Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-372
V Az országgyűlés képviselőházának 372. ülése \939 február 2U-én, pénteken. összeházasodás színvonalemelkedést is jelenthetne, — mint 1 asszimilációs tényezők nem jönnének soha számításba. A vidéki, falusi zsidóig. a , m aga exkluzív és vallásilag- fanatikus felfogásával nem is hajlandó a magyar kisgazda, vagy paraszti réteggel való összeházasodasra. (Vazsonyi János: Hányan vannak itt, akiknek zsidó rokonságuk vagy zsidó feleségük van! — Rajnis Ferenc közbeszól.) Az igazi zsidó általában (Vazsonyi János: Maguknak megbocsátanak! A minimális tisztesség azt írná elő, hogy otthon maradjanak!) féltékenyen őrködik gyermekeinek és leszármazottamat vallási és faji tisztasága fölött, az asszimilációt csak a zsidóságtól már elszakadásban lévő rétegek kívánják, de azok is főleg azért, hogy ezzel felsőbb, magasabb társadalmi osztályokba kerülhessenek.« (Propper Sándor: Más nem olvassa a könyvét, tehát sajátmaga olvassa! — Fábián Béla: Azt is tessék felolvasni, ahol az ellenkezője van írva!) Ez azt jelenti tehát, hogy a zsidóságnak az asszimilációja nem azonos más, árja népeknek a magyarsággal való asszimilációjával...« (Fábián Béla: Es Imrédy? — Gr. Festetics Domonkos: A disszidens fajkutatás azt mondja... — Fábián Béla: Hát lehet asszimilálódni? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon! Makkai János előadó: »A zsidóság társadalmi felépítése ugyanis teljesen más. A zsidóságnak hiányoznak az alsóbb néposztályai, a zsidóság tehát csak felfelé asszimilálódik (Farkas István: És a szegény zsidók!) és ilyenformán a zsidóság részéről (Vazsonyi János: Nem ismeri a zsidó proletárokat! — Farkas István: Csak az előkelő körökkel ismerkedett meg, a zsidó proletárokat nem ismeri!) asszimiláció nem, hanem csak penetráció lehetséges. (Farkas István: Mi lesz azokkal a tízezrekkel, akiket kilökünk? — Zaj. — Elnök csenqet.) A zsidókérdés kétségtelenül minden országban más és más, annál a szempontnál fogva, hogy a befogadó nép társadalmi és gazdasági fejlettsége milyen fokú. (Zaj a jobbAs a szélsőbaloldalon. — Buehinger Manó (Festetics Domonkos felé): Még a világon sem volt, amikor engem a gyárban már kizsákmányoltak!) Elnök: Buehinger képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Gr. Festetics Domonkos közbeszól. — Buehinger Manó: Mit beszél ilyeneket? Én már gyermekkoromban gyárban dolgoztam! — Farkas István (Gr. Festetics Domonkos felé.): Nem tudja, mi a produktív munka! — Buehinger Manó: Maga nem csinált semmit, csak lumpolt!) Buehinger képviselő urat rendreutasítom! (Farkas István (Gr. Festetics Domonkos felé.): Maga nem csinált semmit, nem is tud csinálni!) Farkas István képviselő urat rendreutasítom! (Farkas István: Az lehet, mégis igazam van!) \ Szíveskedjék folytatni, előadó ur. (folytonos zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Buehinger Manó: Becsületes munkások voltunk! — Farkas István: Nem voltunk naplopók! — Elnök csenget. — Farkas István (Gr. Festetics Domonkos felé): A munkát nem becsülik, csak a naplopást! — Zaj.) Makkai János előadó: Ha a zsidóság minden őt befogadó társadalomban ugyanaz is, maga az országot alkotó nép és a befogadó társadalom mindenütt más és mas, (Buciimger Manó: Hazugság!) más annak kulturális, gazdasági és szociális előrehaladottsága es felépítése. Ilyenformán a zsidókérdes < egyes balkáni országokban kimondottan népi probléma, mert a zsidóság csak a nép legalacsonyabb rétegeivel áll összeköttetésben, más országokban, így speciálisan Magyarországon, elsősorban középosztálybeli és kapitalista kérdés. (Vázsonyi János: Nálunk a legalacsonyabb indulatú réteggel állunk összeköttetésben!) A zsidókérdés megoldásánál tehát elsősorban azt a feladatot kell a magunk számára megállapítanunk és azt kell szem előtt tartanunk, hogy a magyarságot be kell vezetnünk a kapitalista életnek, az iparnak abba az ágába, amelytől idáig távol tartotta magát. Már pedig az ebben való részvétel egyedül tehet képessé egy népet és nemzetet arra» hogy az európai versenyben helyt tudjon állni. Ha ez nem történik meg, ha a magyarságnak nem tudjuk megadni azt a lehetőséget, hogy a kapitalizmus vezetését a kezébe vegye, ha nem adjuk meg neki a módot arra, hogy a szellemi élet irányítása a maga ízlése szerint történjék, akkor a magyarság az európai versenyben törvényszerűen le fog maradni és olyan megrázkódtatásokat érhet meg, amelyeket nem tud majd elviselni. A mi felfogásunk a zsidókérdésben húsz év óta nem változott, a magyar társadalom túlnyomó részének az erről való felfogása egy és azonos, ezért vissza kell utasítanom azt a vádat, hogy ez a zsidótörvény javaslat külföldi minták utánzása és külföldi sugalmazások eredménye. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr is tett már ilyen kijelentéseket és én már a törvényjavaslat bizottsági vitájában mondott előadói beszédemben voltam bátor megemlíteni, hogy a mi felfogásunk eredeti és magyar. (Ellenmondásak balfelől.) Az alkalomszerűség, amellyel megvalósítottuk ezt a zsidótörvényjavaslatot, európai, de ez szükséges is minden magyar gondolat megerősítéséhez, (tarkas István: Sohasem volt magyar!) Ami a törvényjavaslati lényegét illeti, ez a törvényjavaslat öt részre tagozható, a szerint, hogy milyen életviszonyokat kíván rendezni és milyen módszereket alkalmaz. A törvényjavaslat a leszármazási elvből indul ki, megfelelő kivételek statuálásával. A leszármazási elvből való kiindulás alatt azt értjük, hogy a törvényjavaslat rendelkező részében nem mondtuk ki azt, hogy a zsidóság faj, vagy a zsidóság népcsoport, — ez az utóbbi meghatározás csak a törvényjavaslat indokolásában fordul elő, (Fábián Béla: Lehet kilépni a fajból?) — mert a törvényjavaslatnak nem az a hivatása, hogy. ilyen megállapításokat tegyen, hanem az, hogy életviszonyokat kellő módon szabályozzon. A leszármazási elv alatt azt kell értenünk, hogy a zsidóságból való származás adja meg annak kritériumát, hogy ez a törvényjavaslat kikre vonatkozik. Ez annál is inkább megfelel a törvényben megállapított módszereknek, mert a zsidóság mint faj és mint népi egység még két vagy három nemzedékkel ezelőtt mindenütt azonos volt Európában az izraelita vallással. Olyan országokban tehát, amelyek kimondották a zsidóság fajiságát, vagy külön népcsoport jellegét, (Propper Sándor: Karolin nagymama unokája zsidó-e vagy nem!) bizonyításául annak, hogy ki a zsidó, ők sem tudnak mást elfogadni mint ezt. (Vázsonyi János: És erre azt mondja, hogy ez eredeti! Tiszta másolás!) A törvényjavaslat második része, a közjogi rész, a zsidóság közhivatal-viselésével és választójogával foglalkozik. Ha az előbbi megállapításokat alkalmaztuk a zsidóságra és véleményünket vele szemben fenntartjuk, szükségesnek látszik és mindenki által helyeselhető
