Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-353
Azországgyűlés hépvièelohazàna-h 353. biztosítása érdekében iktatott a magyar belpolitikai élet fegyvertárába? Van-e a miniszterelnök úrnak sejtelme arról, hogy milyen gazdasági és politikai konzekvenciái lehetnek ennek? Hogyan vállalja ezért lelkiismerete előtt és a történelem előtt a felelősséget?« Elnök: Az interpelláló képviselő urát illeti a szó. Payr Hugó: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Őszintén sajnálom, hogy a miniszterelnök úrhoz intézett interpellációm alkalmával a miniszterelnök úr távollétével tüntet, (Felkiáltások a jobboldalon: Fontosabb dolga van!) holott olyan kérdést teszek szóvá, amely őt személyileg is érdekli, (vitéz Várady László: Majd elolvassa!) A miniszterelnök úr távolléte nem alkalmas arra, hogy eloszlassa azokat az aggályokat, amelyeket a képviselőház igen tekintélyes része oszt az ő alkotmányos érzése tekintetében. (Farkas István: Van is neki ilyen!) A miniszterelnök úr az ország sorsdöntő idejében vezeti a kormányt, sorsdöntő időkben súlyos és nagy elhatározásokat kellett foganatosítania, az elhatározásokat és az elhatározások eredményeit azonban: tavasz óta sikerrel elvonta a képviselőház ellenőrzése alól. Elvonta egyrészt azzal, hogy hónapokon keresztül szüneteltette a Ház üléseit, (Zajos tiltakozások a jobboldalon.) másrészt pedig elvette azzal, hogy amikor a képviselőház üléseket tartott, egyik^ ünnepi ülést a másik után tartotta, amikor senki sem akart ünneprontó színében feltűnni. (Nagy zaj a jobboldalon.) Ezért mindezideig a képviselőház nem foglalkozott azokkal a dolgokkal és cselekedetekkel, amelyek a miniszterelnök úr kormányzását jellemzik. (Csoór Lajos: A külüa-yi bizottságot össze lehetett volna hívni!) Szóvá akarom tenni azokat a tüntetéseket, amelyek a múlt hónap közepén a főváros utcáin lezajlottak. A képviselőház többsége a miniszterelnök iránt nyjlt szavazással bizalmatlanságot mondott ki. (Egy hang jobbfelöl: A < népfront!) A szavazással egyidejűleg, majdnem azt mondhatnám, a leszavazás pillanatában az egyetemi ifjúság, (vitéz ímrédy Béla miniszterelnök megjelenik a teremben. — Élénk felkiáltások jobbfelöl: Éljen Ímrédy!) egyetemi hallgatók ós középiskolás tanulók felvonultak Budapest utcáin és a miniszterelnök úr mellett tüntettek. (Egy hang jobbfelöl: Azoknak is joguk van! — Farkas István: Ablakbeverésre tanítják az iskolában a gyerekeket. Ez lesz a maguk jövő nemzedékei) A rendőrhatóság előtt a miniszterelnök úrnak azt a kívánságát tolmácsolták, hogy a fiatalság szabadon és zavartalanul vonulhasson a képviselőház elé és amikor ezek az ifjak, ezeJí a fiatal egyetemi, de még inkább és nagyobb többségben középiskolai diákok idejöttek az Országház-térre és a képviselőház ablakai felé fordulva, a Dunába kívántak olyan politikusokat, (Derültség a jobboldalon.) akik három nappal azelőtt a miniszterelnök úrral egy kormányban ültek és vele együtt az ország vezetéséért a felelősséget viselték, akkor a tüntetők vezetőit a miniszterelnök úr a képviselőházban fogadta (Zaj a baloldalon. — Csoór Lajos: Nagy hiba volt!) és nem azt mondotta nekik, hogy: kedves fiatal barátaim, a politikát bízzák a politikusokra, ők _ maguk pedig menjenek vissza az iskola padjaiba, tanuljanak és dolgozzanak, mert akkor több hasznot fognak az országnak hajtani, hanem azt uiouüUse 1938 december 14.-én, szerdán. 47 dotta a miniszterelnök úr, hogy minél nagyobb a harc, annál nagyobb lesz a győzelem és ezzel... (Kölcsey István: Ez nem igaz! Ne lázítson! Nem/volt ön ott!) A miniszterelnök ur ezt nem cáfolta meg. Ha a miniszterelnök úr megcáfolja, azt köszönettel fognom tudomásul venni és örülni fogok neki. (Kölcsey István: En is megcáfolom, mert ott voltam! Nem való, amit csinálnak! — Zaj. — Elnök csenget.) Mindazonáltal az tény, ho^y fogadta a tüntetőket, a pártjához tartozó képviselők pedig kimentek a balkonra és balkonról karfelemeléssel üdvözölték őket. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon, — Farkas István: Német fajvédők! Mihez tapsolnak? -— vitéz CsicseryRónay István: Magyar fajvédők! — Farkas István: Szegyeinek magukat! — Egy hang jobbfelöl: Szegy el je magát maga! — Farkas István: Maga szegy el je magát! — Propper ' Sándor: Fasiszták lettek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! .' Payr Hugó: Ettől a perctől kezdve a kormányválság egész ideje alatt, több napon keresztül Budapest utcáin mindennap előre megrendezett és megszervezett tüntetések voltak, amelyekben — ismételten mondom — az egyetemi ifjúság és középiskolai tanulók vettek részt, akiket az iskolákból csoportosan engedtek ki és vezettek a tüntetők közé. [Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Én is láttam saját szememmel! Szegyeitem magam! — Huszovszky Lajos: Senki sem hiszi el, hogy középiskolákat kivezényeltek!) Ezek a tüntetők végigvonultak Budapest utcáin, s betörték az ablakokat, tekintet nélkül arra, hogy azok az ablakok vagy kirakatok kinek és kiknek a tulajdona voltak. (Farkas István: A cseh ipar nak tesznek szolgálatot, ha beveretik az ablakokat!) Ezeknek a tüntetéseknek az volt a látszatuk, hogy felülről rendezték. Ezek szimpátia tüntetések voltak a miniszterelnök úr mellett és Budapest közönségét, (Kölcsey István: Az egész ország tüntetett mellette!) az egész kormányválság ideje alatt, amikor a kormány sorsa az államfő kezébe volt letéve, úgy akarták feltüntetni, mintha a főváros közönsége eigyhangií lelkesedéssel és követeléssel állana a miniszterelnök úr személye mögött. . (vitéz Szalay László: Az egész ország! — vitéz Csicsery-Rónay István: Próbálták volna ezt maguk megrendezni!) Elhiszem, hogy mesterséges eszközökkel sikerült szimpátiahangulatot teremteni, de kérdezem a miniszterelnök urat, vájjon közölte-e az államfővel ezeknek a tüntetéseknek formáját és lényegét, megmondotta-e, hogy itt nem az ország dolgozó társadalma, hanem fiatal gyermekek tüntetnek, fiatal gyermekek vesznek bennük részt, (Reisinger Ferene: Elemi iskolások, kis táskával!) akik nem tudták, mit követelnek, akik nem tudták, miről van szó, akik nem ismerték sem a politikai válság lényegét, sem (hátterét. Előre; látható volt, hogy amikor a lemondásban levő kormány a kormányválság ideje alatt engedi az utcát megmozdulni sa]átmaga mellett rendezett tüntetések formájában, ennek konzekvenciája, folytatása lesz. Előrelátható volt, hogy a kormányválság befejezésé utáni nap, amikor a miniszterelnök úr az államfő döntése alapján pozícióját megtartotta, (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) másnap kivonult .az utcának egy másik rétege, amely marisokkal veszedelmesebb formában jelentkezett es arra hivatkozott, hogy ha szabad tüntetnie az egyik csoportnak, (Ügy van! a szélsőbaloldalion.) na • 9*
