Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-371
Àz országgyűlés képviselőházának 371. jelentkezett ez a túlsúly később is, jelentkezik most is és mondjuk meg őszintén, hogy a politikai súlypont a képviselőházról áthelyeződött a felsőházra. Ez pedig nem más, mint a népképviselet válsága s ezért ez a képviselőház és ez a felsőház együtt el fog nyűni minden kormányt, el fogja nyűni a Teleki-kormányt is és el fogja nyűni az utána következő kormányokat is. (Makkai János: Ne mondj ilyet, mert még elhiszik a felsőházi tagok!)* Igen t. Makkai képviselőtársam, nem tudom, hogy most hivatalos álláspontot méltóztatik-e kifejezni, de meg vagyok róla győződve, hogy magánálláspoiitja a folyosón ugyanaz, mint az enyém. (Makkai János: Éppen azért mondom, hogy ne mondd ezt, mert még elhiszik a felsőházi tagok!) T. Ház! A felsőház és a közvélemény, illetve a képviselőház és a közvélemény között tátongó ür egyre nagyobi) lesz, napról napra növekszik, annyira, hogy magát a parlamentarizmust is veszélyezteti. A zsidó javaslat talán még simán keresztülmegy, — bár nem valószínű még ez sem — a földkérdés radikális megoldására azonban képtelen lesz az országgyűlés. Csalódnak azok, akik a földkérdés feszültségét a zsidójavaslat villámhárítóján akarják levezetni. (Béldi Béla: Ügy van!) Ez nem lehetséges és mi ez ellen eleve tiltakozunk. A földkérdés körül nem lehet tovább pepecselni. Tessék igenis radikális megoldást hozni, amit már 20 éve vár a magyar nép. Seredi Jusztinián bíboros-hercegprímás úr nagyböjti szózatában a társas felelősségről és ezzel kapcsolatban a képviselők kollektív felelősségéről is beszélt. Azt mondotta, hogy a képviselők felelősek a rossz és katasztrofális törvényekért és felelősek ezért az őket küldő szavazók is. A hercegprímás úr ezalatt bizonyára azt is értette, hogy a törvényhozók felelősek a jó törvények megakadályozásáért is. T. Ház! Annál súlyosabban esik latba a jó törvénynek megakadályozása, minél inkább önző egyéni célok szolgálatában történik, minél inkább kíván ragaszkodni valaki a vagyonhoz. Mi arra kérjük az igen t. kormányt, hogy azokat a jó törvényhozókat, akik a keresztény etikát olyan sokszor hangoztatják, figyelmeztesse arra, hogy mi is az a keresztény etika és magyarázza meg nekik, hogy mindenkinek csak éppen annyi vagyon felett szabad korlátlanul rendelkeznie, amennyi neki és családjának gondtalan és bőséges megélhetést nyújt, ezen túlmenő mértékben azonban csak embertársai javára és embertársai javának figyelembevételével lehet a vagyon felett rendelkezni, T. Ház! A miniszterelnök úr itt egy nádpálcát emlegetett, amelyet magával hozott a professzori székből. Helyes, mi örülünk (Minek a nádpálcának és kérjük a miniszterelnök urat, méltóztassék vele jól és alaposan adakozni, lefelé is, felfelé is. Az ugyanis a probléma, hogy milyen arányban használja a nádpálcát felfelé és lefelé, (vitéz Makray Lajos: A fiataloknál bőségesen!) Itt vann talán a differencia a két miniszterelnöknél? részemről való megítélésében. En ugyanis úgy látom, hogy Imrédy Béla inkább felfelé fenyegetett azzal a nádpálcával, Teleki Pál inkább majd lefelé fog fenyegetni avval a nádpálcával. En csak azt kérem tőle. hogy ez a nádpálca legyen az igazság mérlegének a nyelve és olyankor is suhogtassa meg, aimikor azt felfelé kell suhogtatni s ne történhessék meg, hogy olyankor, amikor felfölé kell ülése 1939 fehrmr 23-án, esütörtökÖn. 53Í) suhogtatni, akkor ez a nádpálca átváltozzék térképmutató pálcává. Arra kérem a távollevő miniszterelnök urat. hogy a tegnapi dicséreteket és dicshimnuszokat, amiket itt kapott, ne vegye túlságosan a szívére, mert az kijár minden jelentkező miniszterelnök úrnak és kijár majd az ő utódjának is. A tőzsdei áremelkedés, amivel hódolni szokott a tőzsde az új kormányelnöknek, a felsőház sablonos tapsa, a képviselőház dicséretei még az ellenzéki padsorokból is: ezek újra és újra minden kormányváltozásnál jelentkezni szoktak. Glóriát fontak itt virágos szavakból tegnap a miniszterelnök úr feje fölé és diadalkaput ácsoltak nehézveretű mondatokkal, de ezek a nehézveretű mondatok és azok a kalapácsütések, amelyek ezt a diadalkaput összekalapácsolták, az ő szándékuk szerint egyúttal a koporsószegeket is beverték az eltávozott miniszterelnök úr koporsójába s a dícsérőszavak jórészt ezért hangzottak el. En a harmadik Teleki-kormány jelentkezése és a második Teleki-kormány múltja között sok analógiát, külső és belső analógiát látok. Csáky intézte akkor is a külügyeket, most is egy Csáky intézi, egy másik Csáky. Tizenkilenc évvel ezelőtt is volt egy kis atrocitás, a Club-kávéházban, most i« robbant egy boanba, a Dohányutcában. Tizenkilenc évvel ezelőtt a trianoni békeszerződést ratifikálta Teleki, most ennek a békeszerződésnek bilincseiből tört ki egy pár szemet ugyanaz a Teleki. Most Teleki minisztersége alatt 70 képviselő vált ki a kormánypártból, 18 évvel ezelőtt Teleki maga vált ki 40-ed magával a pártból, miután a saját pártja leszavazta. Tizenkilenc évvel ezelőtt az ő programmjaként meredt az ország elé a földkérdés és a zsidókérdés, 19 év után isimét szemben találja itt magát a földkérdéssel és a zsidókérdéssel. A centrifugális erők és a centripetális erők Magyarországon tehát teljesen egyensúlyban vannak, következésképp körbe-körbe futnak a problémák, de előre neim haladnak. Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítástElnök: Méltóztatik megadni 1 ? (Igen!) A Ház megadja. I Meizler Károly: Én csak egyetlenegy dologra kérem az igen t. miniszterelnök urat, de erre nagyon kérem. Arra kérem a miniszterelnök urat, hogy egy dologban ne folytassa ezt az analógiát, abban, hogy az utódja most ne ugyanaz legyen, aki annakidején volt, (Derültség. — Béldi Béla: Ebben egyetértünk! — vitéz Csicsery-Rónay István: Isten ments! — Fábián Béla: Mind támogatnák, mellette ülnének, Makkai volna az előadó, ha Bethlen volna a miniszterelnök! — vitéz Csicsery-Rónay István: Nagy tévedés!) Mégsem lehet azt mondani, hogy a 19 év alatt nem történt semmi. Történt valami. Az állani szénája rendbejött. Kétségtelen, hogy a forradalom maradványait eltakarították. Kétségtelen, hogy az ország pénzügye, annyiraamennyire, rendbejött. Kétségtelen, hogy az ország külpolitikai tekintélye megnőveikedett. Kétségtelen, hogy a Felvidék visszatért. Történtek tehát események, amelyek az . ország helyzetét megjavították. Egy azonban bizonyos; az, hogy a dolgozó magyar tömegek érdekében kezdések, szándékok, törekvések és kompromisszumok voltak mindössze, de komolyabb változást ezek nem 'tapasztaltak. A kommunizmus óta rendszerváltozást követel és kér és vár a magyar nép, e helyett mindig
