Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-375

122 Az országgyűlés képviselőházának 375 sem fogadom el, mert az lehetetlenség, hogy ha egy törvény az igazságtalanságok százezreit követi el, akkor egyes pontokon kivételt tegyen és az igazságtalanságot még bántóbbá, még visszataszítóbbá tegye a százezrek előtt. Méltóztassék elképzelni, hogy ez magában véve is milyen komikus eredményt fog létrehozni. Elég, ha arra mutatok rá, hogy ezek utódjaira már megint nem vonatkozik a kivétel. Méltóztassék elképzelni, hogy egy olyan keresztény felekezetnek a lelkésze, aki nem köteles cölibátusban élni, megnősül, gyermekei vannak, már most ez a keresztény lelkész a szószékről fogja hirdetni a keresztségnek mindent átalakító erejét és ugyanakkor a gyermeke e törvény értelmében az egész egyházközség előtt zsidónak minősül. (Dulin Jenő: Pedig keresztény mamája van! — Rupert Rezső: Mindenesetre mulatságos, hogy egy katolikus püspököt kivesznek a zsidók közül! — Horváth Zoltán: A papok tiltakozni fognak ez ellen! — Drozdy Győző: Még jó, hogy zsidó rabbi nem lehet keresztény!) T. Ház! Az elvi rendelkezések sorában foglalkoznom kell a közjogi rendelkezésekkel is. (Halljuk! a szélsőbaloldalon!) Errevonatkozólag meg kell állapítanom, hogy ezek a közjogi rendelkezések éppen olyan elvileg elfogadhatatlan elgondolások, mint amelyeket az előbb ismertettem, sőt rosszabbak, mert_ ezekben a rendelkezésekben nemcsak az elvi alap rossz, hanem a mód is, ahogyan meg akarják valósítani, erkölcstelen. (Bródy Ernő: Ügy van!) Ha ugyanis a törvényhozás jogokat ad még korlátozott mértékben^ is, d.e azoknak a jogoknak gyakorlását teljesíthetetlen feltételekhez köti, akkor a törvényhozás egy méltatlan trükköt követ cl és az erkölcstelenség útjára téved. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi az indoka ennek a közjogi rendelkezésnek? (Bródy Ernő: A keresztény ifjúság elhelyezése!) Méltóztatnak emlékezni arra, hogy az első javaslatban más elgondolás volt, ott 14 vagy 16 zsidó képviselőt óhajtottak kreálni és a zsidóságot mint külön népcsoportot leszavaztatni. Körömszakadtáig védték, de végül feladták ezt az álláspontot. Most itt van az új elgondolás. Mi ennek az elgondolásnak alapja? Már a bizottságban rámutattam, hogy ez az indokolás egyenesen komikus. Itt újra elmondom, de most már a bizottsági jelentés indokolásával kapcsolatban, amely természetesen az alapelgondolást igyekezett hozzásimítani ehhez az elgondoláshoz. Azt mondja ez az indokolás, hogy (olvassa): »... a népi és nemzeti közösségbe kellően be nem illeszkedett zsidórétegek érdekei ne szűrődjenek, ne keveredjenek össze« — ez a célja az elgondolásnak — »azokkal a nagy népi és nemzeti érdekekkel, amelyeknek elbírálására, a tapasztalat szerint, a zsidóság jelentékeny részben nem képes«. Bocsánatot kérek, nem komoly argumentum ez, t. Ház, nem is érdemes ezzel foglalkozni. Én csak arra akarok rámutatni, hogy ha az urak azt hiszik, visszariadva a népcsoport kreálásától, hogy r ez nem jelenti egy nemzeti kisebbség létesítését, akkor nagyon tévednek. Nemzeti kisebbséget ' csinálnak a zsidóságból, amikor az állampolgári jogok tekintetében, a közjogok tekintetében különbséget tesznek, éppen úgy, mint az első javaslat tette, amely kifejezetten belevette a népcsoport megalakítását. (Reisinger Ferenc: Az első még tisztességesebb volt! Legalább őszinte volt!) Legyen szabad beszélnem arról a képtelen. ülése 1939 március 2-án, csütörtökön. ségről is, amely az indokolásban jelentkezik. Nagyon jól tudjuk, hogy a volt miniszterelnök egy kormányválság ideje alatt tárgyalásokat folytatott a német kisebbség új vezérével (Rupert Rezső: Lovat adott alája!) és messzemenő engedményeket tett a saját nemzeti különleges kisebbségi . érdekeiknek védelmére. Elismerte, hogy itt egy disszimilált rétegről van szó és gondoskodott arról, hogy ez a disszimiláeió a jövőben is minél mélyebb legyen. Ugyanakkor a magyar zsidóságot — amely nem beszél más nyelvet, amelynek nincs más hazája e világon, amely nem akar külön jogot — azért, hogy érdekei ne szűrődjenek össze a többi választópolgár által kifejezésre juttatott nemzeti akarattal, egyszerűen korlátozni akarja jogaiban. Bocsánatot kérek, ez elgondolásában is erkölcstelen. Mit tud felhozni a kormány erre vonatkozólag továbbmenőleg? Egy rabulisztikát. Azt mondja az indokolás, hogy az 1867:XVII. te. a teljes egyenjogúságot tulajdonképpen csak a törvény megalkotásakor már Magyarországon élő zsidóknak és azok leszármazóinak kívánta megadni. Ez nem igaz. Méltóztassék elolvasni annak a törvényjavaslatnak tárgyalását, akkor méltóztatik látni, hogy egyetlenegy felszólalásból, egyetlenegy indokolásból sem deriválható ez a megállapítás. De hogy ez mennyire rabulisztika, amelyet mondhatna mindenki, csak az nem, aki a törvényjavaslatot a Ház elé terjesztette, kiderül abból, hogy amit itt megállapít, hogy az 1867-i törvényhozás az akkor élők és azok leszármazol számára kívánta a teljes egyenjogúságot megadni, azt megtagadja a törvényjavaslat minden egyes rendelkezése. Bocsánatot kérek, ez a törvényjavaslat az 1867 előtt a magyarság kebelében itt élő zsidó állampolgároknak megadja a teljes egyenjogúságot? Ebből egy szó sem igaz. Ez a törvényjavaslat szavazati jogot ad annak, aki itt élt 1867 előtt vagy a szülei itt éltek és azóta állandóan itt lakott, feltéve, hogy ezeket a körülményeket bizonyítani tudja. (Rupert Rezső: Mégpedig magyar hatóság bizonyítványával!) Ez már megváltozott. De nem tudja bizonyítani. Es ez az, ami ellen a magam részéről a törvényalkotás komolysága és a törvényhozás tekintélye érdekében is tiltakozom. Szabad olyan feltételt szabni, amit nem lehet végrehajtani? Itt van ismét Kovács statisztikus úrnak egy másik megállapítása, amelyben kalkulálván azt, hogy mennyi lesz az így kieső zsidó szavazó polgár, arra a konzekvenciára jut, hogy ez részben attól függ, hogy tényleg hány zsidó vándorolt be 1867 óta, részben pedig attól, — és talán nagyobb mértékben attól — hogy hányan tudják majd igazolni, hogy maguk vagy szüleik már 1867 előtt is Magyarországon laktak. T. Ház! En ezt immorálisnak tartom (Ügy van! a szélsőbalodalon.) és meg kell kérdeznem képviselőtársaimat: tudják valamenynyien igazolni, 1867 előtt itt született nagyszülőiknek születési tényét? Hány képviselőtársammá!! beszéltem, aki maga azt mondja, hogy ez lehetetlen feladatot ró rá. A polgári társadalom nem arra rendezkedett be, hogy családfákat rajzolgasson és okiratokat szerezzen be, ez csak egy újabb divat- (Drozdy Győző: Megszállott területről is!) Négy részre osztották fel Magyarországot. Méltóztassék elképzelni, hogy 1867 előttről mikép lehet megszállott területekről hitelt érdemlő bizonyítványokat szerezni és kiknek a bizonyítványait: szülők és nagyszülők bizonyítványait. A magyar