Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-371

538 Az országgyűlés képviselőházának 371. széniben a német és a román jellegű felekezetekkel. A 355, lap a nemzetiségi és a felekezeti megoszlást részletezve, országunk nemzetiségei közt a 'zsidót természetesen nem említi, ellenben a felekezeti megoszlással kapcsolatban megjegyzi, hogy a felekezetek közül a református és az unitárius majdnem kizárólag magyar, míg az izraelitákból 76'9%, a római katolikusok közül 64*8%, az ágostai evangélikusokból 31*9% a magyar. A következő oldalakról oldalszámra tudnám felsorolni e jegyzék nyomán azt, hogy a románok részéről Erdélyben és a Bánátban román megszállt területen milyen atrocitások történtek zsidó vallású magyarokkal szemben, milyen mártíriumot szenvedtek zsidó vallású magyarok, akik minden körülmények közt hűségesek maradtak magyarságukhoz. T. Ház! Ezeket írta a zsidó vallású magyarokról, a magyar zsidókról Párizsban a magyar béketárgyalások alkalmából az akkori főmegbízott, jelenleg Magyarország* miniszterelnöke. Ezekután ha a miniszterelnök úrhoz szólok, nem a politikushoz, hanem a miniszterelnöki székben ülő tanárhoz fordulok. Legyen államférfi olyan vonatkozásban és abban a fogalmazásban, ahogy azt tegnap Kornis Gyula mondta beszédében, és ne legyen politikus. Tudós mivoltának ez a minőség és ez a minősítés felel is meg inkább. Osztályozzon történelemből, mint tanár, de gondolja meg mindenkor, amikor osztályoz, hogy felette is, e korszak felett is. amelyben élünk, mindannyiunk felett, akiknek még szavunk van, azok felett, akiknek átmenetileg szavuk lesz, és azok felett, akiknek majd a jövőben, az örökkévalóságban lesz szavuk, egykor majd a történelem ítélőszéke fog osztályozni. Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Meizler Káról v. Elnök: Meizler képviselő urat illeti a szó. Meizler Károly: T. Ház! Ha ezt a^ kormányváltozást a politikusok szemszögéből nézzük, számunkra kétségtelenül izgalmas és érdekes lehetett, ha az újságok szemszögéből nézzük, kétségtelenül nagy eseményt^ jelentett számukra, ha azonban a dolgozó magyar tömegek szempontjából nézzük, akik máról-holnapra hurcolják nehéz terhüket, ha azoknak a tömegeknek szempontjából nézzük, akik sorsuk jobbrafordulását várták, akkor azt mondhatjuk, hogy erre az egész kormányváltozásra ebből a szempontból nem volt szükség. Imrédy radikális programmot adott és határozott kijelentéseket tett, szinte politikai vezényszavakat hangoztatott itt. — amelyeket nem hallottunk az új miniszterelnök úr ajkáról — és éppen ezért Gömböshöz hasonlóan fel tudta kelteni a magyar tömegekben, legalább is bizonyos százalékában a bizalmat. Ez tagadhatatlan. Ezeknek a tömegeknek a lelkében a kezdődő bizalom most lefagyott és tájékozatlanság, zavar lett úi-rá a tömegek lelkében, mert ezek belenyugodtak már abba, hog^y a választásokig Imrédy fogja vezetni a kormányzatot, az országot, a választások után pedig lehetőleg vele — többet reméltek sorsút jobbrafordúlása tekintetében. Ezek a tömegek tehát nem a kormány változását, hanem elsősorban saját sorsuk változását kívánták. Most törés van a magyar nép lelkében és bizonyos az is, hogy, úgylátszik, mintha a reformokat torpedózták volna meg és most a reformok lassabban járnának, mint jártak volna akkor, ha a ülése 1939 február 23-án, csütörtökön. kormányváltozás nem következett volna be. Azt hiszem, nem érti meg egy könnyen ezt a változást a Felvidék sem, amely eléggé ragaszkodott Imrédy személyéhez. Imrédy bemutatkozása alkalmával azt mondtam, bogy az a kérdés, vájjon Gömbös Gyula második és Bethlen István első Magyarországa után icsz-e Imrédy kormánya alatt egy harmadik Magyarország, tisztára és kizárólag Imrédy személyétől és attól függ, hogy ő milyen erőkre támaszkodik: a régi, elhasznált erőkre-e, avagy a friss, új erőkre? Imrédy saját személyében utólag mégis tisztázta ezt a kérdést, amelyet feltettem bemutatkozása alkalmával, hogy ő Károlyi Gyula és Bethlen István helytartója, avagy Salazar akar-e lenni? Tisztázta a kérdést, nem akart helytartó lenni. Nem sikerült azonban neki az, amit tervezett. A kérdés még ma sem dőlt el és egészen bizonyos, hogy ez elé a kormány elé is oda méreti az a kérdés, amely Imrédy elé meredt kormányrajutása alkalmával. Zűrzavar van a belpolitikában. A világnézeti harcok, a hatalmi reláeiók, a zsidókérdés és a megoldatlan problémák összekuszálták a magyar belpolitikát. Legyünk őszinték. Itt senki sem meri felvetni a kérdéseket a maguk meztelenségében, mindenki igyekszik megfutni a kérdések lényege elől. Imrédy a Vigadóban és Teleki miniszterelnök úr tegnap itt a miniszterelnöki székben egyformán szívesen menekült vissza a történelembe, a tudományba és a példákhoz, talán azért, mert ezeknek a kérdéseknek a felvetése, a problémák frontális megközelítése még most is nehéz. A miniszterelnök úr itt az alkotmányfejlődésről beszélt és azt mondta, hogy ő mint magyar ember, alkotmányreformot nem ismer el. Egyetértünk vele és helyeseljük, ha azt mondja, hogy igenis a magyar országgyűlésnek kelt eldöntenie az alkotmány fejlődésének útját. vagy pedig — amint mondta — azoknak, akik küldik az országgyűlést. Bizonyosan a magyar népre gondolt tehát Egyetértünk a miniszterelnök úrral, de äzt kérdezem: érdemes-e megkérdezni az országgyűlést, vagy akár magát a magyar népet, amikor itt áll fejünk felett a felsőház és hiába oszlatjuk fel a képviselőházat, mert a felsőházat nem lehet feloszlatni? Azt kérdezzük, vájjon helyesli-e a miniszterelnök úr azt az alkotmányfejlődést, amelyet a múlt évben vittünk keresztül, amikor ez a képviselőház a maga népi jogait, amelyeket közvetlenül a néptől nyert, jórészben vagy nagyobb részben átruházta a felsőházra és ezáltal megakadályozta azt, hogy helyes és okos reformok hozassanak? Én akkor itt tiltakoztam ez ellen és figyelmeztettem a képviselőházat arra a veszedeimre, amely ebből a jogkiterjesztésből fcljhátik, és méltóztassék megnézni: az első szociális törvényjavaslatnál mindjárt ott volt a felsőház vétójoga és nem tudjuk, nem lesz-e ott a zsidó ja vaslatnál és nem lesz-e ott a földkérdésnél is. (Béldi Béla: A földreformnál is ott lesz!) Eddig egyetlen Voronoff-injekció sikerült: a magyar felsőház Voronoff-injekció ja, mert a felsőház úgy megfiatalodott, hogy a képviselőház elbujhatik mögötte. (Béldi Béla: Nagyon ficánkolnak!) T. Ház! Darányi távozása körül már szerepe volt ennek a felsőháznak és szerepe volt a felsőháznak az Imrédy-kormány megalakulásában is, mert az Imrédy-kormány 9 tagja közül mindössze négynek volt képviselői mandátuma, tehát az Imrédy-kermány összetételében rnár a felsőház túlsúlya jelentkezett. De