Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-377
162 Az országgyűlés képviselőházának 37' Turehányi Imre, Virágh Béla és E. Vozáry Aladár országgyűlési képviselők meghívását az 1938:XXXIV. t.-c 2. §-a alapján hozott országos határozattal megegyezőnek találta. (Kérem bejelentéseim tudomásulvételét. (Helyeslés.) Elnök: Az állandó igazolóbizottság jelentése alapján Kunder Antal, gróf Csáky István, vitéz Imrédy Béla, vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály, báró Vay László, Fencik István, Földesi Gyula, Füssy Kálmán, Giller János, Gürtler Dénes, Holota János, Jaross Andor, Ortutay Jenő, Pajor Miklós, Porubszky Géza, Salkovszky Jenő, Szent-Ivány József, Szilassy Béla, Turehányi Imre, Virágh Béla és R. Vozáry Aladár képviselő urakat végleg igazolt képviselőknek jelentem ki. Napirend szerint következik a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, (írom.: 702., 710. sz.) Szólásra következik 1 ? Csikvándi Ernő jegyző: Meizler Károly. Elnök: Meizler Károly képviselő urat illeti a szó. Meizler Károly: T. Képviselőház! Mindenekelőtt kérek negyedórái (beszédidő-meghosszabbítást, (Helyeslés.) annak reményében, hogy azt egészen nem fogam igénybevenni. (Zaj.) T.i Ház! Faji-e, vagy felekezet a zsidóság, ez a főkérdés, ez az ugrópontja, ez az elintézési módja is ennek a javaslatnak. Minden ezen fordul meg. Azt kell kérdeznem, hogy ha az egész ország egyetlenegy délelőttre keresztelőmedencévé alakulna át és ha egyetlenegy délelőtt minden zsidót meg is keresztelnének, vájjon akkor ,a zsidókérdés máról holnapra megoldatnék-e'? A raJbbiságok és a zsinagógák talán kiürülnének, a keresztény egyházak talán el lennének látva^ alaposan kegyes alapítványokkal, azonban lényegében és alapjábanvéve minden maradna továbbra is változatlanul. Faj a zsidóság, kisebbség talán a zsidóság; ezzel szemben sokszor halljuk azt az ellenvetést, hogy a zsidóság sohasem kért kisebbségi iskolákat, sonasem kérte azt,^ hogy a zsidó nyelvet, a héber nyelvet vezessék he az iskolákba és általábanvéve nem szerepel kisebbségként. Ez azonban az ő részéről taktika volt: éppen ezzel szerette volna magáról elhitetni és talán ezzel szerette volna ő maga is elhinni azt, hogy itt tulajdonképpen asszimilációs folyamat van jelen. Tulajdonképpen ezzel a gettóból akart szabadulni a zsidóság, az együttélésből, a saját fajtájával való együttélésből akart i&zabadulni a zsidóság, mert tudva tudta azt, hogy jobb elvegyülni a befogadó népek közé és annak gazdasági erejéből összeszedni az ő magasabb élet szintjéhez szükséges anyagiakat. Ezért nem csoportosult a zsidóság, mint a többi kisebbség, nem egy területen telepedett le és ezért szóródott szét az országban, hiszen a magyar diaspora a világ diasporáinak egy kis része, azonban ugyanattól a gondolattól, ugyanattól az érzéstől sarkalva szóródtak Magyarországon szét, mint az egész világon, hogy: nem jó együttélnie a fajnak, mert ez sovány kosztot jelent, ezzel szemben ha szétszóródnak, az gazdagodást jelent a zsidóságnak. Ezért izraelitáknak nevezték, címezték magukat és azt kívánták, hogy törvényeink is felekezetként kezeljék a zsidóságot, ne pedig fajként, ők igenis felekezet akartak itt mindig lenni. Ez addig, amíg Y. ülése 1939 'március 7-én, kedden. i nem nemzetiség alapján állottak az országok, j lehetséges volt, amikor azonhan a fajiság lett az országok alapja, ezzel a kegyes csalással fel kellett hagyni, hamisítás akkor kiütközött és akkor ezt természetesen tovább fenntartani nem lehetett. A liberális korszak általában nem ismerte a kisebbségi kérdést — legnagyobb vesztünkre. A liberális korszak nem ismerte a zsidókérdést — még nagyohb vesztünkre. Éppen ezért sikerült a zsidóságnak rohamos térfoglalása. En csak két nagyobb és jelentősebb adatot veszek ki ennek a térfoglalásnak adattárából: megemlítem, hogy a szabadforgalmú birtokoknak egyheted részét a zsidóság már a háború előtt megszerezte magának, ugyanakkor a szabadfoglalkozásúak körében még hatallmasahb előretörésben volt, mert 1890-től 1910-ig, tehát 20 év alatt 216 százalékkal nőtt meg a zsidó ügyvédek száma, míg ugyanezen idő alatt a keresztény ügyvédek száma csak 12 százalékkal nőtt. A zsidóság tehát a szukreszeencia 83-8 százalékát foglalta le a maga számára. Jogegyenlőség kellett a zsidóságnak ahhoz, hogy térfoglalását szabadon elvégezhesse és a jogegyenlőség alapján szerezte meg magának a gazdasági pozíciókat, szerezte meg j magának a sajtót, később a politikai hatalmat is. Pedig az emancipáció önmagában véve nem jelent faji változást, nem szünteti meg a fajiságot. Az a zsidó, aki Galíciából bejött Magyarországra, itt kultúrzsidóvá lett és innét átköltözött Németországba, vagy átkelt a csatornán és Angliába ment, éppen úgy nem lett jó magyar, mint amennyire nem volt jó galíciai és 'amennyire nem lett később jó német vagy jó angol. (Füssy Kálmán: Jó cseh lett ibeilŐle!) Négyszer vagy ötször változtathatja valaki a vallását a nélkül, hogy ez a fajiságára a legkisebb ibehatáasal is lenne- Az Egyesült-Államokban az egyenjogúsított négerek vagy indiánok átváltoztak talán fehérekké azáltal, hogy egyenjogúsították őket, vagy hogy kikereszelkedtek? A zsidóság hivatott és hívatlan szószólói ismételten és újra előveszik azt az érvet, hogy a zsidóság véráldozatokat is hozott a magyar hazáért. Hivatkoznak a 48-as sza'badságharchan való részvételükre. Természetesen statisztika nem áll rendelkezésünkre, itt a fantázia szabadon burjánozhatik, azonban a nagy világháborúban való részvételükről igenis van statisztika. Számoljunk már le egyszer azzal a felfogással, hogy a zsidóság kivette részét alaposan a hősi háborúból, mert a helyzet az, hogy míg a keresztény lakosságnak 2'8 százaléka veszett el, pusztult el a harctéren, addig a zsidóságnak csak l-l százaléka halt el és ennek is csak fele esett el a harctéren sebesülés következtében, a másik fele pedig természetes betegség következtében. De már a háború előtt sem vette ki részét a zsidóság a katonáskodásból a számarányának megfelelő mértékben. Míg 1900ban még 4*9 százalék számarányban szerepelt a zsidóság a katonaság körében, 10 évvel később ez az arányszám már leszállott 3 százalékra, holott 5 százalék volt a népiességben való arányszáma. Azt mondja Kovács Alajos érdekesen erre az adatra vonatkozóan, hogy a zsidóság pénzzel és furfanggal törekedett már ekkor is arra, hogy tömegesen vonja ki magát a katonai szolgálat alól. I Amíg tehát most azt láttuk, hogy mi volt
