Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-376

148 Az országgyűlés képviselőházának 376. ülése 1939 március 3-an, pénteken. ban, a zsidók nem voltak a harctéren, a zsidók lógósok voltak. Azt a kevés zsidót, aki nem volt lógós, nem volt a káder-irodákban, hanem az első vonalban volt, teljesen magyarrá kell tenni. Hiszen — mondják — úgyis kevesen voltak, minden egyes ezrednél, alig volt ilyen. De nem ez az igazság! Tessék eljönni az ezredvacsoráikra. Azokon az ezredvacsorákon tessék a legmagyarabb ezredeknek tartalékos tisztikarát 'megnézni és akkor meg méltóztatik látni, hogy mennyi zsidó volt a harctéren. Ha pedig volna : egy becsületes kataszter, amelyért azóta, amióta itt ülök a képviselőházban, folyton könyörgök s amely minden emberre vonatkoznék felekezetre való tekintet nélkül és kimutatná, hogy ki volt harctéren és ki nem volt harctéren, akkor az egész humbug kiderülne. Végig kell menni a magyar falvakon, meg kell nézni, hogy abban a faluban hány ember volt harctéren, hány a hősi halott és a lakosok arányában megfelelően megállapítható, hány közöttük a zsidó. Nincs semmi szégyenkeznivalónk. (Bródy ErnŐ: Ügy van! Helyes!) Ha a 'harctéren kevés zsidó lett volna, mi nem ragaszkodnánk olyan nagyon ahhoz, hogy a harctéren volt zsidókra vonatkozólag legalább méltóztassanak kivételeket tenni. A vitézségi kitüntetések kikötésével is arra törekszenek, hogy csökkentsék a harctéren járt zsidók közül is azoknak számát, akikkel szemben kivételeket fognak alkalmazni. Mindenért mi vagyunk felelősek, t. Kép vi; selőház. Felelősek vagyunk nemcsak Jászi Oszkárért és nemcsak Kun Béláért. Meg vagyok győződve arról, hogy minket tettek volna felelőssé, ha véletlenül Magyarországot most sikerült volna belesodorni egy új forradalomba, azért is, hogy miért nem akadályoztuk meg a forradalmat. Mert, t. Képviselőház, mindenért a zsidó a felelős, a beszivárgásért is. Hát, nem mi voltunk a főszolgabírák, nem mi voltunk a rendőrkapitányok, nem mi voltunk a belügyminiszterek, (Peyer Károly: És a keresztény ügyvédek! Baránski és társai!) amikor a Házban először felmerült ez a beszivárgási kérdés. Az akkori belügyminiszter úr engedélyével a keleti határszéleket végigjártam s beszéltem a főszolgabíró urakkal, akik olyan kedvesek voltak, hogy felvilágosításokat adtak nekem a beszivárgás kérdéséről. Amikor megkérdeztem tőlük, hogy kérem, tisztelt főszolgabíró úr, hogy is van az a beszivárgás, azt válaszolták; kérem, képviselő úr, megmondom őszintén, ezt csak Pesten találták ki, mert itt nem tudunk beszivárgásról s mi ezt állandóan jelentjük a politikai agitációkkal szemben. Akkor feljöttem és a képviselőházban meginterpelláltam a belügyminiszter urat, felszólaltam a bizottságban és kértem, hogy sok csendőrt adjanak a határra, emeljék fel a vámőrök,, a rendőrök létszámát, hogy a beszivárgás megakadályoztassák, Többet mi nem tehettünk, mint hogy a kormány intézkedését kértük a beszivárgás megakadályozására. De hát hol van beszivárgás? (vitéz Hertelendy Miklós: Mikor a must erjed, akkor mindjárt ott van a mustbogár!) Elnök: Hertelendy Miklós képviselő urat kérem, szíveskedjék a közbeszólásoktól tartózkodni. Fábián Béla: Én nem tudom, hogy t. képviselőtársam látott-e már valakit beszivárogni. (Derültség. — vitéz Hertelendy Miklós: Nem volt hivatásom!) Na, látja a képviselő úr, én mindig kérem azokat, akik itt beszivárgókról beszélnek, hogy hozzanak már elibém egy eleven beszivárgót. Mindenesetre itt volt Peyer Károly t. képviselőtársam, aki a múltkor felszólalt... (Gr. Festetics Domonkos: Én hozok egy beszivárgót! — Vázsonyi János: Dózsi szivárgott be! — Peyer Károly: Ö a beszivárgó! — Esztergályos János: Ahogy Dózsi beszivárog ide, mindjárt baj van! — Zaj.) Elnök: Kérem Esztergályos képviselő urat, szíveskedjék a közbeszólástól tartózkodni. (Zaj.) Csendet kérek, szíveskedjenek lehetővé tenni, hogy a szónok szóhoz juthasson. Fábián Béla: Peyer Károly igen t. képviselőtársam idézte a Statisztikai Hivatal hivatalos adatait, amelyek szerint az utolsó esztendőben nem beszivárgott, hanem hatósági engedéllyel bejött 43 zsidó. Nem hiszem, hogy e miatt a hatósági engedéllyel bejött vagy beszivárgott 43 zsidó miatt méltóztatnának a tisztelt antiszemita képviselőtársaim háborogni. Nem! Az egész zsidókérdés a beszivárgással, Jászival, Kun Bélával és az összes körítésekkel egyetemben semmi egyéb, mint hatalmi kérdés, hatalmi kérdés azoknak, akik vagy hatalomra akarnak jutni, vagy a hatalmat akarják megtartani. T. képviselőtársaim, láttuk itt a mi nyilas képviselőtársainkat, akik nem tagadták, hogy ők hatalomra akarnak jutni és nem tagadta Imrédy t. volt miniszterelnök úr sem, hogy ö meg a hatalmon akar maradni. Az egyik hatalomhoz akar jutni, a másik hatalmon akart maradni a zsidókérdéssel. Mindegyik ütötte a másik zsidóját. Mindegyik hatalomra akart jutni, illetve hatalmon akart maradni a zsidókérdéssel, és egyik sem törődött azzal, amit t. képviselőtársaimtól már kevésbbé tudok jó néven venni, hogy mi lesz az országgal. Mert ugyanakkor, amikor a zsidókérdést bedobták ide a közvéleménybe, akkor még Baross Endre, Krúdy Ferenc t. képviselőtársaim és mindazok, akik a javaslat mellett felszólaltak, továbbá Teleki miniszterelnök úr, Imrédy volt miniszterelnök úr, valamennyien azt mondották, hogy: Kérem, baj lehet belőle az ország gazdasági életében. Az egyik hozzátette, hogy megéri, a másik nem tett hozzá semmit sem. (Rassay Károly: Azt mondotta, hogy annyi baj legyen.) De, t. képviselőtársaim, az, hogy mit szólnak ehhez azok az emberek — nem zsidók — akiket a baj már ért, vagy a baj érni fog, nem érdekli azokat, akik itt a képviselőházban vagy annak tudata nélkül, vagy pedig annak tudatában szólalnak fel, hogy az ország gazdasági élete súlyos megrázkódtatásoknak lesz kitéve. T. Képviselőház! Amit én, mint magyar állampolgár, a legsúlyosabban rossznéven veszek attól a kormánytól, amely ezt a törvényjavaslatot ide beterjesztette és amely ezt az egész kérdést a nemzeti közvéleménybe beledobta, az, hogy a magyar történelem új korszakának előestéjén sikerült megbontania a magyar egységet. Nemcsak az történt ugyanis ebben az országban, hogy ötszázezer zsidót ki akartak közösíteni a nemzeti közösségből, hanem az is történt, hogy rögtön felfedték a németek, a tótok nemzetiségét. Míg a zsidók a maguk részéről állandóan könyörögnek azért, hogy őket ne tekintsék nemzetiségnek, mert a zsidóság nem nemzetiség, ők összeolvadnak ennek az országnak egyéb felekezetű polgáraival, a zsidóság nem faj, hanem felekezet, a zsidóság nem nemzetiség, hanem vallás, addig mindjárt százezrével akadtak itt más polgártársaink, akik a maguk részéről vállalni akarták azt, amit a zsidók nem akartak vállalni.