Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-374

egyben ügyvéd olyan ügyét vállalom és veszem védelembe, akik ellen itt harcolok. Igen t. képviselőtársam kénytelen volt felállani és bejelenteni, hogy vádja igenis tévedésen alapult. Az utána következő vádaskodás az volt, zsidó és szociáldemokrata képviselőtársaim részéről, hogy bizonyos zsírt emlegettek itt az én személyemmel kapcsolatban. (Dulin Jenő: Talán mint ügyvéd, zsírral van bekenve!) Nem vagyok még hájjal sem megkenve, annál kevésbé zsírral. (Derültség.) Ebben az ügyben az a tényállás, hogy édesapám, a keszthelyi ipartestület elnöke, kisiparos ember, 35 más kisiparostársával együtt vád alá került zsírdrágításért. Nem jártam el abban az ügyben, hogy szüntessék meg ellene a vádiratot és a nyomozást, ellenkezőleg, megvártam a főtárgyalást és felmentették többi iparostársaival együtt. Ezt most hozzám idekiabálni, azt hiszem, teljesen indokolatlan és illojális. (Ügy van! — Zaj.) A harmadik vádaskodás, amit — ugyancsak szociáldemokrata oldalról — Esztergályos János képviselőtársunk kiáltott a múltkor ide, az én állítólagos zsidó származásomra vonatkozott. Kénytelen voltam másnap igen t. képviselőtársamat ajánlott levélben megkérdezni, vájjon mire alapítja ezt az információját és amennyiben ez igaz, én természetességgel készséggel levonom a konzekvenciákat, de ugyanezt elvárom Esztergályos igen t. képviselőtársamtól is. Esztergályos képviselőtársam másnap a következő levelet intézte hozzám (olvassa): »Igen t. képviselő úr! Hivatkozással folyó hó 17-én kell nagybecsű levelére, tisztelettel közlöm a következőket: elismerem, hogy elhangzott közbeszólásom téves információ alapján történt. Ugyanis velem azt közölték a közbeszólás napján, hogy Neumann Ignác egykori keszthelyi lakos leánya az ön édesanyja. A közbeszólás téves tényálláson alapulván, tisztelettel kérem, méltóztassék azt tárgytalannak tekinteni.« Bocsánatot kérek, liogy ilyesmikkel kell itt foglalkoznom, de édesanyámat Stampfel I Ilonának hívták, sohasem volt Neumann Ignác leánya, hanem egy köztiszteletben álló kocsmároscsalád sarja, mégpedig a pozsonyi származású Stampfelekkel volt rokonságban. Ezek után ma Eeisinger igen t. képviselőtársam tartotta indokoltnak azt, hogy velem szemben nem tudom milyen vádat hangoztasson és olyan kijelentésekre ragadtatta magát, amelyek a képviselőház tekintélyét semmiesetre sem szolgálhatják. Biztosra veszem azt, hogy az igen t. képviselőtársam -azért tette ezeket a nem is vádaskodó, hanem egyszerűen piszkolódó kijelentéseket, mert ő maga is, mint az elnökségi tisztviselő úrnak mondta, nem emlékszik rá és nem tudja, milyen kifejezéseket használt, egész biztos azonban, hogy azért mondta, mert általában ez a szociáldemokrata felfogás, hogy lovagias elégtételt nem szoktak adni, ezen túlmenőleg pedig tudva-tudja, hogy ez a mód alkalmas arra, hogy lejárássá a képviselőház tekintélyét. Abban súlyosan téved az igen t. képviselő úr, ha arra gondol, hogy engem megfélemlítenek, vagy leszerelnek, vagy befolyásolnak abban, hogy a zsidókérdésben továbbra ^ intranzigens legyek, mert az ilyen piszkolódások, az ilyen rágalmazó kijelentések csak arra alkalmasak, hogy még radikálisabbá tegyék azt az álláspontomat, hogy a zsidókérdést igenis meg kell oldani éspedig nem azaal a törvényjavaslattal, amely a Ház előtt fekszik, hanem egy ennél sokkal súlyosabbal. (Mozgás.) Tisztelettel bejelentem, hogy ezeket a piszkolódásokat a jövőben egyszerűen nem veszem tudomásul és csak azt sajnálom, hogy a képviselőháznak akkor elnöklő alelnöke ezeket a kifejezéseket nem tartotta alkalmasnak arra, hogy rendreutasítsa a közbeszólót. Elnök: Eeisinger Ferenc képviselő úr kért szót a házszabályok 143. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján. A képviselő úrnak a szót megadom. Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! Tessék megengedni, hogy személyes kérdésben szólaljak fel. (Felkiáltások jobbfelől: Hangosaiban! Nem halljuk! — Fábián Béla: Maguk mindent hallani akarnak? — Gr. Festetics Domonkos: A maga hangjára nem vagyunk kíváncsiak! — Derültség.) Méltóztassanak megengedni, hogy személyes kérdéssel untassam a képviselőházat. (Tauffer Gábor: Már úgyis elvégeztük a dolgunkat, lehet!) Bitkán szoktam tenni, 18 éve vagyok képviselő, ez a második eset. Kénytelen vagyok Meizler képviselő úr felszólalása után felszólalni, nem azért, mert az én eljárásomat, megnyilatkozásomat kifogasolta, inert nekem nincsen semmi helyreigazítani valóm. (Mozgás a középen.) Semmi a világon! A képviselő úr azt mondotta, hogy durva voltam hozzá. Ebben a kérdésben nincs mit magyarázni. Erre vonatkozólag legfeljebb csak azt a régi, már elkopott anekdotát mondhatom el, amely úgy szól, hogy a tanító nagyon ütötte a szamarát egy husánggal, arra ment a falusi bíró, megkérdezte a tanítót, hogy mit csinál, miért üti azt a szamarat, amire a tanító lakonikus rövidséggel, hüvelykujjával a szamár felé mutatva azt mondotta, hogy ő kezdte! (Meizler Károly: Mondja meg a képviselő úr, mit mondottam én önnek! Mondja i meg!) Elnök: Eeisinger képviselő urat rendreutasítom a parlamenti illemet sértő kifejezéséért. Reisinger Ferenc: Miért? Elnök: Elnöki jogomnál fogva nem tartozom indokolni a rendreutasítást. Reisinger Ferenc: A Magyar Anekdotakincsben olvastam, (Mojzes János: Nem volt elég szalonképes!) egyszer már a képviselőházban is elmondottam és akkor nem kaptam rendreutasítást. Elnök: Képviselő úr, ne vitatkozzék az elnökkel, mert megvonom a szót! Reisinger Ferenc: Meizler baja lesz! (Mozaás.) Én nem egyéni fájdalmat akiarok itt Meizler képviselő úréval szembeállítani. A képviselő úr durva volt hozzám, én szintén durva voltam hozzá, kvittek vagyunk, körülbelül ez a helyzet. Lovagias eljárásról beszél Meizler képviselő úr. Ezt nem értem. Én nem lovagiaskodhatom Meizler képviselő úrral, ő goromba volt, én visszagorombáskodtam. (Meizler Károly: Ezt már hallottuk. Ez valótlan hazugság! — Dulin Jenő: Ez is finom hang!) No kezdje a képviselő úr. Elnök: Meizler képviselő urat rendreutasítom. (Zaj.) Az országgyűlés, képviselőházának 374. ülése 1939 március 1-én, szerdán. 103