Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-374

Az országgyűlés, képviselőházának 37 U. gubó beváltási ára tíz évvel ezelőtt 280 pengő volt, a múlt évben pedig csak 140 pengő, akkor megdöbbenéssel kell megállapítanom, hogy amíg a kormány az egyik oldalon a legkisebb munkabéreket olyan nívón állapítja meg, hogy a szegény emberek megélhetését biztosítsa, ad­dig a másik oldalon éppen a legszegényebb ré­teg kereseti forrásával kapcsolatban elzárkó­zik a pénzügyminisztérium nem hajlandó na­gyobb összegeket rendelkezésére bocsátani en­nek a termelési ágnak. (Dulin Jenői: Rentábi­lis befektetés volna!) Éá kell mutatnom arra, hogy a múlt évben éppen az alacsony bevál­tási ár miatt az egész országban mindenütt csak egyharmadrész selyemgub ót termeltek a múlthoz viszonyítva s ennekfolytán a selyem­gubó feldolgozásával foglalkozó gyárak nem voltak kihasználva. (Drobni Lajos: A győri is leállt!) Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy ez az üzem ráfizetéssel dolgozik. Meg vagyok róla győződve, hogy ha a kormány újra behozná a 280 pengős árat, akkor a győri és a komáromi gyár is meg tudná indítani az üzemét, a költségek kisebbek lennének, gazda­ságosabb volna az üzem kihasználása és sok­ezer ember megtalálná kenyerét. (Dulin JenŐ: Hasznos befektetés volna!) T. Ház! Kénytelen vagyok rámutatni egy másik dologra, amelyet ezzel kapcsolatban mee lehetne oldani. Ismerjük a kormány nagy földreform-programmját, amely a közeljövő­ben talán a törvényhozás elé kerül s amellyel a kormány sokezer kisexisztenciát akar életre­hívni. Olaszországban megtalálták a "módját annak, hogy a szegény emberek helyhezkötöt­ten megtalálják a boldogulás útját olyanfor­mán, Ihogy selyemgub ótermeléshez szükséges eperfacsemetéket osztott ki az állam nagy mennyiségiben; ezekkel az úgynevezett olasz módszer szerint sövényeket, kerítéseket létesí­tettek, (vitéz Hertelendy Miklós: Itt is meg­van!) A földreform kapcsán házhelyhez és kis parcellákhoz jutó embereket megfelelő propa­ganda útján rá lehetne vezetni erre a terme­lési lehetőségre. Külön felhívom a kormány figyelmét arra, hogy ez nagyon fontos volna munkaalkalmak teremtése szempontjából is, mert (hiszen tudjuk, hogy most a tavasz folya­mán nagyon kevés munkalehetőség mutatko­zik; a selyemgubotermelés szezonja éppen az aratás előtt ér véget és így a gazda hasznosí­tani tudná idejét a tavaszi vetés és az aratás között. Igen fontos volna, hogy a kormány módot és alkalmat adjon arra, hogy ezek a szegény emberek ilyenformán megtalálják a munkalehetőségüket. Kérem a miniszter urat, adjon sürgősen választ arra vonatkozólag, hogy tényleg szán­dékában van-e ezeken a szegény embereken segíteni? Nem elegendő ugyanis az, ha a kor­mány mindig osak hirdeti azt, thogy segíteni akar a legszegényebb rétegeken. Itt van az alkalom arra, hogy ezeken az elesett embere­ken segítsen, nem munkanélküli segéllyel, ha­nem a munka megfelelő ellenértékével. (He­lyeslés.) T. Ház! Kénytelen vagyok rámutatni arra is, hogy nem volna elegendő az, ha a minisz­ter úr a selyemgubó beváltási árát a napszám árában állapítaná meg, mert a selyemgubó ­termelésnél bizonyos rizikó is van: jöhet rossz idő és jöhetnek más bajok, amelyek a terme­lést nem teszik rentábilissá; szükséges tehát, hoarv a miniszter úr ezt magiasabb összegben állapítsa meg, illetőleg bizonyos felárat álla­ülése 1939 március l->én, szerdán. 101 pítson meg. Kénytelen vagyok rámutatni arra is, hogy ha talán ezt az egész 350.000 pengőt ajándék­képpen adnák ezeknek a legszegényebb réte­geknek, akkor is sokkal fontosabb és helye­sebb befektetés volna, mint az, amikor azt látjuk, hogy dömpingsajtóra és egyéb célokra százezreket tudnak adni. (Dulin Jenő: Ez az!) Ha a külföldről behozott selyem után tízévi átlagban évi 14 millió pengőt fizettünk, akkor ez a 350.000 pengő az államháztartásban már nem számít. Felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy méltóztassék a külföldről behozott se­lyemnek, mint luxuscikknek behozatalát vagy egészen eltiltani, vagy pedig bizonyos felárat bevezetni a külföldről behozott selyem után és ezzel segíteni a mi selyemgub ótermelésünket, mert nem tartom lehetségesnek azt, hogy a mi selyemgubóbeváltási áraink tisztán a külföldi selyemárak után igazodjanak. Olaszországban, Spanyolországban, Bulgáriában alapekat léte­sítettek, amelyek azt a célt szolgálják, hogy ha a külföldi selyem ára esetleg le is zuhan, ez a körülmény a belső termelést ne apassza meg. Tudjuk nagyon jól, hogy különösen most honvédelmi célokra igen nagy mennyiségű nyersselyemre van szükség, (Úgy van! Ügy van!) amit a hazai termelés ma nem fedez, tehát még fokozottabban szükség van arra, hogy a kormány a selyemgubótermelést min­den módon fejlessze. (Helyeslés.) Ismerve a miniszter úr személyét es ta­pasztalva azt, hogy a múltban is minden köz­érdekű kérdésben síkraszállott a szegény em­berek érdekében, hiszem és remélem, hogy most sem fogja megtagadni segítő kezét. Hiszem és remélem azt is, hogy a Ház minden tagja tá­mogatni fogja őt esetleg a pénzügyminiszter úrral szemben abban, hogy a szegény emberek megsegítése céljából a selyemgubó-beváltási árak felemelését keresztülvigye. Bizalommal várom a miniszter úr vála­szát. (Dulin Jenő: A miniszter úrtól reméljük, hogy meg is teszi!) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. Gr. Teleki Mihály földmívelésügyi minisz­ter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A selyem­gubó-beváltási ár problémájával kapcsolatban elsősorban rá kell mutatnom arra, hogy a se­lyem előállítása a világpiacon nagy vissza­esést mutat annak következtében, hogy a mű­selyemgyártás nagy konkurrenciát okoz a ter­mészetes selyemnek. A vevőközönség vá­sárlóereje csökkenvén, sokkal kevesebben vásá­rolnak természetes selymet, mint műselymet. ennek következménye volt azután az, hogy Olaszországban is a tíz évvel ezelőtti 50 lírás selyemgubóárat leszállították 15 lírára, tehát a beváltási ár ott körülbelül a negyedére esett. Elődeim is, látván azt, hogy a világpiacon a selyemgubó ára leesett, kénytelenek voltak le­szállítani a gubó árát. Meg kell jegyeznem, hogy annak ellenére, hogy a világpiacon kö­rülbelül negyedére esett le a gubó beváltási ára, nálunk csak harmadára csökkentették a beváltási árat. Már a múlt évben azonban bizonyos emel­kedő tendencia volt észlelhető, amennyiben magasabb árat fizettünk a gubókért. 1937-ben 1 pengő, 80 fillér és 10 fillér volt minőség sze­rint a gubó beváltási ára, amivel szemben a

Next

/
Thumbnails
Contents