Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-371

Az országgyűlés képviselőházának 371. »De senkit sem fogunk eleve sem vallása, sem faja, sem nemzetisége miatt megbízhatatlannak kijelenteni. Ezt az államnak semmiféle közege nem teszi, nem fogja tenni, nem szabad tennie.« Ezt mondotta a miniszterelnök úr 1920-ban, most pedig magáévá tett egy törvényjavaslatot, amelynek indokolása és egész szövege pontosan ennek ellenkezőjét hirdeti, általánosít és ezzel az általánosítással megbízhatatlannak bélyegez mindenkit, aki ehhez a felekezethez vagy ha úgy tetszik, ehhez a fajhoz, vagy népcsoporthoz tartozik. Azt mondotta tegnap a miniszterelnök úr, hogy szűnjenek meg á személyi hajszák, szűnjék meg a szóban és írásban való örökös piszkálódás. Mi más ez, amiről én szólok, ha nem Örökös hajsza, ha nem örökös piszkálódás szóban és írásban, általánosítva, amelyet személy szerint is mindannyian, akiket érint, magunkra vonatkoztathatunk'? Mi más folyik a gyűléseken és a sajtóban, ha nem ez; mi más az, ami még magában a zsidójavaslat indokolásában is foglaltatik? Ezt a politikát veszi át, teszi magáévá ugyanaz a miniszterelnök úr, aki 1920 október 10-én mint miniszterelnök s mint képviselőjelölt Szegeden a következőket mondotta (olvassa): »A magyarság felülemelkedését a keresztény gazdasági szervezetek megteremtésével lehet elérni, nem pedig gyűlölettel. Vannak magyar zsidók elég nagy számban, akik hazafiasán gondolkoznak, és sokan voltak, akik a forradalom és a kommunizmus alatt megálltak helyüket. Sohasem szabad általánosítani, mert el kell ismernünk, hogy a magyar zsidóságnak vannak igen értékes elemei, különösen gazdasági téren. Prohászka Ottokár maga is rámutatott arra, hogy a kereskedőiéin, a pénzügyi gazdaság és részben iparunk terén a zsidóknak sokat köszönhetünk. Amikor a betolakodókat sújtjuk, nem szabad az egész zsidóságot sújtani, mert az a kereskedelmi életünknek is ártana.« Ezt mondotta a miniszterelnök úr 1920-ban és én úgy látom, hogy gróf Teleki Pál, Magyarország miniszterelnöke, ma is érzi azt, amit 1920-ban az ország akkori miniszterelnöke, gróf Teleki Pál érzett, tudott és mondott, mert ha ezt nem érezné, ha nem tudná a miniszterelnök úr, nem mondotta volna tegnapi beszédében azt sem, hogy »ne jöjjön azután utólag senki hozzám jajgatni«. Én előre jövök, nem jajgatással, hanem aggodalommal és fájdalommal. Nem jajgatok, nem kérek részvétet. Nem kérek részvétet azért sem, mert Eátz Jenő képviselő úrnak egyik népgyűlési beszédéből megtudtam, hogy azt a részvétet meg sem érti, és valószínűleg nem is értenék meg mindazok, akik vele egy vélemé iiyeii vannak. Én részvétet nem kérek. Fájdalmamat tűröm és viselem. Ahogy el kellett tűrnöm 1918-ban, bogy a galileisták lerángassanak, mint a nemzeti irányú ifjúságnak akkori legszélsőjobból dalibb képviselőjét a Múzeum lépcsőjéről, ahogy el kellett tűrnöm, hogy nekemessenek a Lánchídnál és nekemessenek a Gizella-téren, ugyanúgy eltűröm azt is, régóta, és naponta, hogy mostanában állandóan tapossanak az önérzetemen, hogy megrugdossák becsületemet, hogy feldúlják őseim síri nyugalmát. két nagyatyámét, akik közül az egyik magyar nemes, a másik 48-as nemzetőr volt, és apámét, Vázsonyi Vilmosét, aki volt valaki ebben az országban. (Meizler Károly: Nem családfákat vizsgálunk most!) Én nem lírai hangot ütök meg ezzel, mert. tudós professzor beszédéhez szólok hozzá, és nagyon jól tudom, hogy nem ülése 1939 február 23-án, csütörtökön. 537 az érzelemhez, hanem az értelemhez kell szólnom. (Farkas István: Hol van itt értelem!) A miniszterelnök úr hangsúlyozta, hogy ő tauárember. Egész előadásában nem politikus nak, hanem tanárnak és nevelőnek bizonyult. } A miniszterelnök úr hangsúlyozta, hogy mint tanár, nevelni akar, és emlegette a nádpálcát is. (Egy hang a baloldalon: Furkósbot!) Én ezt a nádpálcát állandóan érzem, a bőrömön és lelkemen csattog, és vizsgálom, vájjon megérdemlem-e én és a velem egyező érzelműek és egyenlően aondolkozók vájjon megérdemlik-e ezt a nádpálcát? \ miniszterelnök ár szerint mindent történelmi távlatból kell vizsgálni. Én is történelmi tát latból vizsgálom és ha történelmi távlatból vizsgálódóm, a magyar történelemnek legfájóbb, legszomorúbb, legkeserűbb korszakát nézem- a trianoni békekötés idejét. Tisztel ettél kérek 15 perc meghosszabbítást. Einök^ Méltóztatnak a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghoszszabbítást megadja. Vázsonyi János: A trianoni béketárgyalásokról és az azok körül történtekről »A magyar béketárgyalások« címimel a magyar külügyminisztérium kiadta azokat a jegyzékeket, amelyeket a magyar békedelegáció a békekonferencia e'lé terjesztett. Ennek a kiadott jegyzékeket összefoglaló könyvnek az előszavában Oholnoky Jenő egyetemi tanár azt mondja, hogy az ebben foglalt anyag örökbecsű anyag és forrásmunka. Ennek a könyvnek XT. oldala feltünteti azt. hogv a beadott jegyzékek előkészítő munkálatait M^g-varország főmep-bizottiakéut gróf Teleki Pál intézte. A XIX. ->1d3:l feltünteti azt. hogy a nemzetiséén kérdéssel minden jegyzékben gróf Teleki Pál, Magyarország főmep'bízottia- jelenles: Miap-varorszácc miniszterelnöke foe-lalkozott- masnikat a icv?ékeket pedkr prof Bethlen István- <rróf Csák y Imre és eróf Csáky István adták át. T. Ház! A most szőnyegre kerülő törvényjavasilattal kaocsolatosan talán nem lesz érdektelen, ha ezekben a jegyzékekben utánanézünk. hogy .az akkori főmegbízott s azok, akik benyújtották ezeket a jegyzékeket, hogyan vélekedtek, hogyan gondolkoztak, a nagyvilág színe 1 elé milyen dokumentumokkal jöttek? T. Ház! A könyv 359. lapja a mi agyar zsidókról többek közt a következőket mondja (olvassa) : »Büszkén emlegetik, hogy a honfoglaló magyarokhoz török eredetű kazárok csatlakoztak, akik közül többen a zsidó vallást vették fel. Legnagyobb részük teljesen asszimilálódott a magyarokhoz, kiváló magyar írókat, tudósokat és művészeket adtak nekünk. A magyar nemzeti lélekhez való asszimilációjuk következtében el kéli isimerni, hogy faji szempontból a magyar zsidók nem is zsidók, hanem magyarok.« A 135. és a következő oldalakon a jegyzék joggal támadja az Erdélyre vonatkozó román statisztikának azt az eljárását, hogy a zsidókat, akiket a magyar statisztika mint felekezetet mutat ki. kisebbségnek veszik. Ugyanez történt a Felvidéken. Cseh-Szlovákiában is. Hangsúlyozza a jegyzék, hogy »helytelen tehát, mert célzatos és tudománytalan, a román memorandumnak az az eljárása, hogy a zsidókat levonja a magyarok számából«. A 146. lapon közölt összeállítás a magyar jellegű felekezetek közé sorolja az izraelitákat,