Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-372

6 Az országgyűlés képviselőházának 372. ülése 1939 február 2^-én, pénteken. korszakban az állami monopóliumok jórészét, illetve az állami engedélyektől függő gazdasági tevékenységnek jórészét, mint a vasútépítéseket, a szeszipart stb. megszerezték maguknak. A legnagyobb zsidó dinasztiák éppen ilyen körökből keletkeztek. A kis zsidóság ugyanakkor kicsiben ugyanezt tette a jobbágysorból akkor felszabadított, írástudatlan és a gazdasági és polgári élet alapismereteinek hiányával lévő magyar néppel szemben. Szekfü Gyula »Három nemzedék« című könyvében erről igen érdekesen írja le, hogy a kapitalizmus fejlődésével és a gazdasági érdekeknek változásával a zsidóság magyarországi letelepülési helyei nagyon változtak. Kezdetben a nagy víziutak mellett telepedtek le, ahol gabonakereskedéssel foglalkoztak, majd a nagy nemzetközi országutak közelébe jöttek, végül pedig a vasúti csomópontok körül telepedtek le; azután jöttek Budapestre az egész, országnak centrumába, metropolisába, ahova mint már egyszer voltam bátor kifejteni, — olyan arányú bevándorlás vette kezdetét, hogy ha 1868-tól 1918-ig az ittlevő zsidóság természetes szaporodását leszámítjuk, akkor is 150.000 zsidó vándorolt be Budapestre, azaz évente 3000. (Fábián Béla: Az országból!) Az ország centrumának ez a zsidóság által való megszállása már önmagában is mérhetetlen hatást keltett a fővaros szellemi életében. (Fábián Béla: Tudniillik megmagyarosította Budapestet! — Nagy zaj és ellenmondások jobb felől. — Elnök csenget. — Fábián Béla: Igen! Igen! Sváb volt azelőtt, német volt az üzleti és a szellemi élet! A Gyapjú-utcában németül játszottak! — Zaj a baloldalon. — vitéz Kő József: Maga sem hiszi el! — Vázsonyi János: Nem lehet mindenben hazudni!) Ezzel kapcsolatban kezdődik ezután a zsidóságnak politikai befolyása az 1870-es, 80-as és 90-es években, akkor, amikor ez a gazdasági együttműködés, a magyarságnak a monarchiában való elhelyezkedése pénzügyi és gazdasági szempontból befejeződik és az együttműködés a nyugati államokkal megindul. A zsidóság politikai szerepe ismeretes már a középkorból is, a történetírók munkáiból. A középkorban mint pénzügyletekkel foglalkozók igyekeznek a fejedelmi udvarok közelében elhelyezked.ui, később a parlamentáris korszakban pedig- képviselőiket a parlamentben és a sajtó útján elhelyezni. A kérdés az ezekután — amit fel is vetettek — már... (Buchinger Manó: De ilyen beszédet nem mondott volna egy zsidó sem! Jobban tiszteli az igazságot!) Elnök: Buchinger képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Makkai János előadó: ...hogy a zsidóság a kapitalizmus felépítésében hozott-e hasznot és termelt-e olyan értékeket a magyarság számára, amelyek miatt s amely munkáért a zsidóságot megbecsülés illeti-e meg vagy sem? Ki kell jelentenem, hogy a zsidóság a kapitalizmusnak ebben a korszakában a magyarság számára és az ország kapitalista felépítése számára valóban igen sokat és jelentőset alkotott. Meg kell azonban állapítanom azt is, hogy a múlt század második felében, tehát ugyanez alatt a korszak alatt minden ország a^ legtöbbet fejlődött és haladt, ott is, ahol zsidóság nem volt. Ennek oka pedig az, hogy a XIX. század második fele tette a fejlett pénzgazdálkodást és a technikai kultúrát általánossá és közismertté. Elismerem tehát a zsidóságnak ebben a munkában való jelentős részvételét, de meg kell állapítanom azt is, hogy ez alatt az idő alatt azok az országok is aránylag a legtöbbet fejlődtek, ahol zsidóság egyáltalán nem volt. (Buchinger Manó: Szóval miben maradunk?) A lényeg azonban az, hogy a zsidóság, ha ezt a munkáját a magyarság javára is végezte, a magyarságba nem tudott és nem akart beolvadni, mint ahogy az számára teljes lehetetlenség is. (Fábiání Béla: Hát az Imrédy nem olvadt be? — Zaj jobbfelől. — Gr. Festetics Domonkos: Elég volt ezekből a buta megjegyzésekből! — Fáibán Béla: Miért? Nem igaz? — Egy hang jobbfelől: Nem biztos!) A zsidóság asszimilációjára vonatkozó véleményemet nem most hangoztatom, hanem már akkor voltam bátor hangoztatni, amikor a zsidótörvény még nem volt napirenden és ebből leszek bátor néhány szót felolvasni, (olvassa): »A régi liberális korszakban maguk a letelepedett és a felvilágosodás eszméit valló zsidók is abban látták a zsidókérdés megoldását ... (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Gr. Festetics Domonkos és Buchinger Manó közbeszól. — Folytonos zaj.) Elnök: Buchinger képviselő urat rendreutasítom. (Gr. Festetics Domonkos közbeszól. — Buchinger Manó: Hát a gróf urat? — Zaj,) Makai János előadó: ...hogy további bevándorlást nem szabad engedélyezni, viszont módot kell adni a zsidóságnak arra, hogy a magyar őslakossággal összeházasodhasson, aki akar. kereszténnyé válhasson és felvéve a magyar kultúra és civilizáció életalakító hatásait, lassanként maradéktalanul a többségi fajhoz idomuljon. A világháború előtt közéletünkben nagy befolyáshoz jutott felvilágosult zsidóság majdnem teljes egészében ezt az aszszimiliációs szemléletet tette magáévá, azonban a világháború után az antiszemitizmus nyomása alatt ez a szemlélet megváltozott, mert a zsidó öntudat megerősödött és a valláshoz, a hithez való ragaszkodás, a zsidó közösség érzete fölébe kerekedett az asszimilációs vágynak. Az asszimilációs elméletnek persze magyar szempontból van egy nagy hibája, amit annakidején a »XX. Század« című folyóirat emlékezetes zsidóankétjának hozzászólói sem vettek figyelembe.« (Fábián Béla: Miből olvas most?) Ez a saját könyvem, kérem. (Fábián Béla: Abban vannak okos dolgok is! — Vázsonyi János: Azokat nem olvassa fel!) »Az asszimilációs elmélet hirdetői elfelejtik, hogy az asszimilációnál figyelembe kell venni, hogy a zsidók és a többségi fajbeli társadalmi rétegek közül melyek azok, amelyek az összeolvadás szempontjából számba jöhetnek? A nagyvárosi zsidóság köztudomás szerint a középosztályban és a kis- és a középpolgári rétegekben helyezkedik el, műveltségüknél, vagyoni állapotuknál, társadalmi rétegüknél fogva, a zsidók tehát csakis ezekkel a rétegekkel házasodhatnak össze! A középosztálybeli zsidó sohasem fog a magyar proletárság, vagy a paraszti osztályok egyedeivel házasságot kötni. Az asszimiláció szempontjából nem 400.000 zsidó áll szemben 8 és félmillió más, keresztényvallású nemzetiséggel, hanem legfeljebb 300.000 főnyi nagyvárosi zsidóság az ugyanakkora, vagy alig kétszer akkora magyar középosztállyal és polgári társadalommal. (Fábián Béla: Ez sem áll!) Az asszimilációnak, a beházasodásnak a siettetése és meggyorsítása azt eredményezné tehát, hogy a magyar középosztály és a polgári társadalom elzsidósodnék, de az alsóbb magyar néprétegek, amelyek számára pedig a zsidósággal való