Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-375
Az országgyűlés képviselőházának 875. beszerezni az okmányait és közhivatalban akar elhelyezkedni, ingatlant akar vásárolni, iparengedélyt akar elnyernie Mi történik vele ebben az esetben, mert hiszen ezen az alapon, minthogy nem tudja beszerezni szüleinek és nagyszüleinek házassági leveleit és keresztleveleit, zsidónak fogják minősíteni. (Horváth Zoltán: A csodaszarvas társaság ad majd okiratot! — Mojzes János: Azon az alapon, hogy csak az anya biztos, az apa sohasem biztos! — Mozgás.) Lehetetlen helyzetet teremt ez a törvényjavaslat, teljesen felfordítja ennek az országnak jövő jogéletét. Nem lehet ezt elfogadni annak, aki valóban nemcsak egy választási agitációs eszközt akar keresni, hanem a magyar törvénytárba egy komoly törvényt akar beilleszteni. Tudatában kell lennünk annak, hogy ez a. törvényjavaslat úgy, amint Eckhardt t. képviselőtársam mondotta, ebben a rendelkezésében végre nem hajtható. (Úgy van! Úgy van! a balés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Miután próbáltam elvi alapon megrajzolni a zsidók, a keresztények, a keresztényeknek tekintendő zsidók és a zsidóknak tekintendő keresztények körét, most legyen szabad foglalkoznom a mentességek kérdésével. (Haljuk! Haljuk! balfelől.) Ugyanolyan logikátlan, igazságtalan és bántó ez a rendelkezés is, mpit az 1. §-ba felvett rendelekések. Előbb megaláznak 500.000 és — a félvérek számát nem tudván, nem tudok további pontos számot mondani — továbbmenően 15—20—30 —50.000 magyar állampolgárt, ezeket kidobják a nemzeti és erkölcsi közösségből és azután a 2. §-ban mentességet állítanak fel. (Bródy Ernő: Kiknek?) Hogyan fest ez a mentesség'? Nem azt mondja ez a 2. % — ha szűk körben is állapítja meg ezt a mentességet — hogy: ti pedig, akik ez alá a szakasz alá estek, már asszimiláltaknak vagytok tekintendők és ennek a törvényjavaslatnak a rendelkezései rátok nem vonatkoznak. Nem! Meghagyja ezt a megbélyegzést és kegyesen megengedi, hogy ezek a 12 százalékon felül még 3 százalék erejéig munkahelyet kaphatnak, ha van. Ha nincs, akkor nincs. Ez MZ H mentesség, amelyet ez a törvényjavaslat törvénybe kíván iktatni. És milyen alapon? Először is azon az alapon, hogy valaki hadi érdemeket szerzett, állampolgári kötelességének a frontokon eleget tett. (Mozgás. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) Már az előbb rámutattam... (Folytonos, mozgás.) Talán megállok beszédemben. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon.) Már az előbb rámutattam arra, hogy egy polgár státusának joga szempontjából is van szerzett jog, amelyet egy civilizált államnak tisztelnie kelL (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt azonban megint a szerzett jogok teljes félredobását látjuk. Hiszen ugyanez a törvényhozás törvénybe iktatta az 1938:IV. tc.-t és ebben a törvénycikkben rendelkezett a világháború tűzharcosairól és azok érdemeinek elismeréséről, ígéretet tett nekik, hogy az élet azonos körülményei között a nemzet azzal rójja le Háláját, hogy anyagi támogatást nyújt majd nekik polgári boldogulásuk során. Megállapította, hogy előnyben részesítendők egyéb polgárokkal szemben (Br. Berg Miksa : Az a Darányi-kormány volt!) és most jönnek ezzel a törvényjavaslattal, amely nemhogy ezt a törvényt respektálva, teljes állampolgároknak ismerné el őket, hanem a rendelkezések egész sorában megalázó módon ; kizárja őket az állampolgári egyenjogúságból. (Br. ülése 1989 "március 2-án, csütörtökön. 121 Berg Miksa: Az keresztény kormány volt!) Ezt 1938-ban hozták. (Br. Berg Miksa: Darányi!) Ugyanez a kormány hozta, ugyanez a többség szavazta meg. T. Ház! Nem beszéllek arról, hogy maguknak a kivételeknek a körét is szűkítették, kizárták a hadiárvákat. (Horváth Zoltán: Szégyen! — Bródy Ernő: Szégyen, gyalázat, —Sulyok Dezső: Hogyne, ha felmentettek csinálják!) En tudom, hogy ennek a zsidótörvényjavaslatnak a megalkotásában nagy szerepet játszott egy neuraszténiás félelem a Hungarista-mozgalomtól és a kormányzati böleseség nem ott keresett orvosságot, hogy az államhatalom erejével energikusan fellépett volna, hanem versenyre kelt velük az agitáció tekintetében. Ha itt volna Hubay t- képviselőtársam, megkérdezném tőle, hogy ők, a legszélsőbb jobboldaliak* kívánták-e a magyar kormánytól, hogy a frontharcosokat és a hadiárvákat kizárják a kedvezményezetteik sorából. (Bródy Ernő: Példátlan! Politikai szaddizmus! — Fábián Béla: Imrédy úr nincs itt? — Br. Berg Miksa: Megszavazták! — Gr. Festetics Domonkos: Ti is megszavaztátok! — Br. Berg Miksa: Nem szavaztuk meg! A hadiárvák ellen önök szavaztak!) Most arról van szó, hogy mit fogunk megszavazni a jövőben, nie méltóztassék azt rekriminálni, hogy mit méltóztattak 'megszavazni a múltban. (Br. Berg Miksa: Most a bizottságiban!) T- Ház! Legyen szabad nekem ezzel a kérdéssel kapcsolatban felolvasnom egy megállapítást a frontharcosokról. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. — Olvassa)'- »Ha valami kívánsága van ia frontharcosoknak, az csak annyi, hogy megadják neki, nem annyira neki, hanem a tűzharcos eszmének, a megbecsülést, mert nincs destruálóbb, mint az a tudat, hogy az, aki becsülete után a legfőbb javát, az éle-' tét tette kockára, a megbecsülésben és a jogok érvényesülésében háttérbe szorul. A közigazgatásnak épúgy, mint a társadalomnak üzenem erről a helyről: becsüljék meg a tűzharcost, mert ez a tábor, amelyhez tartozónak én is érzem magamat, nem kíván egyebet, mint azt, hogy emlékezzenek rá, mit tett a hazáért«. Mit méltóztatnak gondolni, ki mondta ezeket a gyönyörű szavakat? (Felkiáltások a baloldalon; Imrédy!) A volt miniszterelnök úr, aki benyújtotta ezt a törvényjavasalatot. (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan! — Sulyok Dezső: Hát ilyet csak egy zsidó csinálhat. — Derültség a baloldalon.) Azt hiszem, ez a kérdés annyira ismert és ebben a tekintetben annyira nem. lehetnek közüttünk véleményeltérések, hogy nem szükséges, hogy itt a törvényjavaslat további bírálatát folytassam. De lehetetlen, t. Ház, hogy az 1917-ben és 1938-iban tett ünnepélyes ígéretet megtagadva, a magyar állam és a magyar törvényhozás egy hevenyészett, taktikai célokat szolgáló törvénnyel ilyen módosítást vigyen keresztül. T. Ház! Van ebben a javaslatban a mentességek során két olyan rendelkezés, amelyeket én nem fogadok el. Az egyik a titkos tanácsosi méltósághoz kötött mentességre vonatkozik, a másik az előadó úrnak a bizottság által visszautasított arra a gondolatára, amelyet most be akarnak iktatni a törvénybe, hogy a keresztény felekezetek felszentelt lelkészeit kiveszik a törvény rendelkezései alól. Mindkét kivételt észszerűnek tartöm, de még