Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-375

Az országgyűlés képviselőházának 375. jog értelméében az állampolgárságot, az illetőséget mindig az atyának a jogállása szabja meg, s motst ez a törvény beiktatja a szülők, illetőleg nagyszülők lakásának, illetve születésének igazolását. Nincs ennek semmi más értelme, csaik az az egy, hogy leszállítsa, lecsökkentse a zsidóvallásu magyar állampolgárok jogát. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Csak kötelesség, jog nélkül! — Buchinger Manó: Es mellékesen lecsökkentse a választók számát is. — Zaj.) Az előadó úr egy módosítást nyújtott be. Ez a módosítás úgy szerepelt a köztudatban, mint enyhítés. Ebből egy szó sem igaz! (Felkiáltások balfelől: Hol az előadó úrf — Zaj.) Mi van ebben a módosításban?^ Változatlanul fenntartja az eredeti rendelkezést, azt, hogy a zsidó vagy zsidónak tekintendő keresztény magyar állam/polgár a választójog egyéb feltételei mellett köteles igazolni 1867-ig visszamenőleg állandó ittlakását saját magának, vagy szüleinek vagy nagyiszüleinek. Ebben a módosításiban tulajdonképpen még egy súlyosbítás történt, mert a generális szabály mellé bevették azt, hogy az állandó lakáson kívül a születés tényét is igazolni kell. Felállítottak egy vélelmet, — és ez lenne a könynyebbség — nevezetesen azt, hogy ha négy hónapon belül választás lesz, akkor az illetőnek csak a születés tényét kell igazolnia. Azt kérdezem, hogy az után, mi 1867 óta itt az ország területén történt, lllehet-e ezt igazolni? (Zaj a szélsőbáloldalon.) Az igazságügytminiszter úr azt mondta a bizottságban, hogy • ezt tanukkal is lehet igazolni. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Nevezetesen, ha nincsenek iratok, nincsenek anyakönyvek, akkor ezt tanukkal lehet igazolni. (Derültség és zaj a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Százéves tanú. Matuzsálem!) Tanukkal igazolni a maga születését vagy szüleinek, vagy nagyszüleinek születési tényét tszáz évre visszamenőleg. (Beniczky Elemér: Tanú van mindig! — Bródy Ernő: A kriptában vannak a tanuk!) Most legyen szabad megállnom e mellett a négy hónap mellett. (Rupert Rezső: Szánalmas!) Mit jelent ez a négy hónap? Azt jelenti lényegileg, hogy a kormány azt hiszi, hogy négy hónapon belül a jogorvoslati idő beillesztésével keresztül tudja vinni a névjegyzéknek olyan változtatását, hogy a már érvényes névjegyzékben a zsidóknak tekintendő választók igazolni fogják maguknak, szüleiknek, nagyszüleiknek 1867 előtt való itteni állandó lakását és születését. Ez teljes képtelenség. Nem is foglalkozom vele, olyan abszurdum. (Bródy Ernő: Hol a jogorvoslat a törvényben?) De nézzük most azt, mi történik négy hónappal megelőzően, ha választás lesz? Mert azt hiszem, ezzel is foglalkozni kell most már a törvényjavaslat rendelkezése alapján. Mi történik ebben az esetben? (Egy hang a szélsőbaloldalon: Erre készült a javaslat!) Akkor csak azt kell igazolni, hogy 1867 előtt itt született az a szegény aggastyán vagy szülei itt születtek, itt született apja, anyja vagy nagyapja, nagyanyja. Azt kérdezem, hol fogja ezt igazolni, ki előtt fogja igazolni? Ha holnapután feloszlatják a Házat, ki előtt fogja igazolni? A választási elnök előtt fogja igazolni? És kinek kell igazolnia? Mindenkinek, aki gyanús? Mert hiszen az csak természetes dolog, nem elég az, hogy valaki odajön és igazolia, hogy keresztény. (Bródy Ernő: Szégyen!) Mindenkit, aki a választási elnök előtt gyanús lesz, felhívnak majd arra, hogy igazolja ezeket a körülményeKÉPVI'SELŐHÁZI NAPLÓ^JÍXII. ülése 1939 március 2-án, csütörtökön. 123 ket és hiába fogja mondani, hogy ő keresztény, azt mondják majd rá: lehet, hogy keresztény, de hátha zsidónak tekintendő keresztény és akkor választójoga tekintetében neki továbbnienő igazolást kell nyújtani. (Bródy Ernő: Minden választójogosult elmehet egészen a Közigazgatási Bíróságig! Csak a zsidó vogelfrei! — Rupert Rezső: Itt vagyunk a nagy nyomorúságban és ilyen dolgokkal kell foglalkozni! — Bródy Ernő: Ide süllyedt a magyar törvényhozás! — Vázsonyi János: Vagy Őrültség, vagy gazság! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Vagy mind a kettő!) T. Ház! Mindezt megkívánják attól a zsidótól, akit ugyanakkor kizárnak a megélhetés majdnem minden lehetőségéből. Nem azt mondják neki: ha tudod igazolni ezeket a lehetetlen körülményeket, akkor te telj es jogú állampolgár leszel, kenyeret kereshetsz, nem leszel kizárva a föld vételéből, nem leszel kizárva a közhivatalokból. Nem! Csak azt az egy jogot fogod megkapni, hogy mehetsz és szavazhatsz. (Propper Sándor: A kormánypártra szavazhat!) Én magam azt mondom, ne menjenek el szavazni. (Elénk felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy van! Ez a helyes! — Vázsonyi János: Fütyülünk rá! — Zaj. — Elnök csenget.) Ne menjenek utána; ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, akkor inkább ne éljenek a választójogukkal, (ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: Teljesen helyes! — Buchinger Manó: Politikai csalás az egész!) minthogy ezen a megalázáson menjenek keresztül. T. Ház! Ezekután rátérek a kérdés emberi és gazdasági vonatkozásaira. Mindezeken az elvi aggályokon túlmenően ezeket tartom a legfontosabbaknak. Ennél a fejezetnél legyen szabad az igen t. miniszterelnök úr két kijelentését mottónak alkalmaznom. Egyik kijelentését rádiószózatában mondotta. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondotta Teleki Pál gróf miniszterelnök úr (olvassa): »Megértem mindenkinek baját. Nincs Magyarország lakosságának az a rétege, kor, vallás, nemzetiség, foglalkozás szerinti csoportja, amelyben személyes > barátaim ne lennének. Szeretném mindenkinek kívánságát teljesíteni, mindenkit jólétben, megelégedettségben látni és nem rajtam fog múlni, ha ez lassan megy és nem tudjuk gyorsan elérni.« A miniszterelnök úr még egyszer visszatért erre a gondolatra, amikor az államnak a társadalom minden rétege sorsának megjavítására irányuló feladatáról szólott és a következőket mondotta (olvassa): »Neveljük önmagunkat erre a feladatra, igyekezzünk meglátni a jogok helyett a kötelességeket és akkor kölcsönösen több jogot fogunk egymásnak adhatni, mint ha egymás jogainak a megnyirbálásával próbálunk társadalmi egyensúlyt teremteni«. Meg kell mondanom, t. Ház: úgy, mint az első javaslat, ez a javaslat is a társadalmi egyensúlyt és igazságot nem ezen az úton keresi, amelyet a miniszterelnök úr megjelölt, hanem éppen megfordítva: az emberi alapjogok megcsorbításával és elvételével. (Bródy Ernő: Ugy van! Ügy van!) Ez az a kérdés, amelyet becsületesen fel kell vetni és amelylyel becsületesen szembe kell szállni, mielőtt valaki ezt a javaslatot megszavazza vagy mielőtt ezért a javaslatért lelkesedik. Fel kell vetnünk azt a kérdést, mi lesz annak a több mint félmillió zsidó magyar állampolgárnak vagy zsidónak tekintendő keresztény magyar állampolgárnak a gazdasági helyzete, ha ez a 19