Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-376

Az országgyűlés képviselőházának 376. En a tokaji vidékre való vagyok. A tokaji vidéken van egy legenda, amely azt mondja, hogy amikor Tokaj hegy alján virágozni kezd a szőlő, az egész világon akármerre levő tokaji boroshordókban megindul a bor. Ez történik Magyarországon is a nemzetiségi kérdéssel. Nemzetiséget akarnak csinálni a zsidókból, akik ezt nem vállalják, (Bródy Ernő: Ügy van!) ellenben azok vállalják, akikből az ország nem akar nemzetiséget csi­nálni. (Bródy Ernő: Akik külön jogot akarnak maguknak.) Bár az Isten megadta volna Ma­gyarországnak azt a szerencsét, hogy a világ­háború előtt minden népfaj ugyanúgy töreke­dett volna magyarosodni és magyarrá válni, mint ahogyan törekedett a zsidó, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Itt ültek az árulók) mert akárki megmond­hatja, akiben az objektivitásnak csak egy szikrája is él, hogy a nemzetiségi vidékeken voltak falvak, nagyközségek, ahol csak egyet­lenegy ember és család tudott magyarul és az a zsidó kocsmáros és családja volt. Ha a fő­szolgabírónak, a községi jegyzőnek, vagy a magyar államhatalomnak valami keresni­valója, érintkezni való ja volt a faluban és ke­reste a nemzethű elemet, kereste azt, aki ott nemzetiségi vidéken, falun a nemzeti gondola­tot képviseli, azt látta, hogy nemzetiségi vi­déken, a faluban a magyar nemzeti államot, a magyar nyelvet, a magyar gondolatot egyedül a zsidó kocsmáros képviseli. Ezt mind elfelejtették. Szabadjára enged­ték a gyűlölködés sötét szellemét és senkisem törődik azzal, hogy mi lesz az önálló kis­exisztenciákkal, senki .sem törődik a szóban­lévő 500.000 lélekkel és azokkal, akiket t- kép­viselőtársaim szintén kizárnak a termelésből, mert hiszen kizárják a félvérek egyrészét, ki­zárják a kikeresztelkedetteket és természetsze­rűleg kizárják a negyedvérek egy részét is. (Egy hang balfelől: Nem mind!) Ezeke't neon lehet büntetlenül kizárni egy ország életéből. Kevesebb fogyasztó lesz ebben az országban, kevesebb termelő és kevesebb adófizető lesz abban az időben, amikor a kormányzatnak és az országnak a legnagyobb szüksége volna ép­pen arra, hogy a termelés semmiféle hiányt se szenvedjen. Ugyancsak nem fair play, amikor a másik oldalról azt hirdetik velünk szemben, hogy miért hivatkoznak a zsidók arra, hogy már Árpáddal bejöttek az országba, miért mondják a zsidók azt, hogy a kabarok zsidók voltak és hogy ebben az országban volt egy nyolcadik törzs, amely az országba bejött és már a hon­foglalás alkalmával a hét magyar törzzsel együtt foglalta el ezt az országot. Valamelyik nap olvastam egy cikket, amely az én nya­kamba sózza Vérbulcsul;, aki Bihar úrnak volt a fia és akiről itt valamelyik képviselőtár­sam azt állapította meg, hogy Solt vezér lánya és Vérbulcsu egymással házasságot kö­töttek. (Egy hang a baloldalon: Polgárit?) Mondom, az én nyakamba sózzák ezt a házas­ságot, hogy én miért mondok ilyet, miért nem hagyok békét Vérbulcsunak? T. Képviselőház! En békéiben hagyom Vérlbulcsut. Valalkii azt mondja, hogy Vérbulcsu és Bihar kabaroktól származtak és így a kabarok az Árpádokkal összeházasodtak, .(vitéz Hertelendy Miklós: A kabarok törökök voltak ! — Zaj a baloldalon.) Meg kell itt bolondulni ebben az őskutatásbaii. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 1989 március 3-án, pénteken. 149 (Rajniss Ferenc: Weisz volt a Vérbulcsu! — Derültség. — Az elnök csenget.) r En nem is megyek olyan messzire vissza, en az egész VérbuLosu-teóriával saeimban ott keresem a zsidóság magyarországi őseit, ahol Szalay igen t. képviselőtársam és a felvidéki képviselő urak közül azt hiszem, Gürtler kép­viselő úr megtalálta őket. Mert Szalay t. kép­viselőtársam szemünkre hányja, hogy a zsidók ellen csak Szent László alatt hoztak törvényt. En nem hivatkozom az ország elfoglalásának idejére, de Szalay képviselő urat és a magyar törvényeket hívom a történelem mellett ta­nukul arra, hogy Szent László alatt nemcsak itt voltak már a zsidók, hanem Szent László már törvényt is^ hozott ellenük. Ha tehát Szent László a zsidók ellen törvényt hozott, (Rajnis Ferenc közbeszól) akkor bizonyosan nem ab­ban az évben jöttek be. (Egy hang a balolda­lon: Már akkor baj volt!) De nézzük csak meg, hogy a szabolcsi zsinat milyen törvényt ho­zott a zsidókkal szemben. A szabolcsi zsinat eltiltotta zsidó férfiaknak keresztény nőkkel való házasságát, tehát nem tiltotta el keresz­tény férfiaknak zsidó nőkkel való házasságát (Rassay Károly: Férfiak hozták a törvényt! — Derültség.) és nem tiltotta el, hogy ha egy zsidó férfi kitért, keresztény magyar nővel há­zasságra léphessen. (Egy hang a baloldalon: Ennek nyomai vannak a magyar parlament­ben is! — Peyer Károly közbeszól.) A kitérés tehát nemcsak meg volt engedve már akkor, mint az asszimilálódás egyik fajtája, hanem, igenis, a kitérést azzal akarták előmozdítani, hogy zsidó férfi csak akkor vehetett el keres7­tény nőt, ha kitért. A zsidó nőnél nem kíván­ták meg, hogy kitérjen, ezt a házasságot sza­badjára engedték. És amit itt felhoztak a kép­viselő urak, hogy később törvényt hozott a zsi­dók ellen Szent László, amikor a zsidókat az országból kiüldözte, ez igaz, de három év múlva hozott egy másik törvényt, amelyben visszahívta a zsidókat. Igaz, hogy Kálmán tör­vényt hozott a zsidókkal szemben, de viszont megvédte a zsidókat a keresztesek ollen és amikor a keresztesek Nyugat-Magyarországon a zsidók üzleteit megtámadták, akkor Kálmán király volt az, aki a zsidók védelmében is, a ke­reszteseket kiverte az országból. Ezek már mind olyan régi dolgok, ame­lyek bizonyára a mellett szólnak, hpgy még­sem tegnap szivárogtak be ide a zsidók, hanem előbb szivárogtunk be, mint a kunok. (Rátz Kálmán közbeszól.) Éppen a kunokról senki sem fogja ma azt mondani, hogy ők nem jó magyarok. Igaz, hogy még a törvénykezés bizonyos részeiben a jászkunoknál van külön törvénykezés az örökösödésre vonatkozóan, (Egy hang a baloldalon: Külön statútum!) a külön jászkun statútum, de azért senki sem fogja azt mondani, hogy a kunok nem tartoz­nak bele a magyar népközösségbe. De t. kép­viselőtársaim, ha nézzük a magyar történel­met, akkor azt látjuk, hogy a magyar történe­lemnek egy katasztrofális pillanatában a ku : nokkal ugyanolyan baj volt, mint amilyen baj van most a zsidókkal. Amikor a tatárjárás előtt már nyilvánvaló volt, hogy a tatárok meg akarják támadni az országot, akkor itt voltak a kunok és 40.000 kun vitéz várta, hogy befogadják őket Ma­gyarországba. (Rátz Kálmán: Már bent vol­tak!) Részben voltak bent- Én a történelemből idézek. En sem voltam ott és a képviselő úr sem volt ott. (Rátz Kálmán: De az ősei ott voltak!) Azok biztosan ott voltak. Ahogyan 23

Next

/
Thumbnails
Contents