Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-377

166 Az országgyűlés képviselőházának 37\ hiba az első megoldásban, hogy az fajilagvagy elméletileg" lett volna helytelen, hanem a gyakorlati rész volt helytelen, az tudniillik, hogy a zsidóságnak túlságosan nagy képviseletet biztosított volna a képviselőházban. A bizottsági tárgyalások folyamán egykét hézagpótló indítványt is tettek és most már módosítva itt áll előttünk a javaslat, amelybe egy-két megfelelő tétel is felvétetett, de ugyanekkor egész sora van az olyan irányú (módosításoknak, amelyek a zsidóságnak kedveznek. Azt látjuk ugyanis, hogy ez & módosított javaslat sok tekintetben kiterjeszti, kitágítja a zsidóság fogalomkörét, egy csomó kivételt statuál, olyan kivételeket, amelyek nem mondom, hogy talán minden tekintetben kifogásolhatók, mert hiszen nagyon tiszteletreméltó kivételek is vannak a kormány módosításai között, de amely kivételek mind azzal a fikcióval dolgoznak, hogy a zsidóság legalább is formailag, külsőleg asszimilációt mutat azokban a kategóriákban, amelyeket a kormány mint kivételeket emleget. Ha azonban élünk ezzel a fikcióval, hogy igenis a zsidóság ezekben a kategóriákban — a hadviseltek, a sebesült zsidók, stb. kategóriájában — asszimilálódott, akkor a kormánynak az lett volna a kötelessége, hogy olyankor, amikor jogerős bírói ítélet állapítja meg, hogy az asszimiláció nem következett be, hogy a vélelem hamis, a vélelemmel ellentéses tények vannak; indítványom szerint ilyen- esetekben a kivételezésektől tekintsen el s az illetőket vegye ki a kivételek alól. Annakidején még Bródy Ernő igen t. képviselőtársam is helyesnek tartotta ezt az indítványomat. Sajnos, a kormány ennek ellenére nem vette ezt be a törvényjavaslatba. Miről van itt szó? Arról van szó, hogy legalább az olyan zsidók részére, akik nemzet- vagy társadalomellenes bűncselekményeket követnek el, tehát, akik hadiszállításoknál spekulálnak és csalnak, akik síbőlják az ország vagyonát, akik adóeltitkolást követnek el, akik izgatásban vagy lázadásban bűnösnek találtatnak és jogerősen elítéltetnek, szüntessék meg azt az anomáliát, amely azáltal keletkezik, hogy feltételezzük róluk, hogy teljesen asszimilálódtak a magyarságba. Éppen ennyire veszedelmes kapu az a módosítás, amelyet a kormány a 17. §-hoz fűz. Ez a módosítás azt tartalmazza, hogy azt az arányszámot is, amely itt még egyáltalán nincsen lenyomva a zsidóság országos arányszámáig, mert még mindig 15 százalékot iktatunk törvénybe ezzel a törvényjavaslattal a zsidóság javára, tehát a zsidóságnak még mindig háromszor annyi joga van ebben az országban, mint a keresztény magyaroknak, — mondom, még ezt az arányszámot is felemeli ez a kivételezés azáltal, hogy a speciális munkaköröknél felhatalmazása van a kormánynak abban a tekintetben, hogy ettől a százaléktól tekintsen el és még ezen felül is alkalmazzanak zsidót. Ez nem más, mint kapunyitás a visszaéléseknek, nem más, mint alkalomadás arra, hogy ha jön egy másik kormány, az ezen a résen keresztül mindazt elpocsékolja és elfolyassa, amit ez az egész törvényjavaslat összegyűjteni, akar. Azt is bátor voltam indítványozni, hogy legalább is a névváltoztatásokat szüntessük meg, hatálytalanítsuk, érvénytelenítsük a zsidóságnál. Ha már csökkentik a zsidóságnak az anyagi befolyását, mennyivel inkább csökkenteni kellene a zsidóság jutalmazását az er'. ülése 1939 március 7-én, kedden. kölcsiek terén. Mert miről van szó? A magyar név nem más, mint a feltételezett nemzeti érzés megjutalmazása. Mikor azonban azt látjuk, hogy minden hiába és a zsidóságnál a nemzeti érzés tekintetében igen nagy a hiány, miért nem hatunk oda s mért nem adjuk meg a lehetőséget arra, hogy legalább a Magyarországból kivándorolt, de magyar nevet felvett és ezt külföldön kompromittáló zsidótól vonassék meg a magyar név, hogy ne tegyen bennünket külföldön, más nációk előtt gyűlöletessé. Ugyanígy kértem a kormánytól azt is, hogy az állampolgárságokat 1867-ig visszamenőleg necsak a bűncselekményt elkövetőkkel kapcsolatosan, hanem minden tekintetben vegye revízió tárgyává és ha méltatlan családok kapták meg a magyar állampolgárságot, azokat fosszák meg a magyar állampolgárságtól. A további lépés a kormány részéről az kellett volna, hogy legyen, hogy a faj védelmet erőteljesebben vigye keresztül és a fajtisztaság kérdésében hozzon törvényes intézkedéseket. Kormánypárti képviselőtársaim ebben a tekintetben ívet is köröztek, s nem tudom, hogy e követelés miért nem jelentkezik a plenumban legalább módosítás formájában. A megkeresztelkedés elé az egyházak már felállították a maguk gátjait és a katholikus egyház — nagyon bölcsen — féléven belül nein vesz fel kebelébe zsidót és még ebben az esetben is vizsgálja, vájjon tényleg komoly megtérésről és nem konjunkturális megtérésről van-e szó. Az egyházaknak azonban nem lehet az a feladatuk, hogy a fajt is védjék: a fajvédelem a kormányzatnak, az államnak, a nemzetnek a feladata. Azt vártuk volna tehát, hogy ezzel az egyházi intézkedéssel párhuzamosan a kormány olyan javaslatot terjeszt a képviselőház elé, amely .megtiltja a keresztények és zsidók közötti házasságokat. Ezek a vegyes házasságok az utóbbi időben igen elburjánoztak, hiszen Budapesten 1930. óta állandóan ezer felett van a keresztények és zsidók között kötött házasságok száma. Tudjuk továbbá azt is, hogy itt Budapesten minden ötödik vőlegény már zsidó menyasszonyt választ és 500 azoknak a menyasszonyoknak a száma, akik zsidó férfihez mentek férjhez. Látjuk tehát, hogy ez a folyamat állandóan tart s a kormánynak is igen kellemetlen ez a kérdés, mert a későbbiek folyamán is állandóan vizsgálnia kell, hogy miképpen tudja ezt a hibrid faji kereszteződést megakadályozni. Mégis azt látjuk, hogy a kormány ezen a téren nem terjeszt elő törvényjavaslatot, az egyházak pedig nem tudják ezt a dolgot megakadályozni. Igaz, hogy a zsidó sajtó próbálja a dolgot úgy feltüntetni, mintha az egyházak ellenkezéssel viseltetnének az ilyen faj védelmi tör; vényhozással szemben. Ugyanaz a zsidó sajtó teszi ezt, amely régebben éppen a legperfidebb módon támadta az egyházakat, ma pedig szívesen kapaszkodna bele a reyerendába és védekezés céljából a mögé bújna. Az egyház azonban e téren semmiféle ellenvetést nem tesz. Én helytelenítem, hogy egyes egyházi férfiak úgy akarják a saját liberális felfogásukat feltüntetni, mintha az az egyház álláspontja volna. Ez igen nagy tévedés. Szomorúan láttam, hogy a magát kereszténynek nevező pártnak az elnöke, alelnöke és egyik illusztris tagja hétszer egymásután Fábiánnal, Rassayval és Buchingerrel szavazott. Minket ezek az egyéni szempontok, amelyek sohasem