Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-374

Reisinger Ferenc: Ezúttal nálam nem fog a hane: megromlani, megnyugtathatom a képviselő urat. Én csak akkor vagyok goromba, ha kötekednek velem és közbeszólogatok. Akkor elragad az indulat, de amikor beszélek, akkor a képviselőház tekintélyét mindig figyelembe szoktam venni. Az egészen más eset. A kéüviselő úr nemcsak a személyemmel szemben volt goromba, hanem fenyegetett kézzel is, ököllel is. (Gr. Festetics Domonkos: Maira is őt!) Nem, kérem! Először ő fenyegetett. (Béldi Béla: Ugyan kérem!) Az után a fenyegetés után... (Ellenmondások és zaj.— Gr. Festetics Domonkos: Országos fontosságú ÜETV!) A Üarlamcntben fenyegetni sem szoktak. (Egy hang jobbfelől: A villanyszámlát fizesse ki és gyerünk haza!) Akinek nem tetszik. az mehet, én nem tartok vissza senkit. A kéDviselő úr rám hivatkozott, én felelek neki. Akinek nem teszik, miért hallgatja? Én nem kértem azt az önfeláldozást, amelyet a képviselő urak tanúsítanak, nekem nem ^ tesz szívesséíret Rajniss vagy akármelyik képviselő úr. ha kimegy, vagy ha bent marad. Az a lényeg ebben az egész személyes kérdésben, hogy Meizler képviselő úr ideáll, mint egy szegény, üldözött ember és azt hiszi, hogy én itt egyedül vagy másodmagammal az ő nem tudom hányas taglétszámukkal szemben és amellett bizonyos jobboldali szimpátiával szemben is terrorizálni tudom őt, hogy én őt üldözőbe veszem. Hivatkozott arra a hajszára, amelyet Imrédy miniszterelnök úr ellen folytattak és hozzákapcsolta a zsidósághoz a szociáldemokratákat is, azután hivatkozott arra a hajszára, amelyet Jaross miniszter úr ellen folytattak, amelyet Rátz képviselő úr ellen folytatlak és így tovább és mindig hozzákapcsolta a zsidókhoz, a szociáldemokratákat is. Végre ezt az ostobaságot is le kell már puf; fantani, amely itt van a levegőben, hogy mi a szegény, kitagadott szociáldemokraták, meg a zsidótörvény árnyékában nyögő zsidók üldözni tudjuk a miniszterelnököt vagy valamelyik minisztert vagy akár Meizler képviselő urat. Hát nekünk vannak rendőreink, nekünk vannak csendőreink, ügyészeink, mi fogunk perbe valakit, mi utasítjuk az ügyészt, hogy fogja elő a miniszterelnököt vagy a minisztert és intézze el őket? Bocsánatot kérek a kifejezésért, t. Képviselőház, de annak még a feltételelzése is lehetetlen és ostobaság, hogy mi üldözni tudunk embereket, nagy embereket, hatalmasokat. Remélem, ilyent nem hisz el a józan közvélemény sem. Főként és elsősorban ezt a téves beállítást akartam én helyreigazítani. Ami az én közbeszólásaimat illeti, melyeket Meizler képviselő úr és Rátz Kálmán képviselő úr megnyilatkozása során tettem, ezt. is megmagyarázom. Rátz Kálmán képyiselő úrral egyébként személy szerint jó barátságban vagyok és nem is szóltam volna semmit a felszólalása ellen, mert nem tartom azt nagy dolognak, hogy ő nyilas képviselő létére zsidók érdekében járt el, mert elsősorban akkor még nem volt nyilas képviselő, másodsorban még ha talán nyilas képviselőkorában is eljárna, még azt sem tartanám bűnnek, de azt már egy kissá elhibázottnak tartom, hogy nem mond le a mandátumáról és nem kérdezi meg a népet, hogy a kerületében most is kell-e, mint nyilas képviselő, vagy pedier nem kell a kerületének. (Mojzes János: Az itt nem szokásos, ha valaki megváltoztatja a pártállását! — Fricke Valér: Nagy hiba!) Ha nem szokás, akkor nem kívánom ezt az áldozatot Rátz Kálmán képviselő úrtól sem, mert látom, hogy az urak úgy járnak itt az egyik pártból a másikba, mint az egér, amelynek különböző kijárói, lyukai vannak. A képviselő úr sem kívánta megkérdezni választóit, hogy mit szólnak ahhoz, hogy az egyik pártból a másikba lép. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő _ urat, hogy csak a személyes megtámadtatásról tessék beszélni. Reisinger Ferenc: Arról van szó, hogy megtámadtam Rátzot. Meizler képviselő úr úgy állítja be a dolgot, hogy mi üldözzük őket, szegény ártatlan embereket. (Meizler Károly: Rágalmaznak, nem üldöznek!) Hát én nem internálhattam a nyilasokat, nekem nincsenek rendőreim. (Boczonádi Szabó Imre: Azt tudjuk, hogy a belügyminiszter úr csinálta!), én nem tudom, ki csinálta a bombákat és a bombamerényleteket, én nem állok összeköttetésben Moszkvával, mint ahogy egyik-másik nyilas képviselő úr kivallotta, hogy naponta hallgatja a moszkvai rádiót. Becsület-szentségemre imondorn, hogy én talán egyszer sem hallgattam, ón nem vagyok velük semmilyen összeköttetésben. Arról én nem tehetek, hogy az urak a diktatúra^ lelkisége alapján legialább rádión összeköttetést tartanak fenn egymással. Elnök: A képviselő urat másodszor figyelmeztetem, tessék a tárgynál maradni. Reisinger Ferenc: Hát mi itt a tárgy? Legyen szíves megmondani. (Elénk derültség. — Mojzes János: Személyes megtámadtatás!) Azt már tisztáztuk, hogy én nem támadtam meg Meizler képviselő urat, hanem először Meizler képviselő úr volt a durva. Én visszadurváskodtam. (Derültség.) Ezt már tisztáztuk, e felett már nincs beszéd, de Haám képviselő úr, aki a front mögött lógott, itt hősködött, illetve denunciált bennünket és követelte a szociáldemokrata párt feloszlatását. Mi közünk van nekünk a nyilas ügyhöz, a nyilas internálásokhoz és a myilaspárt feloszlatásálhoz. Mi címen kellett a szociáldemokratapártot becsmérelni és rágalmazni? Erre feleljen nekem a képviselő úr, ha van benne becsületérzás! (Meizler Károly szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen eímen kíván a képviselő úr szólni? Meizler Károly: Ismételt személyes megtámadtatás címén- (Reisinger Ferenc kifelé megy a teremből. — Egy hang jobbfelöl: Most ne menjen ki! — Reisinger Ferenc: Nem vagyok kíváncsi erre a süket dumára! — Derültség és zaj.) Elnök: A képviselő úrnak a szót megadom. Meizler Károly: T. Ház! Reisinger képviselőtársunkat itt a Ház színe előtt felelősségre vontam azért, hogy valótlan és durva támadását velem szemben miért és milyen címen tette meg. Reisinger képviselőtársunk ahelyett, hogy őszintén, becsületesen feleletet adott volna, melléje beszélt a kérdésnek, azonkívül pedig azt állítja, hogy előzetesen én sértettem meg durván. Megállapítom, hogy ninc,s szerencséje képviselőtársunknak az igazmondásban, mert én csupán azt követeltem, hogy igenis, a szociáldemokratapártot fel kell oszlatni, ez azonban sem nem durva, sem az ő becsületét nem sértő állítás. (Boczonádi Szabó Imre: De jogos kívánság!) Erre jött Reisinger képviselő úrnak az a súlyosan sértő kijelentése. A kép104 Az országgyűlés- képviselőházának 374. ülése 1939 március 1-én, szerdán.