eljutottam az általános vita során a törvényjavaslat egyik szégyenszakaszához. Melyik ez a szégyenszakasz? Erről nem beszélt egyetlen egy zsidó képviselőtársam sem, ezt j igyekeztek elbujtatni, erről nem beszélni, erre i a figyelmet fel nem hívni, mert ez a zsidóságot intézményesen továbbra is pozicióban hagyó szakasz a tulajdonosok, a vezérigazgatók között a zsidóság arányszámát nem redukálja ülése 1939 március 7-én, kedden. 15 vagy 18%-ra, hanem kimnodja, hogy az a nagyvállalat, melynek tulajdonosai, vezérigazgatói, vagy részvénytöbbségének tulajdonosai 50% -ban zsidók, az még keresztény vállalatnak minősül. Kérdezem: mit jelent akkor ez az egész törvényjavaslat? Hiszen az egész magyar nagyipart, az egész magyar gazdasági életet, az egész magyar kereskedelmet, a bankvilágot és a takarékokat mind meghagyjuk a zsidóság kezében. Hol korlátozza ez a javaslat a zsidóság érvényesülését? Hiszen minden vezérigazgató száz százalékban zsidó maradhat továbbra is és mi keresztények ezentúl is csak a strohman szerepét fogjuk játszani. Éppen ez volt az első zsidó javaslat hibája is, hogy csak a kis zsidóhoz akart hozzányúlni, bár ahhoz sem nyúlt hozzá. Az alkalmazott zsidóhoz hozzá akart nyúlni, de a nagy zsidót, a tulajdonost, dehogy is bántotta. Most is az olyan vállalatot, amelynél a tulajdonosok, vagy vezérigazgatók 50%-a zsidó, kereszténynek kell minősíteni. (Esztergályos János: Csak a kis zsidók szájából veszik ki a kenyeret! — Zaj. — Elnök csenget.) Szomorúnak tartom ezt a zsidó javaslatot,^ amely ilyen intézkedéseket tartalmaz. De tovább megyek és azt kérdezem, hol van ennek a törvényjavaslatnak a kihaxasa a jövedelem- és vagyoneloszlás terén? Sehol sincs. Magyarországon a lakosság 80%-a a nemzeti jövedelem 43%-a felett rendelkezik. Ebben a csoportban a fejenkin ti és évenkinti átlagos jövedelem 288 pengő. A lakosság 20%-ának jut viszont a nemzeti jövedelemből 56%, ami fejenkint és évenkint 1500 pengő jövedelmet jelent. Az első csoportban a zsidóságnak csak '23% -a részesedik, míg a második csoportban a zsidóság 77%-a van bent, a nemzsidó lakosságnak pedig csak 17%-a. Ez mutatja a zsidó és a nem zsidó lakosság életszínvonala közötti hallatlan különbséget. (Rajniss Ferenc: Ez az igazság!) Természetes dolog, hogy az évi 1500 pengős fejenkinti jövedelemben benne vannak a 100.000^ pengős jövedelmek is és ezek mind zsidó kézben vannak. A javaslat tehát ezeket sem érinti. Azt kell tehát mondanom, hogy mesterséges volt a jajveszékelés az egyes zsidó vagy zsidóbarát képviselőtársaim részéről. Bátran kimondom, hogy a fajvédő keresztény, nacionalista képviselők nem teljesítették fajtájuk iránt kötelességüket úgy, mint ahogy zsidó képviselőtársaim teljesítették a zsidóság védelmében. Igenis, meg kell mondanom, hogy mi, keresztény és magyar irányzatot képviselők nem álltunk oda keresztény tömegeink védelmében úgy, ahogy a zsidó képviselők odaálltak az ő tömegeik védelmében. (Gr. Festetics Domonkos: Hol vannak a zsidók?) Ilyenkor, az érvek elől természetesen elmenekülnek, csak akkor jönnek ide, amikor személyeskedni kell. (Mózes Sándor: Sokan nem mernek állast foglalni, az a baj!) , Azt kell tehát mondanunk, hogy a törvényjavaslat nem hoz jelentős változást. . ., , Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Meizler Károly: Kérek negyedóra meghosszabbítást. , ., , Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja, szíveskedjék beszédét folytatni. Meizler Károly: T. Ház! Ennek a javaslatnak tehát nincsen presszáns ereje a tekintetben, nogy a zsidóságot kivándorlásra kényszerítse, hiszen a zsidóságnak egyszerűen nincs oka arra, hogy kivándoroljon. 1920-ban Friedrich István igen t. képviselőtársunk, az akkori mi-