Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-377
164 Az országgyűlés képviselőházának 377, állítottam és erre egy nagyon jó példát hoz fel. Azt mondja, hogy a Károlyi-kormány idejében a véleményszabadságot a második niéptörvényben törvénybe iktatták és éppen ezért a cenzúrát később sem akarták bevezetni a népköztársaság védelmére. De — mondja Radisics — erre nem is volt semmi szükség. Miért 1 Mert volt egy másik cenzúra, a felháborodott tömeg cenzúrája, amely felháborodott tömeg dühét és cenzúráját sokszor imár napokkal előre jelezték az illető nyomdavállalatnak vagy (Szerkesztőségnek; ilyen előre megrendelt tömegfelháborodás rombolta szét annakidején az Uj Nemzedék szerkesztőségét és az Apostol-nyomdát a Horánszky-uteában. Amikor ilyen tanulságok után a nem régen elhunyt Kádár Lehel jó magyar érzésű újságíró annakidején az újságírók egyesületében azt indítványozta, hogy az újságírók egyesülete írjon fel a kormányhoz és követelje annak megszüntetését, hogy a szabad véleménynyilvánítást a terror állandóan meggátolja, akikor az újságírók egyesületében, amelyben 80 százalékban voltak képviselve zsidók, a választmányban mindössze hárman mertek az indítvány mellett szavazni, a választmány nagy többsége pedig tombolva az ellenindítványt fogadta el, amely úgy szólt, hogy írjanak fel a kormánynak, hogy minden eszközzel törje le az ellenforradalmat. T. Ház! Méltóztatnak ebből látni és valószínűleg látja Horváth igen t. képviselőtársam is, hogy amikor a zsidóságnak az volt az érdeke, hogy dobja el a szabadság és a demokrácia fegyvereit, akkor egy pillanatig sem késlekedett azt megtenni. (Horváth Zoltán: Hol volt akkor a keresztény középosztály 1 ? — Buchinger Manó: Hol volt Meizler:?) Az is hibás volt, kétségtelen, (Horváth Zoltán: Én jelentkeztem, engem becsuktak! — Elnök csenget.) T. Ház! A zsidó Grätz »A zsidók története« című munkájának mottójaként azt mondja: »Forradalom Juda csillaga«. Rá kell itt mutatnunk a forradalmakkal kapcsolatban a szociáldemokrata szakszervezetek működésére is. A szociáldemokrata szakszervezetek annakidején is a zsidóság testőrsége voltak, aminthogy most is eléggé megjátsszák ezt a szerepet. A zsidóság annakidején a forradalmak kitörése és -munkája közepette sem közvetlenül cselekedett, hanem a háttérből mozgatta és cselekedtette ezeket a munkásszervezeteket. Nagyon érdekesek azok az adatok, amelyeket a szakszervezetek értesítőjének 1920. évi május 1-i számában a szociáldemokrata szakszervezetek statisztikája tartalmaz. E szerint a statisztika szerint 1913-ban a szakszervezetek taglétszáma 107.000 volt, 1914-ben 51.000, 1915-ben 43.000, 1916-ban 55.000, 1917-ben 215.000, 1918-ban — közeledünk a forradalmakhoz — 721.000, 1919 első negyedében 800.000, második negyedében 1,422.000, a harmadik negyedében — itt már bekövetkezett a kommunizmus bukása — 452.000-re csökkent, a negyedik negyedében már csak 212.000. Méltóztatnak tehát látni a szoros összefüggést a forradalmakhoz való közeledés és a szakszervezeti taglétszám emelkedése között. (Buchinger Manó: Maga melyik szakszervezetnek volt a tagja?) Egyiknek sem. Én a szegedi »szakszervezetnek« voltam a tagja, lent voltam Szegeden a honvédelmi minisztérium beosztásában. (Zaj a szélsőbaloldalon Buchinger Manó közbeszól. — ülése 1939 március 7-én, kedden. Gr. Festetics Domonkos: Hagyják egyszer a keresztényeket is beszélni! Hallgasson!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! (Buchinger Manó (a szónok felé): Maga ilyen szervezetlen munkás?) Meizler Károly: Mi Antal Istvánnal együtt... (Zaj.) Elnök: Kérem, Buchinger képviselő úr, most Meizler képviselő úr beszél, nem pedig ön! (Buchinger Manó: Szervezetlen huligán! — Gr. Festetics Domonkos: Rovancsolja inkább a bankját!) Gróf Festetics képviselő urat kérem, hogy hasonlóképpen szíveskedjék csendben maradni. (Buchinger Manó: Vigyázzon, jön a macesz-szezon!) Buchinger képviselő urat az ismételt figyelmeztetés után rendreutasítom. Meizler képviselő urat kérem, folytassa beszédét. Meizler Károly: T. Ház! A zsidóságnak ezt a forradalmi szellemét jelentette Franki Leó is, aki a franciái kommünben vett részt, onnan idejött Magyarországra és itt az első szociáldemokrata szakszervezetek megalapítója volt. A zsidóság nemzetközisége természetes valami, ez az internacionalizmus a zsidóság nacionalizmusa, ezt azonban a zsidóság ráoktrojálta a magyar munkásra és ezért tulajdonképpen itt van az első nagy ellentét a magyar munkás és a zsidó nacionalizmus között. T. Ház! Mi nem védekeztünk a román és nem védekeztünk a szerb kisebbség ellen, annál kevésbbé védekeztünk a magát asszimiláltnak tartó és magyar nyelven beszélő zsidósággal szemben. Trianon döbbentett rá bennünket először a (kisebbségi kérdésre és a forradalom döbbentett rá bennünket a zsidókérdés lényegére. Egyszerre szakadt szét az ország testben és lélekben. Ezért volt a forradalmak után egyszerre fellángoló antiszemitizmus annyira természetes folyomány és annyira természetes helyzet, mert ebben a pillanatban megfordultak a vélemények, amelyek addig az asszimiláció mellett voltak és belátták, hogy csak a disszimiláció elismerése oldhatja meg ezt a kérdést. T. Ház! Az irodalom azonban, mint ahogyan minden politikai kérdést az^ irodalom már előre kidolgoz, ezt a zsidókérdést is már előre kidolgozta. Nagyon emlékezetes az 1916-os ankét, amelyet annakidején a »Huszadik Század« rendezett meg. Ebben a folyóiratban Lakatos László író, maga is a zsidó fajhoz tartozó egyén, beszél Disraeliről, az angol miniszterelnökről és azt mondja róla, hogy e kiváló férfi írói és politikai szenvedelmének ifelét a zsidóságnak védelme töltötte ki annak ellenére, hogy külügyminiszter, majd_ miniszterelnök lett Angliában és> az angol arisztokrácia vezetője lett. Nagyon érdekes Beregi Ármin zsidó mérnöknek ugyancsak már 1916-ban az e tárgyú ankét alkalmával tett kijelentése. Azt mondja (olvassa): »A zsidóság, mint a sziklába tévedt mag, léggyökereket ereget magából és bár helyenkint ki is hajt, virágzik, talajt nem találva, csak a szikla felszíni repedéseibe veszi be magát, vagy ő maga is sziklát repeszt.« Ugyancsak nagyon érdekes nyilatkozatot tett Patai József, aki a »Múlt és Jövő« című zsidó ifolyóiratnak volt a szerkesztője. Ó a következőiket mondotta (olvassa): »Bele kell törődnünk abba, hogy a nem zsidó fajok a maguk érvényesülése érdekében a zsidó faj visszaszorítására törekednek. Amíg tart a fajok harca, mindig lesz antiszemitizmus.
