Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-371
536 Az országgyűlés képviselőházának 371. zászló mellett, amely mögött hat esztendeig megszakítás nélkül küzdöttünk. Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Vázsoiiyi János! Vázsonyi János: T. Ház! Némethy Vilmos képviselőtársam a miniszterelnök úr programmjához hozzászólva azt mondta, hogy a felszólalók legnagyobb része, különösen azok, akik az ellenzéki pártok részéről szólaltak fel, »Ave Caesart« kiáltottak a miniszterelnök úr felé. Nem mondta azonban az »Ave Caesar« mondatának második részét, amelyet én mindenesetre ' hozzá kell, hogy tegyek: »morituri te salutant«. En tehát nem vagyok abban a helyzetben, hogy mint a felszólalók legnagyobb része, szintén lakodalmas hangulatban ringassam - magam. Nem vagyok ebben a helyzetben azért, mert az első törvényjavaslat, amelyet ez a kormány le akar tárgyaltatni, az első javaslat, amely a kormány bemutatkozását követi, bennem a gyásznak, a fájdalomnak és a keserűségnek az érzését kelti fel. T. Ház! 1931 óta, amióta a magyar képviselőháznak tagja vagyok, minden egyes kormánybemutatkozáskor abban a helyzetben voltam, hogy a kormány programmjához hozzászólva, pártom» nevében mindenkor véleményemet nyilváníthattam és álláspontunkat kifejthettem. Az a párt, amelyet képviselek, már 1931 előtt is, egészen 1901 óta minden egyes kormányprogramul alkalmából hallatta a hangját, mert az a párt, afmelyet e pillanatban egyedül képviselek a magyar képviselőházban, a békevilág Nagy-Magyarországában érezte és tudja a maga gyökereit, a békevilág Nagy-Magyarországából hozta elgondolásait és éppen ezért célkitűzései azonosak a békevilág igazi Nagy Magyarországának, a területben, erkölcsben, hitben és gazdagságban nagy Magyarországnak eszményképeivel. T. Ház! Ha a zsidótörvényjavaslat olyan formában válik törvénnyé, ahogyan a képviselőház előtt fekszik, nem tudom, lesz-e még módom és alkalmam arra, hogy az elkövetkezendő kormányok bemutatkozásakor felszólaljak a magyar képviselőházban. Nem tudom, lesz-e erre módom és alkalmaim, mert mint megbélyegzett és kitaszított ember, becstelennek tartanám magamat, ha a közéletben e törvény megszavazása utam továbbra is helyet foglalnék. Ma azonban még szólhatok, ma még egyenlőjogú képviselő vagyok e képviselőházban és ahogyan magammal szemben sem kérek soha semmi egyebet, mint objektivitást, úgy olyan kérdésekkel kapcsolatban is, amelyek egyéni becsületemben, multamban és őseim tiszteletében is meg akarnak alázni, mindenkor objektivitással kívánok szólni. Ilyen objektivitással szólok a miniszterelnök úr programmjához is. Ez a Programm két részből áll. Egyik része az a két javaslat, amelyet a miniszterelnök úr elődjétől vett át s I amelyet a kormány most a bemutatkozó beszédet követő vita után kíván a parlament plénuma előtt letárgyaltatni. A kormányprogramm másik része a további feladatok részletes felsorolásából áll, amelyekre vonatkozóan tárcánként, nagy vonásokban, kül- és belpolitikai, kulturális és gazdasági szempontokból egyaránt ismertette a miniszterelnök úr tegnapi beszédében a maga és kormánya célkitűzéseit. ' t Én a Programm második részét, a további feladatok részletes megjelölését, kifejtését és ülése 1939 február 23-án, csütörtökön. célkitűzéseit a magam részéről lelkesen üdvözlöm, illetve üdvözölném. Üdvözlöm különösen azt a bejelentést, amelyet a miniszterelnök űr az összeférhetlenségi törvényjavaslattal kapcsolatban tett, amikor bejelentette, hogy a kormány rövidesen szigorúan szabályozni kívánja a képviselői összeférhetlenséget. Ezt különösképpen azért üdvözlöm a magam részéről örömmel, mert ebben az irányban magam is már másfél esztendővel ezelőtt indítványt nyújtottam be a képviselőházban, amely indítványban az összeférhetlenségi törvény szigorítását kívántam, különösen a kijárásokkal szemben és abban a tekintetben, hogy államellenes bűncselekményeknél — értve ezalatt az állam nolitikai. társadalmi és gazdasági rendje elleni bűncselekményeket, tehát egyik oldalon az izgatások, a másik oldalon a síbolások bűncselekménveit — képviselők ne járhassanak közbe és ha ügyvédek, ne vállalhassák a védelmet, mert erkölcstelennek tartom, hogy itt a Házban állandóan elítéljük a bűncselekményeket, másnap pedig a védői pulpituson vagy a, különböző hivatalokban képviselők eljárókként, vagy ügyvédekként szerepeljenek. (FÖldesi Gyula: Ogy van! Helyes! Jól hanszik!) fin üdvözlöm és üdvözölném ezeket a célkitűzéseket akkor, ha eljutnék odáig és abban a helyzetben lennék, hogy ezekhez a célkitűzésekhez, javaslatokhoz és intézkedésekhez még hozzászólhatnék, ha akkor még a magyar politika, a magyar közélet tényezője lehetnék. De, t. Ház, a Programm első része, illetőleg az első törvényjavaslat, amelyet a kormány letárgyaltatni kíván a Házzal, ezt számomra lehetetlenné teszi; ha már agyonvertek, akkor hiába hívnak vacsorára, hiába főzik ott kedvenc ételeimet, azok élvezetéből nekem már semmi se jut. T. Ház! A zsidótörvényre gondolok, amely nézetem szerint — ahogyan ezt bátor voltam kifejteni a honvédelmi javaslat vitájában — ellentétben áll a honvédelmi törvénnyel. Ellen" tétben áll vele azért, mert az egyik törvény, amelyet a Ház megszavazott, minél több magyart, minél nagyobb nemzeti egységet akar, ez a törvényjavaslat pedig, amely most kerül a Ház elé, kevesebb magyart akar, meg akarja bontani a társadalmi rétegek egységességét, a nemzeti egységet és ki akar taszítani a nemzet kebeléből olyanokat, akik büszkén, önérzettel és hűséggel magyarnak vallották, magyarnak vallják és még megbélyegezetten is magyarnak fogják vallani magukat. (Földesi Gyula: Bizony, Pécsen is megmutatták!) Ellentmond ennek a honvédelmi törvényen kívül az is, amit a miniszterelnök úr tegnap mondott. A miniszterelnök úr ugyanis tegnap azt mondotta, hogy a közvélemény nem lehet az utca. Ezt a törvényjavaslatot pedig nézetem szerint az utca, de talán nem is annyira az utca, mint inkább a mellékutca szülte^ meg (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és a mellékutca akarja mellékvágányra terelni ezzel a fő kérdéseket. Prügelknabe-ra mindig szükség volt, mindig szükség van és ez volt, ez marad immár húsz esztendő óta közéletünkben a zsidó. T. Képviselőház! Amikor a miniszterelnök úr beszédét hallgattam, akkor ezzel kapcsolatban önkéntelenül eszembe kellett jutnia a miniszterelnök úr első miniszterelnöksége alatt elhangzott egyik beszédének, amelyből méltóztassanak megengedni, hogy egy mondatot idézzek. Teleki Pál gróf miniszterelnök az elsó nemzetgyűlés 74. ülésén ezt mondotta (olvassa):
