Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-374
Az országgyűlés, képviselőházának 37 U. gubó beváltási ára tíz évvel ezelőtt 280 pengő volt, a múlt évben pedig csak 140 pengő, akkor megdöbbenéssel kell megállapítanom, hogy amíg a kormány az egyik oldalon a legkisebb munkabéreket olyan nívón állapítja meg, hogy a szegény emberek megélhetését biztosítsa, addig a másik oldalon éppen a legszegényebb réteg kereseti forrásával kapcsolatban elzárkózik a pénzügyminisztérium nem hajlandó nagyobb összegeket rendelkezésére bocsátani ennek a termelési ágnak. (Dulin Jenői: Rentábilis befektetés volna!) Éá kell mutatnom arra, hogy a múlt évben éppen az alacsony beváltási ár miatt az egész országban mindenütt csak egyharmadrész selyemgub ót termeltek a múlthoz viszonyítva s ennekfolytán a selyemgubó feldolgozásával foglalkozó gyárak nem voltak kihasználva. (Drobni Lajos: A győri is leállt!) Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy ez az üzem ráfizetéssel dolgozik. Meg vagyok róla győződve, hogy ha a kormány újra behozná a 280 pengős árat, akkor a győri és a komáromi gyár is meg tudná indítani az üzemét, a költségek kisebbek lennének, gazdaságosabb volna az üzem kihasználása és sokezer ember megtalálná kenyerét. (Dulin JenŐ: Hasznos befektetés volna!) T. Ház! Kénytelen vagyok rámutatni egy másik dologra, amelyet ezzel kapcsolatban mee lehetne oldani. Ismerjük a kormány nagy földreform-programmját, amely a közeljövőben talán a törvényhozás elé kerül s amellyel a kormány sokezer kisexisztenciát akar életrehívni. Olaszországban megtalálták a "módját annak, hogy a szegény emberek helyhezkötötten megtalálják a boldogulás útját olyanformán, Ihogy selyemgub ótermeléshez szükséges eperfacsemetéket osztott ki az állam nagy mennyiségiben; ezekkel az úgynevezett olasz módszer szerint sövényeket, kerítéseket létesítettek, (vitéz Hertelendy Miklós: Itt is megvan!) A földreform kapcsán házhelyhez és kis parcellákhoz jutó embereket megfelelő propaganda útján rá lehetne vezetni erre a termelési lehetőségre. Külön felhívom a kormány figyelmét arra, hogy ez nagyon fontos volna munkaalkalmak teremtése szempontjából is, mert (hiszen tudjuk, hogy most a tavasz folyamán nagyon kevés munkalehetőség mutatkozik; a selyemgubotermelés szezonja éppen az aratás előtt ér véget és így a gazda hasznosítani tudná idejét a tavaszi vetés és az aratás között. Igen fontos volna, hogy a kormány módot és alkalmat adjon arra, hogy ezek a szegény emberek ilyenformán megtalálják a munkalehetőségüket. Kérem a miniszter urat, adjon sürgősen választ arra vonatkozólag, hogy tényleg szándékában van-e ezeken a szegény embereken segíteni? Nem elegendő ugyanis az, ha a kormány mindig osak hirdeti azt, thogy segíteni akar a legszegényebb rétegeken. Itt van az alkalom arra, hogy ezeken az elesett embereken segítsen, nem munkanélküli segéllyel, hanem a munka megfelelő ellenértékével. (Helyeslés.) T. Ház! Kénytelen vagyok rámutatni arra is, hogy nem volna elegendő az, ha a miniszter úr a selyemgubó beváltási árát a napszám árában állapítaná meg, mert a selyemgubó termelésnél bizonyos rizikó is van: jöhet rossz idő és jöhetnek más bajok, amelyek a termelést nem teszik rentábilissá; szükséges tehát, hoarv a miniszter úr ezt magiasabb összegben állapítsa meg, illetőleg bizonyos felárat állaülése 1939 március l->én, szerdán. 101 pítson meg. Kénytelen vagyok rámutatni arra is, hogy ha talán ezt az egész 350.000 pengőt ajándékképpen adnák ezeknek a legszegényebb rétegeknek, akkor is sokkal fontosabb és helyesebb befektetés volna, mint az, amikor azt látjuk, hogy dömpingsajtóra és egyéb célokra százezreket tudnak adni. (Dulin Jenő: Ez az!) Ha a külföldről behozott selyem után tízévi átlagban évi 14 millió pengőt fizettünk, akkor ez a 350.000 pengő az államháztartásban már nem számít. Felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy méltóztassék a külföldről behozott selyemnek, mint luxuscikknek behozatalát vagy egészen eltiltani, vagy pedig bizonyos felárat bevezetni a külföldről behozott selyem után és ezzel segíteni a mi selyemgub ótermelésünket, mert nem tartom lehetségesnek azt, hogy a mi selyemgubóbeváltási áraink tisztán a külföldi selyemárak után igazodjanak. Olaszországban, Spanyolországban, Bulgáriában alapekat létesítettek, amelyek azt a célt szolgálják, hogy ha a külföldi selyem ára esetleg le is zuhan, ez a körülmény a belső termelést ne apassza meg. Tudjuk nagyon jól, hogy különösen most honvédelmi célokra igen nagy mennyiségű nyersselyemre van szükség, (Úgy van! Ügy van!) amit a hazai termelés ma nem fedez, tehát még fokozottabban szükség van arra, hogy a kormány a selyemgubótermelést minden módon fejlessze. (Helyeslés.) Ismerve a miniszter úr személyét es tapasztalva azt, hogy a múltban is minden közérdekű kérdésben síkraszállott a szegény emberek érdekében, hiszem és remélem, hogy most sem fogja megtagadni segítő kezét. Hiszem és remélem azt is, hogy a Ház minden tagja támogatni fogja őt esetleg a pénzügyminiszter úrral szemben abban, hogy a szegény emberek megsegítése céljából a selyemgubó-beváltási árak felemelését keresztülvigye. Bizalommal várom a miniszter úr válaszát. (Dulin Jenő: A miniszter úrtól reméljük, hogy meg is teszi!) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. Gr. Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A selyemgubó-beváltási ár problémájával kapcsolatban elsősorban rá kell mutatnom arra, hogy a selyem előállítása a világpiacon nagy visszaesést mutat annak következtében, hogy a műselyemgyártás nagy konkurrenciát okoz a természetes selyemnek. A vevőközönség vásárlóereje csökkenvén, sokkal kevesebben vásárolnak természetes selymet, mint műselymet. ennek következménye volt azután az, hogy Olaszországban is a tíz évvel ezelőtti 50 lírás selyemgubóárat leszállították 15 lírára, tehát a beváltási ár ott körülbelül a negyedére esett. Elődeim is, látván azt, hogy a világpiacon a selyemgubó ára leesett, kénytelenek voltak leszállítani a gubó árát. Meg kell jegyeznem, hogy annak ellenére, hogy a világpiacon körülbelül negyedére esett le a gubó beváltási ára, nálunk csak harmadára csökkentették a beváltási árat. Már a múlt évben azonban bizonyos emelkedő tendencia volt észlelhető, amennyiben magasabb árat fizettünk a gubókért. 1937-ben 1 pengő, 80 fillér és 10 fillér volt minőség szerint a gubó beváltási ára, amivel szemben a
